Hatvanadik születésnapját ünnepelte tegnap, augusztus 17-én Sean Penn kétszeres Oscar-díjas amerikai filmszínész, ebből az alkalomból legerősebb alakításai közül mutatunk be tízet.

061.hu

10. Nevem Sam (2001)

rendezte: Jessie Nelson

Sam Dawson (Sean Penn) okos, mint egy hétéves. A baj csak az, hogy elmúlt harminc és egy betegség miatt sosem fogja meghaladni egy kisgyerek szellemi színvonalát. Ő neveli kislányát, Lucy Diamondot (Dakota Fenning), aki lassacskán okosabb lesz az apjánál. A gyámügyi hatóságok a gyerek érdekében nevelőszülőkhöz költöztetik Lucyt, ám Sam vissza akarja kapni lányát. A kirendelt védőügyvéd, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) kezdetben vonakodik az ügytől, ám lassacskán rájön, milyen sokat tanulhat szellemileg visszamaradott védencétől. Penn a szokatlan szerepben sem okoz csalódást, az alakítás viszont nem hagyhatjuk ki a Trópusi vihar vonatkozó dialógusát:

Kirk Lazarus: Nem mondod, hogy nem tudtad? Sose szabad fullba’ nyomni a kretént.
Tugg Speedman: Hogy érted?
Kirk Lazarus: Figyeljé’! Dustin Hoffman, Rain Man. Kreténnek tűnt, kretént játszott, nem volt kretén. Fogpiszkáló, kártyatrükkök, autista, naná, de nem kretén. Aztán gyütt Tom Hanks, Forrest Gump. Lassú, igen, kretén, talán, járógép a lábán, de Nixon behugyozott tőle és megnyert egy ping-pong versenyt, tehát nem kretén. Peter Sellers, Isten hozta Mister! – infantilis, igen, de nem kretén. Te meg full kretént nyomtá’. Sose nyomjá’ full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Penn-t. 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén volt. Oscar bácsi meg nem gyütt.

9. A Richard Nixon-merénylet (2005)

rendezte: Niels Mueller

Az ekkor elsőfilmes Niels Mueller roppant lehangoló kisember-drámája megtörtént esetet dolgoz fel, annyi legalábbis biztos, hogy Samuel Bicke 1974-ben valóban megpróbált eltéríteni egy repülőgépet, kísérlete azonban – hogy a gépet a Fehér Ház felé irányítsa, és ezzel meggyilkolja egykori bálványát, a Watergate-botrányba keveredett Richard Nixont – kudarcba fulladt. Nem egy hasonló történettel találkozhattunk már a mozivásznon (Taxisofőr, ugyebár) Bicke azonban a hasonszőrű antihősök közül is kitűnik szerencsétlenségével és szánalmasságával, az őt alakító Penn pedig szinte lubickol a valóságtól egyre inkább elszakadó férfi lelkében és környezetében uralkodó sötétség ábrázolásában. A film már-már hatásvadász módon sajnos egyre komolyan veszi magát.

8. A világ második legjobb gitárosa (1999)

rendezte: Woody Allen

Amerika, harmincas évek: tombol a jazz. Emellett a világ legjobb gitárosának tartja magát. Illetve a második legjobbnak Woody Allen kitalált zenészlegendájának kalandos életét és rejtélyes eltűnését maga a rendező idézi föl áldokumentumfilmes eszközökkel – a legkiválóbb jazztörténészek társaságában, sőt olykor velük feleselgetve. Emmet Ray (Penn), a gitárvirtuóz meglehetősen fura fazon. Imádja az éjszakai életet, a nőket, szereti bámulgatni a mozdonyokat és legfőbb hobbija éjjelente patkányokra lövöldözni, eszményképe pedig a Django Reinhardt, a cigány származású gitáros zseni. Allen filmje alulértékelt, bár kétségtelenül nem tartozik a legjobbjai közé, Penn ugyanakkor a De Niróval forgatott Nem vagyunk mi angyalok után újra bizonyítja, hogy bármilyen műfajban, a komédiában is lazán megállja a helyét. Ráadásul a film kedvéért elég frankón megtanult gitározni.

7. Ments meg, Uram! (1995)

rendezte: Tim Robbins

A louisianai apáca, Helen Prejean levelet kap egy halálra ítélt bűnözőtől, aki két tinédzser megerőszakolása és meggyilkolása miatt került siralomházba. Matthew Poncelet (Penn) arra kéri a nővért (and the Oscar goes to: Susan Sarandon), hogy legyen a lelki tanácsadója, ő pedig mindent elkövet, hogy megmentse a magát ártatlannak valló férfi kárhozatra ítélt lelkét, és kieszközölje számára a kegyelmet. Az idő azonban vészesen fogy, közeledik a kivégzés napja. A Prejean igaz történetén alapuló drámából kiderül, Penn árnyalt karaktere koránt sem ártatlan, nincs aranyból a szíve és pártfogójának erőfeszítései ellenére nem talál rá Istenre, így ha a nézők szívhúrjait túlzottan is megfeszítenék Penn bonyolult arckifejezései, a rendező Tim Robbins (Sarandon szintén A-kategóriás filmszínész férje) az áldozatok családját, a férfi brutális erőszakos cselekedeteit és gyilkosságait is felmázolja a nagyképre. Penn remek teljesítményét dicséri, hogy komplex emberi lényként képes ábrázolni ezt a sötét figurát, aki a végnapjaiban megpróbálja feldolgozni nyomorult életét és elfogadni a sorsát.

6. A háború áldozatai (1989)

rendezte: Brian De Palma

A sebhelyesarcú zseniális rendezőjének elgondolkodtató háborús mozija valós történeten alapszik. 1966. novemberében a filmben is szereplő szakasz valóban Vietnamban szolgáló katonái, egy felderítő járőrbe indulva elraboltak, majd két nappal később megerőszakoltak és meggyilkoltak egy fiatal vietnami lányt. A történetet igyekeznek eltussolni, ám az napvilágra kerül: egy évvel később a The New Yorker is beszámol róla egy újságcikkben. A cikk szerzője Daniel Lang később egy egész könyvet szentelt az eseményeknek. Ez a forgatókönyv és a film alapja. A főszereplő lelkiismeretes újoncot, Erickson közlegényt Michael J. Fox, a főgenyó Meserve őrmestert pedig Sean Penn alakítja, aki Ennio Morricone zenéjére tökéletesen hozta a háborúban kiégett, mentálisan labilissá vált veterán gyilkológép karakterét.

5. 21 gramm (2003)

rendezte: Alejandro G. Iñárritu

Azt mondják, a halála pillanatában az ember 21 grammot veszít a testsúlyából. Paul Rivers (Sean Penn) boldogtalan házasságban él. Az egykori drogos Cristina (Naomi Watts) kétgyermekes háziasszony. Jack Jordan (Benicio Del Toro) börtönből szabadult férfi, aki a keresztény tanításokban talál erőt családja támogatásához. Egy tragikus autóbaleset mindhárom család életét örökre megváltoztatja. A látszólag összefüggéstelen eseménydarabok lassan összeállnak, az óriási kirakójáték az élet és a halál hátborzongató képét tárja elénk. A film ugyanabban az évben jött ki, mint a Titokzatos folyó, amely Eastwood rendezéseként nagyobb figyelmet kapott, a mindkét produkcióban szereplő Penn ezért az alakításáért bármely más évben megkaphatta volna az Oscart.

4. Az élet fája (2011)

rendezte: Terrence Malick

Öccsének korai halálának évfordulóján Jack O’Brien (Sean Penn) a modern világ rohanásába belefásult építész visszagondol sorsfordító gyermekkorára, azokra a texasi kisvárosban töltött évekre, mikor elveszítette ártatlanságát, angyali édesanyjához (Jessica Chastain) és szigorú édesapjához (Brad Pitt) fűződő kapcsolata pedig örökre megváltozott. Az emlékek felidézése közben talán nem csupán a saját, de az egész emberiség helyét is megtalálja az univerzumban. Aki ismeri a rendező, Terrence Malick (Sivár vidék, Az őrület határán) korábbi munkáit, tudhatja, milyen furcsa, nem mindennapi, sőt már-már túlvilági módon mesél a kamerája segítségével. A szereplők narrációja sokkal fontosabb, mint a párbeszédek, és percekig képes elidőzni például egy olyan jeleneten, amiben Chastain egy lepkével játszadozik a házuk előtti kertben. Mindennél jobban izgatja őt a pillanat varázsa, ezért filmjei teli vannak zseniális életképekkel és fantasztikusan elkapott momentumokkal, és Az élet fája esetében sincs ez másképp.

3. Carlito útja (1993)

rendezte: Brian De Palma

Tíz évvel A sebhelyesarcú után De Palma és Al Pacino színész-rendező párosa újabb gyöngyszemmel gazdagították a gengszterfilmek műfaját, és bár a börtönből szabaduló gengszter, Carlito Brigante történetét elmesélő filmnek nem sikerült kiharcolnia a Tony Montana-sztorit övező kultstátuszt, a bivalyerős alakítások és mesteri formanyelvi megoldások a feledhetetlen alkotások közé emeli De Palma munkáját. Penn-t ebben a filmben szinte felismerhetetlenségig átmaszkírozták: a főszereplő haverját, egy Kleinfeld nevű kapzsi, alattomos és kokszfüggő zsidó ügyvédet játszik, és már-már ellopja a show-t a főszereplő Al Pacino elől. Már a fizimiskájáért, beleértve a böngyör frizuráért megdobhatták volna egy aranyszobrocskával.  

https://www.youtube.com/watch?v=HMUbfa2lhZU

2. Lőtávolban (1986)

rendezte: James Foley

Brad (Penn) a testvérével, anyjával és nagyanyjával él együtt. Váratlanul felbukkan az apja (Christopher Walken), aki komoly “hírnevet” szerzett magának a környéken. Rablásból, fosztogatásból él bandájával, s Bradet is beveszik maguk közé. A fiú csak annyi pénzt akar szerezni, amennyi egy házra és egy kocsira elég, hogy barátnőjével össze tudjanak költözni. Az első gyilkosság megrémíti, de már nem tud kiszállni. Amikor megismeri apja valódi természetét, a kormány informátora lesz, ami kis híján az életébe kerül. Foley bivalyerős, atmoszférikus családi drámáját a forgatókönyv, a zene és az atmoszférikus képsorok egy szegényesebb eszköztárral felvértezett színészgárdával is elvinné is elviszik a hátukon, Walken és Penn játékával azonban már-már tökéletes lett a végeredmény.

1. Titokzatos folyó (2003)

rendezte: Clint Eastwood

Eastwood filmje remekmű – az egyik legerősebb rendezői alkotása. A Titokzatos folyó krimi és kőkemény emberi dráma egyben, tökéletes szereposztással. Ennek ellenére sem borítékolható a három fő karakter minél összetettebb bemutatását, ám hála Sean Penn, Tim Robbins és Kevin Bacon tehetségének, egyik figura jellemrajza és érzékletes átalakulása sem sikkadt el. A film elsősorban a gyászról szól, amit ráadásul döbbenetes átélhetőséggel mutat be, nem csupán a családtagok, hanem egy egész közösségen keresztül, és Eastwood jó ízléssel kerüli el azokat az olcsó csapdákat, hogy érzelgős melodrámába csapjon át. De roppant erős a többi érzelmi szál is, különösen a gyerekkori traumákkal való megbirkózás, azaz hogyan nyomoríthat meg valakit egy életre egy tragédia. Tim Robbins megejtően alakítja a sorsa miatt már-már szánalmassá vált kisembert, de a film igazi főszereplője Sean Penn, aki afféle kerületi főgengszterként a kezébe veszi az ügyet, vendettát fogad, és mégis beleroppan, amikor végre revansot vehet lánya gyilkosán. Mindkettejük alakítása színészi csúcsteljesítmény – és mindketten Oscart is kaptak érte.