Február 6-án ünnepli 60. születésnapját Snétberger Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, nemzetközi hírű gitárművész és zeneszerző. A cigány dallamvilágot és a spanyol flamencót, a klasszikus stílust és a dzsesszt ötvöző játékával a kultúrákat egyszerre virtuózan és rendkívül érzékenyen ötvöző zenész önálló előadói stílust teremtett. Különböző formációkban olyan világhírű muzsikusok partnereként lépett fel, mint David Friedman, Richard Bona, Dhafer Youssef, James Moody, Trilok Gurtu és Bobby McFerrin.
MTI, 061.hu
Hétgyermekes roma zenészcsaládban született Salgótarjánban. Édesapja gitározott, őt követve kezdett el a család egyetlen hangszerén játszani. A salgótarjáni zeneiskolában Balsányi Mátyás egyengette pályakezdését, ő ismertette meg a klasszikus gitárral és Johann Sebastian Bach zenéjével, ő szerezte meg számára az akkor még nehezen hozzáférhető gitárátiratokat. “Aki ma improvizatív zenét játszik, annak Bach zenéje alapvető fontosságú, …Ha nem lett volna Bach-zene, nem született volna meg a dzsessz sem” – nyilatkozta később Snétberger a mesterének tartott német komponista zenei örökségéről.
1977-1981 között elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakát, közben a brazil és spanyol játéktechnikákkal is megismerkedett. 1987-ben alapította meg Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal a sajátos zenei világú Trio Stendhalt, az 1993-ig létező formáció rendkívüli népszerűségre tett szert, lemezeiket az egész világon terjesztették. A gitáros sokáig dédelgette egy nagyzenekarra és szólógitárra írt zenemű tervét. A roma holokauszt áldozatai előtt tisztelgő In Memory of My People (Népem emlékére) című darab 1995-re készült el, és egy nagyanyja által énekelt ősi cigány dallam motívumára épül. A művet 2007-ben, a Nemzetközi Holokauszt-emléknap alkalmából az ENSZ New York-i székházában is előadta. Ebből született 2000-ben a For My People című lemeze, amelyen a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és Markus Stockhausennel játszik együtt.
Snétberger Ferencnek számos albuma jelent meg, köztük a Trio Stendhallal felvett Earthsound (1991) és a Something Happened (1992), 1997-ben a Balázs Elemér, Egri János és Lovász Irén közreműködésével készült Obsession. 2002-ben adta ki Balance című szóló albumát, 2004-ben a Stockhausennel, Arild Andersennel és Patrice Hérallal közös Joyosa című CD-jét. Pályafutásának egyik legkitűnőbb albuma, az Arild Andersen norvég bőgőssel és Paolo Vinaccia olasz ütőhangszeressel felvett Nomad (2005) a technikai tudás, az improvizációs energia és a zenei fantázia természetes könnyedségű kombinációjának mesterműve. A Stockhausennel közös duóalbum, a Streams (2007) után, 2016-ban látott napvilágot In Concert című szólólemeze, amelynek anyagát a 2013-ban a budapesti Zeneakadémián tartott szólókoncertje műsorából válogatták.
Nemzetközi hírnevét virtuozitásának, improvizációs művészetének, a műfajok közötti határokat átlépő játékának köszönheti. Önálló előadói stílust teremtett, a cigány dallamvilágot és a spanyol flamencót, a klasszikus stílust és a dzsesszt ötvöző játéka egyszerre virtuóz és rendkívül érzékeny. A trió és duó formációkban (David Friedman, Dhafer Youssef, James Moody, Trilok Gurtu és Bobby McFerrin partnereként) is fellépő művész talán legautentikusabb műfaja a szóló akusztikusgitár-koncert, ahol a jazz, a latin zene, a klasszikus zene sokszínű dallamvilágának egybeolvasztásából születik meg a hamisítatlan “Snétberger-hangzás”.
A művész 1988 óta Berlinben él. A kilencvenes évek elején fellépett a berlini Filharmóniában, bemutatkozásának komoly visszhangja volt. Egyik interjújában megemlítette régi álmát: szívesen alapítana zeneiskolát Berlinben tehetséges, nehéz helyzetben lévő roma gyerekeknek, akiknek zeneiségét a klasszikus iskolai eszközökkel kevésbé lehet előcsalogatni, de egyedi módon közelítve erre van lehetőség. Az ötlet támogatókra talált, Neuköllnben éveken át működött az iskolája. 2011-ben Magyarországon is megalapította a hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzését és mentorálását célzó felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelyet zenei és művészeti igazgatóként vezet.
Munkásságát 2002-ben Salgótarján díszpolgára címmel, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el (utóbbit 2016-ban Bayer Zsolt újságíró kitüntetése miatt visszaadta). A Liszt Ferenc-díjat 2005-ben kapta meg, 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével, 2013-ban Lánchíd-díjjal és Prima-díjjal ismerték el. 2014-ben kiemelkedő előadóművészi pályája és áldozatos tehetséggondozó munkája elismeréseként Kossuth-díjat vehetett át, 2015-ben Hazám-díjjal, 2016-ban a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért elismerés életműdíjával és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Justitia Regnorum Fundamentum díjával ismerték el többek között a rasszizmus és a diszkrimináció ellen folytatott kiemelkedő kultúrdiplomáciai tevékenységéért.
Snétberger Ferenc végigkoncertezte Európát, bejárta a világot Japántól Indián át az Egyesült Államokig, és rendszeresen fellép Magyarországon is. Legközelebb február 22-én a Müpában Phil Donkin bőgőssel és Németh Ferenc dobossal alkotott új triója – Nils Petter Molvaer norvég trombitás vendégjátékával – mutatja be idén megjelenő lemezük anyagát.
Fotó: Horváth Péter Gyula