Csütörtökön startol hazánk egyik legismertebb rockfesztiválja, a RockBalaton, amely száz százalék élőzenével és a hazai rock szcéna legmenőbb bandáival várja a keményebb dallamok híveit Fonyódon. A fellépők között ott lesz például Deák Bill Gyula, az Auróra, a Lord, a Road, a Kárpátia és a Depresszió. Utóbbi frontemberével, Halász Ferenccel  a fesztivál apropóján beszélgettünk a készülő új lemezükről, valamint a húszesztendős, Amíg tart című albumról.

LSZF- 061.HU

Mi volt az eddigi nyaratok csúcspontja? Mennyire fáradtatok el így a koncertszezon kétharmadához érve, és ami a legfontosabb, honnan tudok töltekezni? 
Nekünk nem olyan egy koncertszezon, mint egy világhírű külföldi zenekarnak, akik hétközben is úton vannak. Van lehetőségünk hétközben a családdal, a kedvesünkkel szusszanni egyet. Egyébként maga az egész szezon kezd hasonlítani a pandémia előtti időszakhoz, mind fellépések, mind a nézőszám tekintetében. Nagyon jó koncerteken vagyunk túl eddig. Számunkra nyilván az augusztus 6-i barba negrás, Amíg tart 20 koncertünk volt eddig egy extra csúcspont, ahol a húszéves Amíg tart albumunk számait nyomtuk le a többi közönségkedvenc mellett. Ez a lemez azért fontos számunkra, mert akkoriban ez a korong tette fel a hazai rock térképre a Depressziót. Jó volt látni, hogy a közönség mennyire élvezte a nosztalgiát. 

2014 óta erősíti a hazai fesztiválpalettát a RockBalaton, amely a magyar tenger diszkóinak ellensúlyozására jött létre. Szerinted miért hiánypótló ez az esemény, és nektek ki a fő hallgatói bázisotok? 
Nagyon fontos elsősorban az, hogy itt élőzenéről beszélünk. A szakmában sok évvel ezelőtt elkezdték temetni a rockzenét,

de ebből a fesztiválból is látjuk, hogy ha van egy jól összerakott line-up, akkor szép számmal jön össze a közönség, és kitart a stílus, valamint a zenekarok mellett.

Azt gondolom, hogy ez kölcsönös. A Depresszió is azért lehet sikeres huszonkét év után is, mert mi következetesek vagyunk. Tudjuk, hogy mit szeretünk csinálni, és ezt a közönség is értékeli. A közönségünk az elmúlt húszon x évben a huszonéves korosztályról inkább eltolódott a harmincasok felé, viszont azt látjuk, hogy a hatvan-hetven esztendős füleket is jól betalálja a zenénk. 

Fotó: Radó Norbert – Photoinvisible

 
Mivel készültök a fesztivál pénteki napjára, esetleg hallhat a közönség valamit az ősszel megjelenő új albumról? 
Abból még nem, mert egyelőre az hétpecsétes titok, de azt elmondhatom, hogy egy elég erős másfél órás best of koncertet hallhat a nagyérdemű, amellyel az összes korszakunkat megidézzük. Az eddigi fellépések tapasztalata azt mutatja, hogy elég jól válogattuk össze a nótákat. 
 
Ha már az új albumnál tartunk, akkor fontos azért kiemelni, hogy ez a tizedik stúdióalbumotok lesz. A kerek szám tiszteletére készültök bármi extrával? Van benne utalás például az elmúlt esztendők karanténjaira? Illetve számíthat a közönség angol nyelvű dalra ezúttal?  
Angol nyelven most sem tervezünk mozgolódni. Évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennünk ez a gondolat, de igazából nagyon jól elvagyunk a magyar piacon, és az az igazság, hogy ezen a nyelven tudjuk magunkat a legjobban kifejezni. Mindemellett azért az albumról elárulhatom, hogy lesznek rajta hagyományos Depresszió dalok, olyasmik, amiket megszokott a közönség, viszont
hangzásban, zenei megoldásokban készülünk számos újdonsággal.
Annyit nyilvános már, hogy a Down for Whateverből egy dal erejéig meghívtuk Diószegi Kikit. Ami a covid-időszakot illeti, nyilván számunkra is ez egy negatív periódus volt, amely minimálisan nyomot hagyott az albumon, de összeségében igyekeztem pozitív életérzésű dalszövegeket megfogalmazni, ami ránk jellemző. 
 
Tíz nagylemezzel a hátatok mögött általánosságban nálatok hogyan jön el az az érzés, hogy megértetek, készen álltok egy újabb anyag összerakásához?
Ennek azért van egy olyan szakmai oldala, miszerint mi nem sürgetjük magunkat, viszont szeretünk két-három évente kiadni egy lemezt. Ez jót tesz a zenekarnak, mert mindig van cél, illetve a határidő egy kiváló múzsa. Nyilván a pandémia alatt nem tudtunk annyit próbálni, a megszokott ütemben haladni a dalírással, de mégis ugyanannyi munkát kellett belepakolni. Gyakorlott dalszerzőként az is egy kihívás, hogy ne ugyanazokat a dalokat tegyük le az asztalra, ám mégis megtartsuk a Depresszió stílusát. 
 

 
Kerek számokat emlegetünk, így nem mehetünk el a 20 esztendős Amíg Tart album mellett, amely először érhető el bakeliten. Miért így ünneplitek ezt az évfordulót? Talán ez a formátum rajongói kérés volt, vagy csak egyszerűen szerettétek volna meglovagolni az utóbbi évek nagy vinyl rajongói hullámot?
Mind a kettő igaz valójában. Korábban is felmerült a kérdés, hogy miért nem hozzuk ki a régebbi albumokat bakeliten? Részünkről nem lenne ennek akadálya, viszont a gyártói kapacitás nagyon véges, pont talán ennek a hordozónak a reneszánsza miatt. Míg megjelentek a piacon a modern lemezjátszók, úgy a vinyl korongokat készítő cégek nem szaporodtak el gomba módra. A nagy külföldi zenekarok is egy évvel a megjelenés előtt adnak már le stúdióanyagokat, ilyen szinten nehézkes ez. Mi is azért hoztuk ki ezt csupán párszáz példányban egy ráncfelvarrott borítóval, mert szerettünk volna azoknak a rajongóknak kedveskedni, akik ennek a gyűjtői hobbinak hódolnak. 
 
Farkas Gáborral, a RockBalaton főszervezőjével készült interjúnkat ITT olvashatja. 

Vezető kép: Radó Norbert – Photoinvisible