Covid, karantén, szakítás, karrier, gyémántrablás, költészet és bor – mindez egy filmben. A Karantén meló minden akar lenni egyszerre, de csúnyán elvérzik, és a pazar szereposztás (Anne Hathaway, Ben Stiller, Ben Kingsley) sem menti meg. Az alapsztori jó lenne, főként azoknak, akik a jelen helyzetre reflektáló, ám a Covid-dokukon túlmutató, könnyedebb műfajra vágynak. A romantikus vígjáték, a dráma és a heist movie műfajaival csiki-csukizó film minden jóindulatunk ellenére sem több egy nagy katyvasznál. Kár érte.
MM – 061.hu
Élj együtt azzal, akit már nem szeretsz. Hogy miért? Mert a Covid miatt kihirdetik a kötelező karantént, és nincs más választásod. Jobb esetben, ha elég nagy a lakásod, el tudsz szeparálódni, rosszabban megtanulsz ezzel együtt élni, két hétig, egy hónapig, ameddig muszáj. A szituáció életszerű, a járvány rengeteg párkapcsolatot, családot vág taccsra, az online terápiák betelnek, a netet elárasztják a “Hogyan éld túl ép ésszel a karantént?”– típusú féltudományos értekezések. A Karantén meló erre kapaszkodik rá. Jó kiindulópont.
A sztori szerint Linda (Anne Hathaway) és Paxton (Chiwetel Ejiofor) szakítottak és elhatározzák, hogy szétköltöznek, ám Londonban épp kihirdetik a Covid-19 miatti kötelező karantént, így kénytelenek továbbra is egy fedél alatt maradni. Míg Linda, a sikeres marketingvezető új feladatai miatt kiábrándul a multinacionális munkakultúrából, a bűnözői múlttal rendelkező kreatív Paxton szárnyakat kap. A békés együttélésre irányuló erőfeszítéseiket a költészet mellett rengeteg borral is támogatják, és közben váratlanul újra felfedezik saját magukban azt a szabad szellemet, akik valaha voltak.
Az izoláció mentális terhei, a párkapcsolati krízis, a félelem, a szorongás jó alapanyagai lehetnének a filmnek, innen nézve valóban érthetetlen, mi szükség behúzni még a heist movie zsánert is. Épp elég nagy falat 113 percben elmerülni a bezártság pszichológiájában, ráadásként belefegyelmezni az utolsó húsz percbe egy bankrablós-átverős blokkot, az szinte megugorhatatlan, esélytelen, hogy ez a kombináció valami jót szüljön. Kicsit olyan, mintha Doug Liman rendező és Steven Knight forgatókönyvíró érezték volna, hogy nem elég kidolgozottak és életszerűek a dialógusok, mi baj lehet abból, ha felturbózzák némi akcióval az egyébként langymeleg és felszínes sztorit. (Egy kollégám előszeretettel teker bele filmekbe, nála két alapcsoportba sorolandók a mozik: “beletekerős” és “nem beletekerős”. Szentségtörés, gondoltam eddig, nos, a Karantén meló utolsó negyedének befogadási kísérlete, majd óriási szenvedések árán történő abszolválása után kezdeti ellenállásom megtörni látszik. Tényleg, bárcsak beletekertem volna.)
Az különösen fájó, hogy egy olyan film taknyol félelmetesen nagyot, amelyben Anna Hathaway, Chiwetel Ejiofor, Ben Kingsley és Ben Stiller is szerepel. Sajnos a pazar szereplőgárda sem tudja megmenteni a filmet, alakításaik felejthetők, így a Karantén meló is az. Ha fel kellene sorolni néhány dolgot, amiért egyszer mégis érdemes megnézni, az a következő kulcsszavak, kifejezések mentén történne: home office fashion, borkultúra, élővilágunk felfedezése.
Karantén meló
angol romantikus vígjáték , 118 perc, 2021
Rendezte: Doug Liman
Szereplők: Anna Hathaway, Chiwetel Ejiofor, Ben Kingsley