“Sokszor hozunk hirtelen döntéseket. Az életünk maga egy film” – A HolyChicks csajbanda tagjaival beszélgettünk

Március 8-án, nőnapon jelenik meg a laza gitárpopos zenét játszó HolyChicks első lemeze, ennek apropóján beszélgettünk a lányokkal, Lahucsky Krisztivel, Tiszai Viviennel, Hunyadkürti Évával és Seprényi Fannival. 

PZL – 061.hu

Magyarországon már a hetvenes évek elejétől léteztek hangszeren zenélő csajbandák (pl. az ős-Beatrice, a Kócbabák), mégsem futottak be igazán komoly karriert. Mit gondoltok, miért?
Tiszai Vivien: A Kócbabák alapító tagjával, Marcellinával volt szerencsém együtt zenélni, nagyon jó fej, laza művésznő. A női zenekarok szerintem most reneszánszukat élik, egyre több zseniális produkcióra lelek külföldön is. Egyébként mi számít befutottnak? Hiszen az, hogy ebben a kérdésben szerepelnek, azt is jelentheti, hogy valamit mégis jól csináltak.
Lahucsky Kriszti: Én leginkább keményebb műfajokban tevékenykedő női zenekarokkal találkoztam a magyar zenei szcénában, ezek szerintem megfelelő helyen vannak, úgy értem, elérték, amit lehet. Szerintem, ha egy “közönségbarátabb” műfajban, úgymond mainstreamebb stílusú lányzenekar megjelenne a piacon, megtalálná a helyét, és nem lenne akadálya, hogy befusson. Itt nem a zenekar neme a lényeg, hanem a zene!

Mi az, mire egy csajbandának oda kell figyelnie, ha karriert épít? 
Hunyadkürti Éva: A lényeg, hogy komfortos legyél, jól érezd magad a bőrödben. Megjelenésben mindenki képviselje saját magát, de persze kell az egységes kép. Mi eléggé „szettmániásak” vagyunk, bírjuk a szép ruhákat és az extrém sminkeket is. A szexiségnek meg belülről kell jönnie.

Más elvárásai vannak egy csajzenekarnak, mint egy pasikból álló bandának? Gondolok itt arra, hogy legyen normális öltöző, zuhanyzó a fellépések után….
Lahucsky Kriszti: Hát az egyik legnagyobb különbség, hogy sminktükörre mindenképp szükségünk van a koncertek előtt (ez olyankor csak egy zsebtükör), de alapvetően nem vagyunk finnyásak. Mind tini-rockerek voltunk, így hozzászoktunk a mostoha körülményekhez. Öltöztünk már át a mosdótól kezdve a parkon át egészen a kocsi hátsó üléséig, és nem vettük zokon. Nyilván azóta felnőttünk, és örülünk, ha bizonyos kényelmi szint biztosított, de azt gondolom, a fiúk néha éppoly hiúak tudnak lenni, mint mi.

Vannak (lesznek majd) testőrök körülöttetek? Gondoljunk például arra, hogy Pásztor Annának is volt egy fanatikus rajongója….
Hunyadkürti Éva: Tudunk karatézni! (nevet)

Hogy dőlt el, hogy ki lesz a zenekar énekese, mi alapján választottatok hangszereket? 
Hunyadkürti Éva: Vivivel 19 éves korunkban volt egy közös zenekarunk, akkor megbeszéltük, hogy megcsináljuk a szerencsénket, aztán mindenki építgette a saját karrierjét, míg végül most beváltjuk a fogadalmunkat. Közben Vivinek Krisztivel is volt egy lányzenekara, így őt is rég ismerjük, és imádjuk, szeretjük, így jött vissza a képbe, mikor megalapítottuk négy éve a zenekart. Fanni szintén régi barátnőnk, vele terveztük már kezdetektől a lányzenekar ötletét. A legszuperebb dolog a világon, hogy a legjobb barátaimmal zenélek együtt. Ettől működik.

Az lenne a „logikus” hogy afféle laza punk-rockkal jelentkezzetek, mintsem laza popzenével. Egyértelmű volt, hogy a poposabb megszólalás lesz az irány, vagy voltak különböző fokozatok?
Tiszai Vivien: A nagylemezünk inkább rockosabb, elszállós és vintage hangzású, más, mint a már ismert repertoár. Eddig a pop-rock arcunkat mutattuk, viszont van egy igazi rock’n roll énünk is, ezt most mutatjuk meg.
Hunyadkürti Éva: Sok stílus felé indultunk, de sosem sikerült kifejeznünk önmagunkat annyira erősen, mint amilyen erős személyiségek vagyunk. Most kezd körvonalazódni, mi is az, ami csak úgy ösztönösen árad belőlünk, és az első nagylemezünk dalai is már ezt tükrözik. HolypopChickrocknak definiáljuk a zenénket.

Egy nagyobb koncert a férfiakból álló zenészeket is megizzaszt, vannak dobosok, akik külön edzéstervvel készülnek egy-egy turnéra. Szóval, hogy bírjátok kondival, edzetek-e, stb?
Lahucsky Kriszti: Én 18 éves korom óta rendszeresen táncolok, ami elég keményen kondiban tart, mellette jógázom (ehhez a többiek is szoktak csatlakozni), szóval elég sportosnak gondolom magam, bírjuk a tempót. Az alváshiány persze néha taccsra teszi az embert, ezért kell egy kis áramszünet. 

Egyik dalotok, a Szabadon szerepel a Most van most című filmben. Hogy talált meg benneteket a produkció?
Seprényi Fanni:  Felmerült, hogy egy jelenethez szükség lenne női zenekarra, az első klipünk rendezője, Fábián Zsolt pedig a gyártáson dolgozott, neki köszönhetjük, hogy megkerestek minket, amiért azóta is hálásak vagyunk.

Voltatok már olyan helyzetben, mint film hősnője, azaz hirtelen hoztatok egy döntést, ami alapvetően változtatta meg az életeteket?
Hunyadkürti Éva: Folyton hozunk hirtelen, nem várt döntéseket. Az életünk maga egy film.

Mit szóltok az elmúlt év mee too kampányához? Egyáltalán: a csajbanda eleve egyfajta demonstráció vagy csak simán szerettek együtt zenélni?
Hunyadkürti Éva: Szerintem a me too nem csak csajokra vonatkozik, hanem eleve magára az erőszakra, ami mindenhogy fullgáz, maximálisan elítéljük.
Seprényi Fanni: Egyáltalán nem demonstrációként indult a Holy Chicks, egyszerűen a közeli barátság miatt régóta vágytunk a közös zenélésre.

Képek: HolyChicks archiv

2019-03-11T06:44:24+02:00 2019. március 8.|