November 11-én, a világ számos pontján ülnek olyan, megrakott asztalhoz, amelyen libából készült étel illatozik. Budapest valamirevaló éttermei is bőszen kínálgatják a ludaskásától kezdve a sült liba párolt káposztával és különböző körettel együtt tálalt étkeket, s úgy tűnik, az egész világ libazsírban tocsog. De miért?

LSZF- 061.HU

Márton

Történetünk Kr. u. 316-ban kezdődik, Savariában (ma: Szombathely), ahol egy ott állomásozó római katonának fiúgyereke születik. Mars isten után Martinusnak nevezik el, majd a papát Ticiumba (ma: Pavia, Olaszország) rendelik, ahová természetesen a család is követi. Martinus itt nő fel, majd 15 éves korában ő is katonának áll. Galliába, egy Samarobria (ma: Amiens) nevű városba kerül, ahol csodás esemény történik vele. Egy alkalommal, amikor éppen a város kapuját őrzi, megpillant egy didergő koldust, akit annyira megsajnál, hogy kardjával kettéhasítja köpenyét, és a felét a nincstelenre adja. Aznap éjjel álmában megjelenik a koldus köpenyébe burkolózott Jézus, aki így szól a mellette álló angyalhoz: „ Itt van Martinus, a római katona, aki nincs megkeresztelkedve: ő öltöztetett fel engem.“ Martinus az álom hatására hamarosan megkeresztelkedik, majd végleg leteszi a kardot, s Hilarius püspök tanítványa lesz. Számos helyen végez missziós tevékenységet, egy ideig remete, majd 361-ben Galliában monostort és szerzetesi közösséget hoz létre. Ért a gyógyításhoz és az ördögűzéshez is, így egyre nagyobb népszerűségnek örvend. 371-ben Tours püspökévé választják, 397 november 8-án hal meg, s 11-én temetik.

A liba

A legenda szerint a toursi püspöki választás nem ment olyan könnyen, ugyanis Martinus úgy érezte, hogy méltatlan erre a tisztségre, ezért a libaólba bújt, ám a szárnyasok hangos gágogása elárulta búvóhelyét, így ha akarta, ha nem, püspökké választották. Egy másik történet viszont azt meséli, hogy a libák megzavarták gágogásukkal a misét, ezért a haragos püspök nyomban megsüttette a szárnyasokat, majd a templomban lévő hívekkel együtt közösen fogyasztotta el. Hogy mi a pontos igazság libaügyben, valószínűleg soha nem fog kiderülni, ám ha megnézzük a germán mitológiát, érdekes egyezésre figyelhetünk fel: novemberben vágtat végig fehér lován az égen Wotan, a germán főisten. Teszi ezt azért, hogy nyomában hússal megrakott tálak maradjanak. A hálás germánok libasülttel áldoztak a gondos főistennek, párolt káposztával és zsemlegombóccal körítve. Hazánkban is ez az ételpárosítás terjedt el.

Szent Márton napi hagyományok

A hajdani püspök természetesen Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend. Mutatják ezt helyneveink is, például Tápiószentmárton, Bükkszentmárton, Csíkszentmárton, vagy éppen Győrszentmárton elnevezései. November 11, „szentmárton“ napja, pedig fontos fordulópontnak számított a hajdani, falusi életben. Ezen a napon hajtották be végleg a jószágot az istállóba, és számoltatták el a pásztorokat. Ekkor bocsátották el a földeken dolgozókat és a szolgákat, akik a bérük mellé, egy-egy hízott libát is kaptak.

A kereszténység, s így a népi vallásosság számára is fontos ez a nap, ugyanis november 11 után kezdődik az a 40 napos adventi böjt, amely idő alatt tartózkodni kell a zsíros, húsos ételektől.

Mivel Szent Márton napjára már az újbor is kiforrt, így az ínycsiklandozó libapecsenye után  már azzal illett leöblíteni. A néphagyomány úgy tartotta, hogy aki ezen a jeles napon libát eszik, az egész évben nem fog éhezni. A libahúsból sokszor vittek a papnak is, mégpedig a szárnyas hátsó részéből, innen a „püspökfalat“ elnevezés. Régi magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, az boldog lesz, aki viszont az újbortól egy kissé spiccessé válik, nos az a következő évben megmenekül a gyomor és fejfájástól!