Ahogyan sok más amerikai tévésorozat, a tengerentúlon 1978-tól hét évadon át nagy sikerrel futott Fantasy Island sem úszhatta meg az újrafogalmazását. A vágyak szigete címmel a héten moziba kerülő, a vígjáték zsánerű sorozatot horrorra fordító film szereplői egy eldugott Csendes-óceáni szigeten működő intézménybe látogatnak, amely vezetőjének ígérete szerint a legvadabb kívánságaikat is teljesíti. A dolog persze mégsem úgy sül el, ahogy azt elsőre elképzelik… A premier előtt összeszedtünk nyolc remek filmet, aminek a cselekménye egy kicsiny eldugott szigeten zajlik.
MP – 061.hu
Elveszett lelkek szigete (1932)
H.G. Wells 1896-ban írt regényének, a Dr. Moreau szigetének legutóbbi, 1996-os filmes feldolgozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a John Frankenheimer (Ronin) nevével feltüntetett, de javarészt Richard Stanley rendezésében készült filmben Marlon Brando, a különös ember-állat hibrideket gyártó és sanyargató Moreau doki alakítója és Val Kilmer is élete legsiralmasabb formáját hozta a szerepében, de a mindig remek David Thewlis sem hagyott nyomot a játékával. A Teremtő helyére lépő, a tudomány és morál határvidékére tévedt ember kihívásainak kérdéseit feszegető horrorisztikus sztori első filmes feldolgozását már 1932-ben elkövették a nagyszerű Charles Laughton főszereplésével, Az elveszett lelkek szigetében Lugosi Béla is jelentős szerepet kapott, és ezt a produkciót tartjuk a regény eddigi legjobb mozgóképes adaptációjának.
Menekülés Absolonból (1994)
Robbins kapitány (Ray Liotta) megöli a parancsnokát, ezért egy börtönszigetre kerül, ahonnan még soha senki sem szökött meg és ahol a rabok a neveltetésükből fakadó igényeik szerint szinte vadállati barbarizmusban vagy a dupla Y-kromoszómás barmok által fenyegetett kezdetleges túlélőcivilizációban tengetik le hátralévő napjaikat. Hősünk lázadó típus, ezért nagyon gyorsan a büntetőrészlegen találja magát, vagyis nemes egyszerűséggel kiteszik egy erdő közepén, amely tele van hétpróbás gazemberekekkel, akiket egy Marek nevű excentrikus alak vezet (Stuart Wilson). Robbins nem szívbajos típus, hamar otthagyja őket, és a sziget közepén, egy piciny faluban találja magát, amelynek intellektuális vezéralakjával, az Atyával (Lance Henriksen) először összerúgja a port, de aztán rájön, csak úgy szabadulhat el innen, ha összefognak… Régi és közepes, de igen pörgős akciófilm, amelyet elsősorban a színészi alakítások miatt érdemes megnézni.
Az őrület határán (1998)
A Csendes-óceáni térségben tomboló háború guadalcanali hadjáratában (1942. augusztus 7. – 1943. február 9.) az Egyesült Államok először villantotta meg oroszlánkarmait Pearl Harbor után, igaz, a trópusi szigetre meglepetésszerűen partraszálló amerikaiakat rendesen megtizedelte a szinte csak mutatóban itt hagyott kis létszámú japán helyőrség. Terrence Malick két évtized szünet után forgatta le a szárazföldi ütközetről szóló filmjét, amelynek kisebb-nagyobb szerepeire Hollywood férfiszínész-állományának a legjava felsorakozott. A ’98-as Oscar-gálán Spielberg Ryan közlegénye ugyan elhappolta előle a szobrocskákat, újabb húsz év távlatából Malick lassan ható, helyenként giccsbe hajló líraiságának és azonnal oldódó naturalizmusának furcsa keveréke azonban már az ő javára billenti a mérleget.
A part (2000)
Kicsit felszökkent a gandzsa ára azóta, hogy a hippik a hatvanas években ellepték a San Franciscó-i Haight-Ashbury viktoriánus épületeit. Az új évezred hippije egzotikumra, több pénzre és persze mérsékeltebb hatósági kontrollra vágyik, a verőfényben úszó thaiföldi élettér pedig tökéletes választásnak tűnik. A Sekély sírhant és a Trainspotting után fejét hollywoodi rabigába hajtó Danny Boyle ebbe a színpompás miliőbe helyezi kalandvágyó főhősét, Leonardo DiCapriót, aki egy kezébe nyomott térkép alapján jut el a paradicsomi sziget hippi-matriarchátusába. Csak hát a wannabe hippi nem igazi hippi, az édenkert pedig végül tömeges kiűzetéssel korrigálja az anomáliát. Bár DiCaprio most nem nyűgözte le annyira a közönséget, mint a Titanic-kal, és nem tett jót a film visszacsatolásának az sem, hogy Boyle stábja rendesen leamortizálta Ko Phi Phi szigetét, az álomszép környezetben forgatott félmeztelenkedés meg a remek alakítások (pl. Tilda Swintoné) mindenért kárpótolnak.
Számkivetett (2000)
Robert Zemeckis rendező és Tom Hanks már a Forrest Gump sztorijával bebizonyították, hogy párosuk önmagában elegendő biztosíték a zajos pénzügyi és közönségsikerhez, és persze az sem árthat, ha mindehhez az öreg cimbora Steven Spielberg virítja a stúdiódollárt. A modernkori robinzonád főszereplője Chuck (Tom Hanks), a karrierje csúcsán álló topmenedzser, aki egy repülőgép-szerencsétlenség egyetlen túlélőjeként egy talpalatnyi lakatlan szigetdarabon találja magát az óceán közepén. A kezdeti kilátástalanság okozta pánik után az jelenti a legnagyobb gondot, hogy megtanuljon hozzászokni az elszigeteltséghez, a magányhoz, egyetlen kapcsolatát pedig a Wilsonnak elnevezett röplabdája jelenti számára. Chuck lassan feltalálja magát és önellátóvá válik, nem hagyja magán eluralkodni a kezdeti kétségbeesést. Zemeckis tanmeséje az ember túlélési ösztönének meg a sors kiismerhetetlenségének krónikája: hogyan vészelheti át a civilizációból való kiszakadást, a magányt, na meg az idő lassított mozgását egy, a felpörgetett életmódhoz szokott üzletember?
Battle Royale (2000)
Először volt A legyek ura. Aztán jött Tarantino egyik régebbi kedvence, a japánok kultikus Battle Royale-ja, végül az Éhezők viadala, ami a legjobb indulattal szólva is az említett előzmények pofátlan koppintása. Suzanne Collins középszerű regénytrilógiáját és filmes adaptációit aztán tovább koppintották, a butábbnál butább young adult filmek kedvelői közül pedig ma már csak kevesen hasítják, hogy valójában Kinji Fukasaku munkája a legfőbb „ihletforrása” kedvenceiknek. A sztori szerint a közeljövő disztópikus Japánját szétveti az erőszak. Szelepként megszületik a Battle Royale-törvény, amely a panem et circenses-elv utóbbi aspektusára fókuszálva előírja, hogy évente egy random kiválasztott középiskolai osztályt deportáljanak egy kicsiny szubtrópusi szigetre, ahol arra kényszerítik a gyerekeket, hogy gyilkolják halomra egymást. Ha a mészárlás harmadik napjára egynél több résztvevő van még életben, a sziget agyközpontja távirányítással az összes túlélő nyakörvét felrobbantja. Durva válasz ez a Hegylakóra Ázsia németjeitől.
Levelek Ivo Dzsimáról (2006)
Clint Eastwood két különálló filmben, szinte egyszerre forgatta le az apró és kietlen vulkanikus szigetért folytatott csatát. A gyengébbre sikeredett A dicsőség zászlaja amerikai, míg az eredetileg Vörös nap, fekete homok címen futott alkotás japán szemszögből, részrehajlás nélkül mutatja be a mindkét oldalon szörnyű véráldozattal járó inváziót. A film Kuribajasi tábornok (Vatanabe Ken) elbeszélésein alapszik: a japánok világlátott és humanista parancsnoka tisztában volt reménytelen helyzetükkel, de ahogy az ellenség megállítására, úgy emberei öngyilkos fanatizmusának visszaszorítására sem találhatott megoldást. A többszáz statiszta és színész nagy része egyébként a forgatáson szembesült először a történelmi tényekkel, a japán iskolákban ugyanis nem tanítják az 1945 februárjában Ivo Dzsimán történteket.
Viharsziget (2010)
Annak ellenére, hogy a Scorsese-DiCaprio konspirációban készült filmek második legerősebb darabja (A Wall Street farkasa után) közönségsiker lett, mégis a legkevesebb díjat söpörte be a rendezőlegenda és múzsájának öt közös produkciója közül. A világtól elzárva, a Massachusetts állam partjainál fekvő kis szigeten lévő elmegyógyintézetben tartják fogva az Államok legveszedelmesebb elmebeteg bűnözőit. Amikor az ötvenes években a szigorúan őrzött intézményből megmagyarázhatatlan módon megszökik egy gyilkosságért elítélt nő, az igazgató külső segítséget kér. Két rendőrbíró utazik a szigetre (Mark Ruffalo és DiCaprio), hogy kiderítse, mi történt, és megtalálja a szökevényt. Misztikus, szövevényes nyomozás veszi kezdetét, amelyben DiCaprio karakterének nem csak a munkáját hátráltató pszichiáterrel, hanem a saját démonaival is meg kell küzdenie.
