Családtagjai mellett pályatársai és tisztelői közül sok százan kísérték utolsó útjára Csoóri Sándor írót, költőt, filmalkotót szerdán, az Óbudai temetőben.
MTI
A nemzet művészét Tornai József Kossuth-díjas író, Illyés Mária, Illyés Gyula lánya, Kósa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere búcsúztatta. Bogárdi Szabó István református püspök búcsúbeszédében felidézte, hogy néhány hete, amikor meglátogatta Csoóri Sándort a kórházban, megkérdezte tőle, hogy harci vagy vigasztaló zsoltárt olvasson-e fel számára. Önkéntelenül is harci zsoltárok felolvasásába kezdett, de a nagy beteg alkotó “végső, elrettentő erővel” vigasztalót kért.
A püspök “a nagy magyar őrállónak” nevezte Csoóri Sándort, aki egyszerre volt próféta, apostol és tanú, aki akkor is szeretett itt élni, amikor “az országot nem úgy rakták össze”, ahogy ő szerette volna. Balog Zoltán beszédében kiemelte, hogy Csoóri Sándor mindig a magyarokkal volt. Rámutatott arra, hogy ha a 21. század magyarjai erős közösséget akarnak alkotni, akkor újra élniük kell a népi hagyományt, nem valamilyen foszladozó nosztalgiából, hanem mint a megmaradás és gyarapodás egyik fontos zálogát.
MTI Fotó: Soós Lajos
Tornai József költő méltatásában arról beszélt, hogy Csoóri Sándor maga volt az élet, a gondolkodás és a modern költészet. Halála a második világháború utáni magyar irodalom és szellemi világ legnagyobb vesztesége. Kiemelte, hogy Csoóri Sándor ott volt az új modern magyar líra megszületésének pillanatában, nemcsak politizáló, sőt lázadó költő, közéleti egyéniség volt, de a hatvanas évektől járta az országot és nagy felháborodást kiváltó irodalmi riportkönyvet írt a paraszti gazdaságok tönkretételéről. Politizált, de versei nem politizálódtak át, a versírást a személyiség nagy kalandjának tekintette, éppen ezért volt népszerű lírájában és társadalombírálatában is. A rendszerváltás után nem sokkal kiábrándult a politikából, a költészetet a sorsának tekintette, a jót akarta, az igazi életet az igaztalan, hazug élettel szemben – fejtette ki Tornai József.
Illyés Mária felidézte, hogy Illyés Gyula és az által a fiatalon patronált Csoóri Sándor ízlésbeli és véleménybeli hasonlósága számos dologra, a küzdelmek megvívásának módozatára is kiterjedt: nem a viszály, hanem az egyetértés lehetősége volt a fontosabb számukra. Csoóri Sándor életműve most áll össze abba az egységbe, amelynek meg kell kapnia a méltó figyelmet, “szelleme ebben az emelkedő műben velünk marad” – mondta.
Kósa Ferenc alkotótársára emlékezve úgy fogalmazott, hogy Csoóri Sándor a kommunista diktatúra idején nem a zsarnokság túlerejét mérlegelte, és nem az elnémulást választotta menedékül, hanem az igazmondást, mert egy magyar költőnek ez a dolga. Mint a rendező felidézte, az évtizedek során sok filmnovellát és forgatókönyvet írtak együtt, az első ilyen a Tízezer nap volt, amelyben nevén nevezték az 1956-os forradalmat, és emiatt a hatalom betiltotta az alkotást. “Tisztességes emberek és tisztességes magyarok akartunk maradni, erről tanúskodnak közéleti küzdelmeink is” – fogalmazott a Kossuth-díjas rendező.
Csoóri Sándort a kormány saját halottjának tekintette, temetését a Nemzeti Örökség Intézete szervezte. A református szertartáson a kormány képviseletében ott volt Orbán Viktor miniszterelnök mellett Varga Mihály nemzetgazdasági és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter.
Fotó: MTI / Soós Lajos