Berlin számára készítettek olyan látványtervet, amelyben egy mesterséges hegyet alakítanának ki szemétből. Ebből is látszik, hogy a 21. század egyik legnagyobb problémája a szemét elhelyezése, újrahasznosítása lesz. Arról azonban, hogy korábban hogyan kezelték a hulladékot, és hogy hogyan oldották meg a hulladékkal kapcsolatban felmerülő problémákat, keveset tudunk. Umbrai Laurát az “Így szemeteltek Budapesten” című legújabb kötete kapcsán faggattuk a Budapesti hulladékgazdálkodás kezdeteiről, és hogy miért hívják KUKÁS-nak a kukásautót.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – Nullahategy
061: Meglepő, hogy a szemétkezelés kezdetben alapvetően nem államilag szabályozott keretek között indult el, hanem egyéni vállalkozó(k) dolgozták ki a szisztémáját. Valóban ennyire megérte a szeméttel való foglalatosság?
UL: A hulladékkérdés modernkori története nagyjából a XIX. század közepére vezethető vissza Pest-Budán. Ekkor jelentkezett az első vállalkozó a városházán, hogy egy kisebb területen beindítaná a szemét kihordását, amire egyébként a lakosság a saját szemétere vonatkozólag kötelezve is volt. A következő évtizedekben a város, mint helyi hatóság, rendre megpályáztatta egy-egy kisebb terület szemétszállítását, és a hozzá tartozó szeméttelepnek a működtetését, kotrását. A kotrás jelentette a hulladék hasznosítását, guberálását, majd a terület földdel való letakarását. A XIX. század legvégén jelentkezett ifj. Cséry Lajos a városnál, hogy egy merőben új rendszert dolgozna ki abban az esetben, ha egész Pest szemétszállítási üzletágát a kiszállítástól a feldolgozásig megkaphatná. Nagyjából 10 évre volt szükség, amíg a Cséry-birodalom kiépülhetett és kialakulhattak a modern hulladékgazdálkodás alapjai. Cséry hordatta ki a szemetet leemelhető tartályos lovaskocsikkal az Ecseri úti átemelő-telepre, ahonnan vasúti szerelvényekre helyezték át a tartályokat és kiszállították Kispest-Pestszentlőrinc határában lévő szemétfeldolgozó telepre, ahol a hulladék átvállogatása, és legtöbbször feldolgozásra való továbbértékesítése történt.
061: A szemét újrafelhasználása, szelektálása napjainkban szinte újdonság, holott korábban ez magától értetődő volt. Mikor változott meg ez a szemlélet?
UL: Az a kor, amivel a kötet foglalkozik még nem termelt túl sok hasznosíthatatlan anyagot. Így teljesen mindennapi anyagokból állt a háztartási szemét, amit különválogatva, többségében hasznosítani is lehetett. Például papír – ha azt még odahaza nem égették el-, csont, üveg, hamu és fűtési származék, elbomló élelmiszerek stb. A szemét még egyáltalán nem tartalmazott műanyagot. Az I. Világháború után azonban annyira elszegényedett a háztartási szemét, hogy már egyáltalán nem válogattak a szeméttelepen, a hulladékfeldolgozás korábbi formájában megszűnt, és akkor már az eredeti kispesti szeméttelep telítődése miatt Pestszentlőrinc másik végébe hordták vasúton a hulladékot, ahol egy végeláthatatlan, mindig csak gyarapodó szeméthegy képződött. A II. Világháború utáni időkben megjelenő, majd tömegessé váló műanyagok is ide kerülnek majd.
061: Amíg a korabeli, már nem újrahasznosítható szemét is ártalmatlan volt a környezetre (hamu, por stb.), az utakat egyes esetekben mégis kőolajszármazékokkal locsolták. Tisztában voltak a környezetkárosítás fogalmával, figyeltek erre?
UL: Igazából nem foglalkoztak ezzel, de a szennyezés sem volt olyan nagymértékű, bármennyire is rémisztően hangzik a mai ember számára. A fő szempont ekkor sokkal inkább a pormentesítés megoldása volt. Nagyon sokfajta anyagú út volt ekkor a fővarosban, mindegyiket az anyaguknak megfelelően pormentesítették. A kőolajszármazékokkal való locsolást elsősorban a makadámutak egyik típusának a tisztántartására alkalmazták.
061: Milyen magyar vonatkozású fejlesztések voltak a szemétkezelésben? Európa viszonylatában hová rangsorolná Budapestet?
UL: Európa nagyvárosai hasonló problémákkal küzdöttek, mindenhol zajlottak a fejlesztések, az egyik vonalon az egyik, a másikon a másik járt éppen előrébb. Cséry sokat merített többek közt angol példákból, Anglia egyébként is élen járt például a szemétégetés kérdésében. Cséry rendszere két fontos elemet tartalmazott, az egyik a cserélhető tartályos szemétgyűjtés – amikor a szemét megbolygatása nélkül lehetett a hulladékot áttenni a vasúti szerelvényre -, amivel nagy tömegben és gyorsan lehetett eltávolítani a város területéről a hulladékot. A másik újítása pedig maga a feldolgozó telep működtetése volt. Ebben állítólag még a német, a korban a legfejlettebb, pucheimi telepnek is Cséry szolgáltatta a mintát.
A hulladékgazdálkodás mellett ott van még a köztisztaság kérdése is. Ennek, vagyis a város tisztántartásának megszervezésében is élenjárt Budapest. A századforduló környékén az egyik legjobban működő nagyváros volt ebben a tekintetben, sok külföldi delegáció jött tanulmányozni a fővárosi viszonyokat. Sajnos ezt az előnyünket a gazdasági problémák miatt hamar elveszítettük. Ami azonban megmaradt Budapesten az a hulladékgazdálkodással foglalkozó szakember gárda, élén Balló Alférddal, aki számos tudományos cikkel és apróbb technikai újításokkal járult hozzá a szemétszállítás fejlesztéséhez. A mai kukásautó őse nem magyar találmány, de az első típusok meghonosításakor a pesti utcákon futó járművek tartalmaztak Balló-alkatrészt is.
061: A szeméttrágya, amely újrahasznosított mellékterméke volt a szemétkezelésnek hasonlított ahhoz, amit ma komposztnak nevezünk. Hogyan és miért tűnt el a szeméttrágya gondolata?
UL: A szeméttrágya kezdetben nagyon jó üzletnek tűnt, maguk Cséryék is birtokosok voltak, így a szemétüzletbe való belépésük egyik mozgatója az volt, hogy a birtokukat ellássák szeméttrágyával. A szeméttrágyának azonban két hátulütője volt: az egyik, hogy csak bizonyos talajtípusok javítására volt alkalmas, és csak viszonylag rövid tavon érte meg szállítani, vagyis olyan magasak voltak a vasúti költségek, hogy sokkal jobban megérte a vidéki gazdáknak inkább istállótrágyát vásárolni, mint Pestről vonattal szállíttatni a nem is annyira bizalomgerjesztő szeméttrágyát. A műtrágyák megjelenésével pedig mind ár szempontjából, mind pedig a hatásfokát tekintve a hulladéktrágya hamar kiszorult, arról nem is beszelve, hogy már rég nem válogatták a szemetet ekkor Budapesten.
061: A hulladékgazdálkodás budapesti történetének taglalását nagyjából a két világháború közötti időszak tájékán fejezi be. Számíthatunk a folytatásra, vagy más terület kutatásával folytatja a munkát?
UL: Elsősorban a II. Világháborút megelőző időszak várospolitikája foglalkoztat. Azon belül is annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a városvezetés hogyan és milyen okokból hagy fel a pusztán adminisztratív feladatok ellátására szorítkozó politikával, és miként válik – sok esetben a Nyugat-európai nagyvárosokat is megelőzve – az egyszerre vállalkozó és szolgáltató kommunális községpolitika élharcosává. Emiatt terveim között nem szerepel a téma folytatása, viszont a főváros társadalomtörténetének és azon belül is a várospolitika kutatásával azóta sem hagytam fel…
Képek forrása: FSZEK- Budapest Gyűjtemény, a könyvben sok érdekes fotó található még ezen kívül is a témáról
¹ in: Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten, Napvilág Kiadó, Budapest 2014, 61. o.;
²in: uo, 88. o.;
³in: uo, 100. o.;
4in: uo, 231. o.