A történelem a hulladékgazdálkodások története- interjú Umbrai Laurával a budapesti hulladékgazdálkodás előzményeiről

Berlin számára készítettek olyan látványtervet, amelyben egy mesterséges hegyet alakítanának ki szemétből. Ebből is látszik, hogy a 21. század egyik legnagyobb problémája a szemét elhelyezése, újrahasznosítása lesz. Arról azonban, hogy korábban hogyan kezelték a hulladékot, és hogy hogyan oldották meg a hulladékkal kapcsolatban felmerülő problémákat, keveset tudunk. Umbrai Laurát az “Így szemeteltek Budapesten” című legújabb kötete kapcsán faggattuk a Budapesti hulladékgazdálkodás kezdeteiről, és hogy miért hívják KUKÁS-nak a kukásautót.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – Nullahategy

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”justify” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]Umbrai Laura történész, tanár. Első kötetét 2008-ban adta ki a Napvilág Kiadó “A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870 és 1948 között” címmel, amelyért a Magyar Tudományos Akadémia Kutató Pedagógus-díjjal jutalmazta. A 2014-ben szintén a Napvilág Kiadónál megjelent második kötetét a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány ösztöndíjának segítségével írta meg. Umbrai Laura a József Attila Gimnázium tanára, négy gyermek édesanyja.[/dcs_note]

umbrai_igy_szemeteltek

061: Meglepő, hogy a szemétkezelés kezdetben alapvetően nem államilag szabályozott keretek között indult el, hanem egyéni vállalkozó(k) dolgozták ki a szisztémáját. Valóban ennyire megérte a szeméttel való foglalatosság?

UL: A hulladékkérdés modernkori története nagyjából a XIX. század közepére vezethető vissza Pest-Budán. Ekkor jelentkezett az első vállalkozó a városházán, hogy egy kisebb területen beindítaná a szemét kihordását, amire egyébként a lakosság a saját szemétere vonatkozólag kötelezve is volt. A következő évtizedekben a város, mint helyi hatóság, rendre megpályáztatta egy-egy kisebb terület szemétszállítását, és a hozzá tartozó szeméttelepnek a működtetését, kotrását. A kotrás jelentette a hulladék hasznosítását, guberálását, majd a terület földdel való letakarását. A XIX. század legvégén jelentkezett ifj. Cséry Lajos a városnál, hogy egy merőben új rendszert dolgozna ki abban az esetben, ha egész Pest szemétszállítási üzletágát a kiszállítástól a feldolgozásig megkaphatná. Nagyjából 10 évre volt szükség, amíg a Cséry-birodalom kiépülhetett és kialakulhattak a modern hulladékgazdálkodás alapjai. Cséry hordatta ki a szemetet leemelhető tartályos lovaskocsikkal az Ecseri úti átemelő-telepre, ahonnan vasúti szerelvényekre helyezték át a tartályokat és kiszállították Kispest-Pestszentlőrinc határában lévő szemétfeldolgozó telepre, ahol a hulladék átvállogatása, és legtöbbször feldolgozásra való továbbértékesítése történt.

fszek_umbrai_1

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=” #DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”center” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]”…A fiúknak a csengetésen túl a köznyelvben egyszerűen szemétújságnak nevezett Reggeli Újság szétosztásában is fontos szerep jutott. Cséry ugyanis a kilencvenes években hírlap kiadásával is foglalkozott. Az újságot pedig kocsisai, illetőleg a vicék útján terjesztette a lakosság körében, ami azonban nem aratott nagy sikert, így hamar megszűnt, és emléke kiveszett a köztudatból.”¹[/dcs_note]

061: A szemét újrafelhasználása, szelektálása napjainkban szinte újdonság, holott korábban ez magától értetődő volt. Mikor változott meg ez a szemlélet?

UL: Az a kor, amivel a kötet foglalkozik még nem termelt túl sok hasznosíthatatlan anyagot. Így teljesen mindennapi anyagokból állt a háztartási szemét, amit különválogatva, többségében hasznosítani is lehetett. Például papír – ha azt még odahaza nem égették el-, csont, üveg, hamu és fűtési származék, elbomló élelmiszerek stb. A szemét még egyáltalán nem tartalmazott műanyagot. Az I. Világháború után azonban annyira elszegényedett a háztartási szemét, hogy már egyáltalán nem válogattak a szeméttelepen, a hulladékfeldolgozás korábbi formájában megszűnt, és akkor már az eredeti kispesti szeméttelep telítődése miatt Pestszentlőrinc másik végébe hordták vasúton a hulladékot, ahol egy végeláthatatlan, mindig csak gyarapodó szeméthegy képződött. A II. Világháború utáni időkben megjelenő, majd tömegessé váló műanyagok is ide kerülnek majd.

fszek_umbrai_6

061: Amíg a korabeli, már nem újrahasznosítható szemét is ártalmatlan volt a környezetre (hamu, por stb.), az utakat egyes esetekben mégis kőolajszármazékokkal locsolták. Tisztában voltak a környezetkárosítás fogalmával, figyeltek erre? 

UL: Igazából nem foglalkoztak ezzel, de a szennyezés sem volt olyan nagymértékű, bármennyire is rémisztően hangzik a mai ember számára. A fő szempont ekkor sokkal inkább a pormentesítés megoldása volt. Nagyon sokfajta anyagú út volt ekkor a fővarosban, mindegyiket az anyaguknak megfelelően pormentesítették. A kőolajszármazékokkal való locsolást elsősorban a makadámutak egyik típusának a tisztántartására alkalmazták.

fszek_umbrai_3

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”center” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]”…Az utcahigiénikus feladata (az elmélet alapján) már nem csak annyiból állt, hogy szorgalmasan mozgassa a seprűjét. Balló Alfréd szerint a képzett utcaseprőknek egyaránt rendelkezniük kellett szociális és műszaki tudással, ismerniük kellett az utcák szerkezetét, a különböző köztisztasági gépeket, berendezéseket, továbbá érteniük kellett a higiéniához és a bakterológiához, hogy adott esetben meg tudják ítélni, hogyan kell közegészségügyi szempontból helyesen eljárni.”²[/dcs_note]

061: Milyen magyar vonatkozású fejlesztések voltak a szemétkezelésben? Európa viszonylatában hová rangsorolná Budapestet?

UL: Európa nagyvárosai hasonló problémákkal küzdöttek, mindenhol zajlottak a fejlesztések, az egyik vonalon az egyik, a másikon a másik járt éppen előrébb. Cséry sokat merített többek közt angol példákból, Anglia egyébként is élen járt például a szemétégetés kérdésében. Cséry rendszere két fontos elemet tartalmazott, az egyik a cserélhető tartályos szemétgyűjtés – amikor a szemét megbolygatása nélkül lehetett a hulladékot áttenni a vasúti szerelvényre -, amivel nagy tömegben és gyorsan lehetett eltávolítani a város területéről a hulladékot. A másik újítása pedig maga a feldolgozó telep működtetése volt. Ebben állítólag még a német, a korban a legfejlettebb, pucheimi telepnek is Cséry szolgáltatta a mintát.

A hulladékgazdálkodás mellett ott van még a köztisztaság kérdése is. Ennek, vagyis a város tisztántartásának megszervezésében is élenjárt Budapest. A századforduló környékén az egyik legjobban működő nagyváros volt ebben a tekintetben, sok külföldi delegáció jött tanulmányozni a fővárosi viszonyokat. Sajnos ezt az előnyünket a gazdasági problémák miatt hamar elveszítettük. Ami azonban megmaradt Budapesten az a hulladékgazdálkodással foglalkozó szakember gárda, élén Balló Alférddal, aki számos tudományos cikkel és apróbb technikai újításokkal járult hozzá a szemétszállítás fejlesztéséhez. A mai kukásautó őse nem magyar találmány, de az első típusok meghonosításakor a pesti utcákon futó járművek tartalmaztak Balló-alkatrészt is.

fszek_umbrai_7

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”center” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]”…1909-ben ezért a Köztisztasági Hivatal kísérletképpen papír- és hulladékgyűjtő kosarak kihelyezését vette tervbe. Elsőként a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkán jelent meg a mára teljesen természetessé váló utcai szemétkosár, majd miután a közönség használatba vette, további 100 darab telepítését javasolták a szekértők a városvezetésnek.”³[/dcs_note]

061: A szeméttrágya, amely újrahasznosított mellékterméke volt a szemétkezelésnek hasonlított ahhoz, amit ma komposztnak nevezünk. Hogyan és miért tűnt el a szeméttrágya gondolata?

UL: A szeméttrágya kezdetben nagyon jó üzletnek tűnt, maguk Cséryék is birtokosok voltak, így a szemétüzletbe való belépésük egyik mozgatója az volt, hogy a birtokukat ellássák szeméttrágyával. A szeméttrágyának azonban két hátulütője volt: az egyik, hogy csak bizonyos talajtípusok javítására volt alkalmas, és csak viszonylag rövid tavon érte meg szállítani, vagyis olyan magasak voltak a vasúti költségek, hogy sokkal jobban megérte a vidéki gazdáknak inkább istállótrágyát vásárolni, mint Pestről vonattal szállíttatni a nem is annyira bizalomgerjesztő szeméttrágyát. A műtrágyák megjelenésével pedig mind ár szempontjából, mind pedig a hatásfokát tekintve a hulladéktrágya hamar kiszorult, arról nem is beszelve, hogy már rég nem válogatták a szemetet ekkor Budapesten.

 fszek_umbrai_4

[dcs_note color=”#202020″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#C0C0C0″ bwidth=”6″ align=”center” rounded=”0″ bottom=”15″ execute=”false”]”…Kenyeret ugyanis [a hagyomány szerint] tilos volt a szemétbe dobni. Sokan ezt a tilalmat vallási elvekkel magyarázták, hiszen a kenyér Krisztus testét jeleníti meg, és mint ilyen nem kerülhet a hulladék közé, illetőleg nem lehetett érdemtelenül megszabadulni tőle. […] Meg kell jegyeznünk, hogy a feledésbe merülő vallási háttér ellenére a száraz kenyér tisztelete maradt fenn legtovább a társadalomban, hiszen nemcsak a megkérdezettek, de a fiatalabb generációk körében is kimutatható egyfajta törekvés a kenyérhulladék célszerű hasznosítására […].”4[/dcs_note]

061: A hulladékgazdálkodás budapesti történetének taglalását nagyjából a két világháború közötti időszak tájékán fejezi be. Számíthatunk a folytatásra, vagy más terület kutatásával folytatja a munkát? 

UL: Elsősorban a II. Világháborút megelőző időszak várospolitikája foglalkoztat. Azon belül is annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a városvezetés hogyan és milyen okokból hagy fel a pusztán adminisztratív feladatok ellátására szorítkozó politikával, és miként válik – sok esetben a Nyugat-európai nagyvárosokat is megelőzve – az egyszerre vállalkozó és szolgáltató kommunális községpolitika élharcosává. Emiatt terveim között nem szerepel a téma folytatása, viszont a főváros társadalomtörténetének és azon belül is a várospolitika kutatásával azóta sem hagytam fel…

 Képek forrása: FSZEK-  Budapest Gyűjtemény, a könyvben sok érdekes fotó található még ezen kívül is a témáról

¹ in: Umbrai Laura: Így szemeteltek Budapesten, Napvilág Kiadó, Budapest 2014, 61. o.;

²in: uo, 88. o.;

³in: uo, 100. o.;

4in: uo, 231. o.

2015-01-20T16:21:58+00:00 2015. január 20.|