Hét év után új albummal jelentkezett Szekeres Adrien. A Megállók igazi kuriózum, hiszen a popslágerek mellett operaáriák is felcsendülnek rajta. 13 új dal készült, melyeket a rajongók több városban is hallhatnak majd élőben, Budapesten december 15-én, az Avilai Szent Teréz Templomban lesz a lemezbemutató. De vajon hogy hogy kerülnek a popdalok mellé operaáriák és miért kellett hét esztendőt várni a lemezre? Szekeres Adriennel beszélgettünk. 

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy érezted, hogy operával is színpadra kellene állnod?
Azt hiszem, ha rajtam múlik, soha nem került volna erre sor. Amikor 2011-ben, amikor az első szimfonikus koncertre készültünk, megkérdezte a férjem, hogy miért nem énekelek operát is. Nagyon meglepődtem, és azonnal hevesen tiltakoztam. Majd végiggondolva a dolgokat, úgy döntöttem, hogy ha egy megbecsült szakember is azt mondja, hogy képes vagyok rá, akkor meggondolom a dolgot. Elmentem az Operaház egyik elismert énektanárához, hogy kikérjem a véleményét. Úgy gondoltam, hogy ha ő azt mondja, hogy énekelhetek operát, akkor megteszem. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor ott álltam és egy szál magamban énekeltem egy olyan embernek, aki világklasszis énekeseket is oktat és képez. Meghallgatott és teljes szívvel arra bíztatott, hogy mutassam meg a közönségnek, hogy mit tudok ebben a műfajban. Ma már nagyon örülök neki, hogy így történt. A koncertjeimnek nagyszerű színfoltja az opera, számomra pedig egy beteljesült álom, egyfajta ünnep, amikor klasszikust énekelhetek.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember ezt a két különböző zenei világot egy albumon is megjelentesse. Mikor jött a gondolat?
Már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy nem klasszikus popzenei albumot szeretnék készíteni, hiszen mind a zenei életem, mind az érdeklődésem sokkal szélesebb már ennél. Több mint öt éve része a koncertjeimnek a klasszikus zene és látom, hogy milyen jól fogadják ezt az emberek. Arra gondoltam: „miért ne készítenék egy ilyen lemezt is?”. Az emberek ki vannak éhezve a kultúrára és nagyon szívesen fogadják a klasszikus műveket és jazz feldolgozásokat.

Létezhet egy lemezen belül opera és popzene?
Én nagyon remélem, hogy igen. Ha jól tudom, nincs még egy énekesnő a világon, aki olyan lemezt készített volna, amelyen egyszerre mindkét műfaj szerepel.  Tavaly volt egy kisebb turném a Győri szimfonikus zenekarral és bárhová mentünk, az emberek imádták a nagyzenekari hangzást. Az volt a vágyam, hogy ezt a produkciót, a szimfonikus zenekar muzsikáját minél több helyre, a legkisebb és legtávolabbi településekre is elvigyük. Nyilván élő koncert formájában erre nincs lehetőség, de azt gondoltam, hogy egy albumot bárki meghallgathat otthon és bárki bárhol az országban magával viheti a szimfonikus koncert élményét.

Nem kockázatos vállalkozás ez?
Ma már semmiképpen nem érzem annak. Biztos, hogy tíz évvel ezelőtt még nem mertem volna ilyen lemezt készíteni. Egy olyan típusú embernek, mint én, idő kell, hogy elhiggye, hogy különbözhet másoktól, hogy csinálhat különleges dolgokat és nem kell alkalmazkodnia senkihez.

Külső igény is volt erre a lemezre?
Igen, nagyon sokan jelezték az elmúlt években, hogy szeretnék, ha nem csak a koncerteken, de lemezen is énekelnék klasszikus felvételeket, operákat. Volt, aki azt mondta, készíthetnék egy teljes opera albumot. Ez utóbbira nem vállalkoznék, de most úgy döntöttem, ha ennyire szereti a közönség, akkor miért ne lehetne egy albumon pop és klasszikus zene is.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A lemez címe Megállók. Miért és mi közben kell megállni?
Azért, hogy az ember ez kicsit töltekezzen és elgondolkodjon a dolgokon. Nem hagyhatjuk, hogy folyamatosan a világ folyása sodorjon minket, nem elégedhetünk meg azzal, ha a külső tényezők irányítsanak minket. Ahhoz, hogy legyen beleszólásunk a saját sorsunkban néha meg kell állni és át kell gondolni a dolgokat. Van, akinek ehhez színházi élmény kell, van, akinek sport és olyan is van, aki egy kádban ülve, a forró vízben képes elmélkedni. Ha pedig valakinek a zene kell ahhoz, hogy végig tudja gondolni a dolgait, annak szeretnék segíteni ezzel a lemezzel. 

Azt mondtad, hogy az emberek nappalijában szeretnél jelen lenni ezekkel a dalokkal. Mit jelent ez?Egyszer újságíró barátom azt mondta nekem, hogy „ott vagy a nappalimban”. Először nem is értettem, hogy mire gondol, de később elmondta, hogy nagyon kicsi a CD-táruk, nem sokan vannak ott a „nappalijukban”, de aki mégis bejut, azt mind szívesen látják. Amikor ezt mondta, rájöttem, hogy ez az, amire vágyom, nagyon szeretek az emberek nappalijában lenni. Ez mindig egy kicsit a lecsendesedést, a befelé fordulást, a megállást jelenti. Azt kívánom a sorstól, hogy még nagyon sok ember nappalijában ott lehessek és vihessek be valami nagyon finom hangulatot. Az én zeném a nappaliba való.

Sok idő kell, hogy az ember elhiggye, hogy tényleg befogadják a nappaliban?
Ahhoz, hogy az ember maga is elhiggye, hogy a közönség szereti ezt a fajta muzsikát és elfogadják tőle a klasszikusba hajló zenei világot is, tapasztalatokra van szükség. Nagyon sok koncertet adtam, mindenhol örömmel fogadtak, rengeteg koncertet adunk teltházas nézőtér előtt, ezért úgy gondoltam, mostanra eljött az ideje, hogy a zenekari muzsikát egy album formájában mindenkihez eljuttassam. Pont azért kellett ennyit várni erre a lemezre, mert rengeteget koncerteztünk.

Horváth Péter Gyula

Mindig újat kell adni a közönségnek?
Olyat kell adni, amit szeretnek. Azután pedig meg kell tartani a közönség szeretetét és ezért bizony dolgozni kell. Hosszú évek munkájának az eredménye, hogy ha ma bárhol, bármelyik városban kiteszik a koncertemet hirdető plakátot, arra 99 százalékban elfogynak a jegyek. A legnagyobb siker számomra, hogy kisebb településeken akár ötödször, hatodszor is teltházat tudunk csinálni. Nagyon nagy öröm ez, de egyben óriási felelősség is, hiszen mindig kell valami újat vinni az embereknek. Azt hiszem az elmúlt hét évben talán ezért is nem vágytam arra, hogy egy stúdióba „költözzek” és új dalokat készítsek, hiszen folyamatosan a koncerteken járt az agyam. Minden egyes fellépésre úgy készülök, mintha az lenne életem koncertje. Mindig figyelek rá, hogy legyen benne valami csavar, valami különlegesség, valami extra.

Megéri?
A legteljesebb mértékig. Ezektől a koncertektől kaptam a legtöbbet, olyan visszajelzést jelentettek számomra, amit semmi sem pótolhat. Azt hiszem, nem kell annál több, mint amikor hatodszor mégy vissza ugyanarra a helyszínre, megint minden jegy elkel és a végén azt kérdezik tőled, hogy mikor jössz legközelebb.

Fotó: Horváth Péter Gyula