Varga Klára lehetett volna színésznő, de úgy alakult, hogy inkább mesélő lett. Az odáig vezető úton sok újságcikket írt, majd egy súlyos pillanatban mindent félretett, és nekifogott első regényének. Senki nem szeretne olyan pillanatot mint az övé volt: kedvese halála után, egzisztenciális csőd közepette. Egy mesemondó, továbbá Hamvas Béla, valamint az életbe vetett hite segítette tovább.
VIG GYÖRGY- Nullahategy.hu
Varga Klára régóta szelídíti a szavakat. Közben persze főzött reneszánsz lakomát, dolgozott magazinoknál és napilapoknál, szeretett és bántott, győzött és alulmaradt, de a magyar nyelv bűvölete mindig áthatotta az életét. Küzdött, szőtte a sorsát szerelmekkel, munkákkal, csalódásokkal és győzelmekkel, ahogy mi mindannyian. Történt egyszer, nem is olyan rég, hogy minden összedőlni látszott körülötte. Tél volt, nagy hideg, munkája, szereleme nemigen akadt. Amikor dunamenti kis házában kikapcsolták a gázt, úgy döntött, akár írhatna is egy regényt. Nem baj, ha csak magának, de, még jobb, ha más is elolvassa. „Fenntartom a jogot magamnak, hogy vesztes legyek, hogy szenvedjek, és akár hülyét csináljak magamból. Hosszan, megfontoltan, emelt fővel. Ha nincs más, ami szebbé tehetné az életemet, és amiből megérthetném a világot meg magamat.” – írja a Múzsakarbantartási alapismeretek című első könyv alakban megjelent művében, amelynek írásához azon a reménytelennek tűnő napon kezdett hozzá a festői Dunakanyarban.
Varga Klára első könyve felrúg minden trendi irodalmi rendet, csak belső szabályainak és szellemi mestereinek engedelmeskedik. Nem törődik azzal sem, hogy túl közel engedi magához az olvasót. A testi szerelemről is olyan szépen, vagy éppen nyers őszinteséggel mesél, mint a hétköznapi táltosokról, ahogy ezt mindig is tették a valódi mesélők. Tanárai közé számolja Pápainé Páhy Emmát, a karcsai mesemondót éppúgy, mint Hamvas Bélát a huszadik századi magyar, és talán a világirodalom egyik legnagyobb gondolkodóját. Magát kortárs népi mesemondónak tartja, és pont nem érdekli, ha a felkent irodalmárok nem tudnak mit kezdeni a szövegeivel. Neki elég, ha őszinték, igazak, és eljutnak az erre fogékony olvasók szívéhez.
Múzsái – ötről mesél – mind férfiak. Van köztük halott, más hűtlennek bizonyult, de mindegyik fontos. Miközben őket idézve feltárja saját titkos világát, számvetés, gyász és mindent lebíró, a természet erejét idéző élni akarás rajzolódik ki múzsakarbantartási kézikönyvéből.
Ha valaki érteni szeretné a világot, és nem üzleti szempontú, féligazságokkal ügynökölő internetes szakértők véleményére kíváncsi, akkor olvassa el első könyvét, melyet ezzel a mondattal fejez be: „ …addig megyünk, amíg föl nem jutunk a hegyre, és ha bujkálunk egymás elől, akkor is csak egyre közelebb jutunk egymáshoz, mert nincsen olyan hely több a világon, ahová mi vágyakozunk, csak az az egy.”
A videót készítette: Vig György és Dohi Gabriella