“Szerintem a szülésről óvatosan, kimérten beszélni hülyeség” – Interjú Senával

Szülőségről, gyereknevelésről nyíltan, tabuk nélkül – ez lehetne a Nyomjad, anyukám című magyar fejlesztésű, Youtube-sorozat mottója, amelyben műsorvezetőként debütált Sena. Az Irie Maffiából is ismert, magyar-ghánai származású énekesnővel többek között arról beszélgettünk, hogyan vette az akadályokat az új, műsorvezetői szerepben, hogyan éli meg második terhességét, és az is kiderül, mi az, amit a kislánya jobban tud nála, ha a zenéről van szó.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Sokfelé találkozhatunk veled, de mostanában leginkább a Nyomjad, anyukám című műsor kapcsán. Mikor és hogyan jött a felkérés erre a műsorra?
Kaptam egy telefonhívást a WMN-től, felvázolták miről lenne szó, aztán egy kicsit azért elgondolkodtam. Nem vagyok műsorvezető, még sose csináltam ilyet, nem is voltam benne biztos, hogy akarok ilyet csinálni. De mindig van bennem egy kíváncsiság. Ha nem próbáltam volna ki magam ebben, tudom, hogy megbántam volna…Ebben az is közrejátszott – amit a WMN akkor még nem tudott -, hogy babát várok. Amikor felhívtak, még nekem is elég friss volt a hír, de úgy éreztem, ez egy jel, egy érdekes egybeesés, amit ki kell használni.

Mennyire vetted könnyedén az új, műsorvezetői szerepet? Sikerült megugrani a lécet?
Úgy voltam vele, hogy elkezdjük, aztán majd belejövök. Ők is tudták, hogy nem vagyok képzett műsorvezető, és nem is várták el tőlem, hogy mindent tudjak egyből. Amit nem tudtam, abban kértem segítséget. Nagyon segítőkész főszerkesztő és stáb állt mellettem, akik mindig elmondták előre, hogy mi fog történni, mire készüljek fel. Napokkal előtte megkaptam a témákat, úgyhogy nem vakon ugrottam be a forgatásokra. A többi viszont teljesen spontán volt, nem írtam meg előre a szövegeimet, ahogy esett, úgy puffant.

Vállalnál a jövőben hasonló munkát?
Nagyon élveztem, és frissítő volt olyat csinálni, amire azelőtt még nem volt lehetőségem. Nyilván, sok múlt a témán is, talán érezhető volt, hogy mi az, ami jobban feküdt, és mi az, ami kevésbé. Volt olyan forgatás, ami könnyebben ment és olyan is, amikor kicsit úgy éreztem, hogy nem teljesen találtam meg a hangot. De ahogy haladtunk, egyre jobban belejöttem. Szerintem ez egy edzett műsorvezetőnél is így van, valami könnyebben megy, valami nem. Ha kapnék a jövőben hasonló feladatot, nem tudom, elvállalnám-e. Témától függ… Hogy azt mennyire érzem a magaménak. Lehet. Hagyjuk nyitva a kérdést.

A témaválasztásba mennyire volt beleszólásod?
Nem nagyon, azok már megvoltak, még mielőtt a forgatás elindult volna. Nem is voltam Magyarországon, amikor ez alakult, úgyhogy nem nagyon folytam bele. De azért kikérték a véleményemet, megkérdeztek engem is.

Még tart a forgatás?
Most lett vége. Még nem ment le az összes rész, összesen tíz lesz.

A többi rész is az anyaság témaköréhez kapcsolódik?
Részben, de inkább a gyerek körüli dolgokhoz. A gyerekek és az internet kapcsolatát is körüljárjuk, beszélgettem például olyan kamaszokkal, akiknek van youtube-csatornájuk. Érdekes lesz.

A műsorban kényes, megosztó témák is a középpontba kerülnek. Ilyen a szülés, vagy a szoptatás, amiről rengetegszer nagyon nehezen kommunikálunk. Nyilván azért, mert intim témák. Szerinted miért fontos, hogy ezekről beszéljünk?
Fontos, hogy a nők érezzék, hogy a nem szokványos sztorijaikkal nem mumusok, nem furák. Nem lenne világ, ha a nők nem szülnének. Szerintem a szülésről óvatosan, kimérten beszélni, hülyeség. Nincs tabu, miért ne beszélhetnénk róla nyíltan? Már az, hogy az asszonyok különböző szemszögekből elmondják a saját történeteiket, az egy jó kiindulópont lehet. Legyen diskurzus a témában, mert ez a világ legtermészetesebb dolga, amit mindenki teljesen másképp él meg. És ezzel nincs is semmi baj. Sőt, ez a legjobb az egészben, ettől különleges mindenkinek például a szüléstörténete.

És az is fontos, hogy a drámai pillanatokról is tudtok humorral beszélni.
Igen, engem is ez fogott meg a legjobban a műsor koncepciójában. Hogy nem szárazon, szakszavakkal mutatjuk be a gyereknevelést, anyaságot, hanem inkább betekintést adunk a hétköznapokba. Nem játszunk szakembereket, és nem is adunk megfejtéseket, mert valljuk be, 15-20 percben nem lehet semmit megfejteni, maximum alternatívákat adni. A Nyomjad anyukám a hétköznapi történetek megmutatásával a nehéz témákhoz is egyfajta lazább hozzáállást kínál, szerintem ez a lényeg.

Te milyen anya vagy? Laza? Szigorú? Vagy a kettő együtt?
Elég vegyes. Olyan, amilyen épp kell, hogy legyek. Kicsit szigorú vagyok, szeretem, ha mindenki tudja, hol vannak a határok, mik a szabályok. Ha el kell pakolni a vacsora után a tányérokat, akkor ne állj fel csak úgy az asztaltól, hanem pakolj el magad után, de utána játszhatunk kifulladásig. Biztos van, aki azt mondja, szigorú vagyok, és talán szigorúbb is vagyok, mint a környezetemben néhány ember… De közben egy bohóc is vagyok, és abszolút értem az ő világukat, mert valahol még én is gyerek vagyok.

Az első terhességednél a 9. hónapig színpadon voltál, a másodiknál is így tervezed?
Majdnem. A nyarat végigkoncertezem. Miért is ne? Ez a dolgom, ez a munkám, szeretem. Amíg nincs bajom, miért ne tenném? Októberre vagyok kiírva, erre a hónapra már nem vállaltam semmit, de szeptemberben még lesz 2-3 munkám, amikre jó régen leszerződtem. De nem terhelem túl magam, igyekszem sokat pihenni. Azért az is számít, hogy majdnem tíz évvel idősebb vagyok, mint az első terhességnél, és ezt a testem is érzi.

A legnagyobb sikert az Irie Maffia (akikkel legközelebb július 6-án a Budapest Parkban találkozhatunk) hozta, de szólóban is jelen vagy a zenei szcénában. A szólózás azt az eredményt hozta, amit vártál?
Nem teljesen. De nem is tudom, hogy mit vártam…. Szinte az összes szólólemezemet azért készítettem el, mert kifejeznivalóm volt. Meg kellett csinálnom, ki kellett adnom magamból, ami bennem volt. A második albumhoz, a Lots of Trees-hez kaptam külső segítséget, lett nagy külföldi kiadó, turnéztunk is külföldön, tök jó volt, de ennyi. Sose volt olyan vágyam, hogy világhírű legyek, és 365 napból utazzak mondjuk 300-at. Ilyen ambícióim nincsenek. Inkább az, hogy kifejezhessem magam, ez szokott lenni a drive a szólókarrieremben.

Talán így van meg a balansz – az Irie Maffia ezer fokon pörög, lehet, ha a szólód is így menne, akkor felborulna az egyensúly.
Nem is tudnám a kettőt egyforma svunggal csinálni… Annyi energiám nincs, hogy fenntartsak egy egészséges családot, egy sikeres zenekart, és még egy sikeres zenekart… El vagyok, egyensúlyozgatok. Valamikor kicsit előtérbe kerül a szóló projekt, valamikor meg fordítva.

A W.H. formációval Shakespeare-szonetteket adtok elő. Mi a tapasztalatod, nyitottabbá válnak az irodalomra a projekt által?
Én minden előadás után úgy érzem, hogy kaptam egy transzfúziót. Mindig van valaki a közönségből, aki a koncert után odajön hozzánk. Azt a meglepettséget és csodálkozást, ami ott van a szemükben, imádom! Sokan szkeptikusan jönnek el, általában egy barát hoz egy másikat, ajánlják egymásnak az előadást, mert valljuk be, Shakespeare-szonettek? Hát…lehet, hogy maguktól nem ezt a programot választanák hétvégére… (nevet) Aztán eljönnek, és nem hiszik el, hogy négyszáz éves versek ilyen friss hatással tudnak lenni az emberre. Minden koncert után érezzük, hogy van értéke, van helye annak, amit csinálunk. Egyébként most voltunk stúdióban, felvettünk néhány új dalt, úgyhogy hamarosan új W.H. lemezzel jelentkezünk.

Magyar és ghánai gyökerekkel rendelkezel, de az angolt tartod első számú nyelvednek és angolul is gondolkodsz. Ez mit jelent? Mi az az angolul gondolkodás?
Igazából már fogalmam sincs, hogy milyen nyelven gondolkodom…(nevet) Halvány gőzöm sincs… Nem teszek már különbséget a nyelvek között. Ha leülök írni egy szöveget, azt angolul kezdem el, és utána fordítom le. De beszélgetésben, társalgásban nincs különbség a kettő között.

Kekeli, a lányod mennyire zenecentrikus? Jár zeneiskolába?
Igen, tanul zenét, művészi osztályba jár. Tanul éneket, szolfézsra jár, zongorázik, és furulyázik.

Akkor megesik, hogy te tanulsz a lányodtól és nem fordítva? A klasszikus zeneoktatás a te életedből kimaradt.
Á, annál lustább vagyok, hogy leüljek vele és megnézzem, hogy mit tanult zongoraórán. Ő már olvas kottát, én még nem! Nem tudom, nekem ilyenkor sztrájkol az agyam, valahogy a mostani életembe ez nem fér bele. De nagyon élvezem, hogy ő tudja ezeket, sokszor elmagyaráz nekem dolgokat.

Akkor ilyen jellegű ambícióid továbbra sincsenek?
Hát…nem fogok holnapután operát írni, az biztos! (nevet)

Fotók: Horváth Péter Gyula