Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

December 12-én láthatja a közönség a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház Kié az ország? című előadását a Duna Palotában. Andrási Attilával a színház vezetőjével és a darab rendezőjével beszélgettünk.

061.hu

A Kié ez az ország? című darab tele van szimbolikus időponttal. Milyen arányban találhatóak benne fikciós, illetve valós történelmi tényeken alapuló motívumok?
A cselekmény 1934 októberének második hetében kezdődik, amikor is Marseilles-ben, horvát szervezésben, makedón merénylő, agyonlőtte a Jugoszláv királyt. A merénylők hamis útlevelei, melyekkel Franciaországba érkeztek, Eduard Benes a Csehszlovák köztársaság akkori külügyminisztere, és Vladimir Novak, a külügyminisztert állandóan kísérő rendőrfelügyelő nevére szóltak. Magát a merényletet az Első Világháborút kirobbantó Szarajevói merénylet válaszául szánták az elkövetők. A merénylet részleteinek megtervezésében és lebonyolításában jelentős szerepet vállalt az akkor már egykori Osztrák-Magyar Monarchia pravoszláv templomban keresztelt szerb – horvát származású frontparancsnokának katolikus szárnysegéde. Mint a fenti példából is látszik, ebben a teremtett világban időnként a tények sora, versenyre kel a teremtmények képzeletével, de az előadásunk nem a fennemlítettekről szól, ezen eseményeket csak felületessen érintjük.

DSC_0222

A délvidéki hagyományban benne van a neoavantrgard kísérletezés (Symposion, stb.) Ha egy színház kényes történelmi témákat is feldolgoz, akkor a hagyományba nehezebben illeszthetőek be a meghökkentő, kortárs megoldások?
Színházban igen, izmusokban nem tudok gondolkodni. Az Udvari Kamarában a színpadon zajló történet fordulatai hivatottak a megdöbbenés élményének a létrehozására. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár tudatában vagyok annak, hogy az élmények létrehozásával hat egy mű, de az élmények erejét nem keverhetem össze az érték mértékével. Mindeddig szándékosan elkerültem azt a divatnak beállított szellemi terrort, amely megköveteli és javadalmazza, ha az elkövető a szentet nevetségesnek, a magasztost különcnek, az alantast pedig természetesnek mutatja be.

Van-e mód arra, hogy a Felvidéken, Kárpátalján is bemutatkozzon a társulat? Ha igen, milyenek a tapasztalatai, mik a közönség reakciói?
Több mint egy évtizede járjuk az egész magyar szállásterületet, 150 helyszínen játszottunk, Székelyföldtől Őrvidékig, Felvidéktől Délvidékig. Ezen évtized alatt 140 állótapsot kaptunk. A határon túli területeken előadásaink félelem oszlatóak. Jelenlétünkkel bizonyítjuk, hogy arról, amiről eddig csak az otthon négy fala között lehetett értekezni, már nyílt színen, nagy tömeg előtt is szabadon lehet szólni.

DSC_0250

A színház repertoárjába kizárólag a történelmi kontextusban lévő darabok szerepelnek, vagy beleférhet egy Petőfi A helység kalapácsa, vagy egy Molnár Ferenc-darab is?
Ha már minden olyan a jelenünket eredményező múltunkat érintő témát színre vittünk, amellyel mindeddig nem foglalkozott a magyar drámairodalom akkor feltétlen.

Voltak-e olyan történelmi tények, sorsesemények, amelyekről talán még  a történész szakma sem tud, viszont az önök tárták fel?
A magyar történész szakma felkészült, és jóval többet tud múltunkról, mint mi, avatatlanok. Mi legfeljebb olyan részleteket bonthatunk ki, amelyek a tudomány számára másodlagosak, de nélkülük a vázolt esemény nem mutat túl önmagán, nem érinti a magasztost.

DSC_0286

Belefér a színház koncepciójába a történelmi önkritika is, vagy színpadon nincs igazán mód árnyalni a bonyolult szituációkat? 
A színház szinte mindig az árnyalásról szól, de az árnyalást nem keverhetjük össze az árnyék magasztalásával, az árnyékhoz mindenekelőtt fény kell, amelynek az csak következménye. Mi a fénnyel foglakozunk, és a következményével.

Mi volt az ön számára az eddigi legmegindítóbb nézői reakció?
Marosvásárhelyt vendégszerepeltünk. Wass Albertet vittük vissza szülőföldjére. Az előadást Maros megye román prefektusa a Ion Eminesqu ifjúsági otthonban letiltotta. Erdélyi barátaink megnyitották előttünk a Kultúrpalotát. A közönség két órával az előadás előtt kezdett el gyülekezni. Majd egy órával az előadás meghirdetett kezdete után kezdtünk el játszani, zsúfolt állóhelyes ház előtt. Az előadás után, folytak a könnyek, zúgott az állótaps, majd felhangzott a magyar, utána a székely himnusz. Az ember érezte – szabadon ajándék a lét.

DSC_0522

Mit gondol, hogy sikerült megúszniuk a konfliktusokat a közéletben vagy más társulatokkal ebben az átpolitizált magyar színházi világban?
Nem sikerült.

Mire készül legközelebb a társulat?
Zilahy Lajos által írt, a Nemzeti Színház által egykoron színre vitt „Fehér Szarvas” alapján készített előadást mutatunk be a következő év elején először Délvidéken, a Székesfővárosban márciusban a Duna Palotában.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •