Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Az ősszel jelent meg Hercsel Adél Magyar szeretők című könyve, ami a megcsalás témakörét járja körül. Ötven félrelépővel ült le beszélgetni, végül húsz történet került be a könyvbe, ezekből kirajzolódik egy kép arról, mit gondolunk a megcsalásról, milyen előzmények vezetnek ahhoz, hogy sokan más karjaiban keressék a boldogulást. Hercsel Adéllal beszélgettünk. 

P.Z.L. – 061.hu

TN6_B1399989Jórészt a szépirodalom vidékén láthattunk, ez pedig itt egy bulvár könyv… Ráadásul korábban babanaplód jelent meg. Mit szóltak az ismerőseid a könyvhöz? 
A Magyar szeretők témája valóban tűnhet bulvárosnak, de én inkább pikánsnak mondanám, ha már valamiféle jelzővel kell illetnünk, hiszen valóban bőven van benne szex, szerelem és gyengédség. Ettől függetlenül a feldolgozás és a megírás módja a bulvár elemeit nyomokban sem tartalmazza, mert semmi szenzációhajhászás, leegyszerűsítés, túlzás vagy hivalkodás nincs benne. Akárcsak egy oral history-könyvet író történész, én is igyekeztem amennyire csak lehet, az objektvitás talaján maradni, minél több oldalról, minél több szubjektív szemponton keresztül bemutatni ugyanazt a jelenséget, hogy a nagykép összeálljon belőle.

Klasszikus újságírói módszerekkel dolgoztam, de nem csináltam szépirodalmat belőle. A végeredmény szerintem és az eddigi visszajelzések alapján is egy viszonylag tömény, fájdalmakkal teli, tanulságos kötet lett. Szerencsére nagyon pozitívak a visszajelzések: a könyvesbloggerek nagyon szerették, és a napokban az általam a legnagyobbra tartott kortárs magyar író is elolvasta és lelkesen méltatta.

Érzem a kérdésedben a magas irodalom és az alacsonyabb műfajok, illetve a szépirodalom és a bulvárirodalom közti szembeállítást, illetve azt a feltételezést, hogy átálltam volna a sötét oldalra, a minőségből a szenzációhajhászás világába süllyedve, illetve a cuki babás-mamás témából a keményebb témák felé elmozdulva. Azonban én ezt egyáltalán nem így éltem meg. Bár szépirodalmi ambícióim sosem voltak, és jelenleg sincsenek, irodalmi rendezvények szervezőjeként és PR-eseként valóban sokat foglalkoztam szépirodalommal. Jelenleg az időm nagy részét azzal töltöm, hogy egy gazdasági-közéleti lapba írok, ahol leginkább az életmódhoz és az életstílushoz kötődő témákkal foglalkozom. Bár most is sokat interjúzok írókkal, szerkesztem a szövegeiket, az irodalom a mai napig fontos téma és inspirációs forrás számomra. Egyébként a babanapló nem zárja ki azt, hogy az ember utána például a szexről és a megcsalásról írjon, vagy a prosztatarák szűrés hasznosságáról, csak, hogy a legutóbbi cikkeim egyikét említsem.

16

Hogy születtek ezek a szövegek? 
Akárcsak bármelyik más riportkönyvet, a Magyar szeretők megírását is elmélyült kutatómunka előzte meg, arról a dilemmázásról nem is beszélve, hogy a megcsalás témakörét hogyan dolgozzam föl objektíven úgy, hogy végül egy fajsúlyos, hiteles, ugyanakkor olvasmányos és befogadható kötet szülessen belőle. Miután összeállt a fejemben a koncepció, a megvalósításban a viszony.hu, az a társkereső oldal volt a segítségemre, amit kimondottan házasságban, komoly párkapcsolatban élőknek hoztak létre.

Idén márciusban beregisztráltam a portálra, és létrehoztam egy profilt azzal a szöveggel, hogy újságíróként vagyok jelen az oldalon, és a félrelépés témakörét feldolgozó riportkönyvemhez keresek történeteket. Azonnal özönleni kezdtek a levek: százával jelentkeztek nők és férfiak, hogy elmeséljék a történetüket. Rengeteg levelezés után végül ötven félrelépővel, nagyjából harminc férfivel és húsz nővel ültem le személyesen.

Ebből az ötven mélyinterjúból választottam ki húszat, amit legépeltem, és történetet formáltam belőle. Végül tíz férfi és tíz nő vallomása került a kötetbe, amelyek az én szubjektív olvasataim mások történeteiről, természetesen hűen az elhangzott történetekhez. Szóval beszélgetésekből írtam, formáltam kerek, egész sztorikat, amelyekben egy szó sincs, ami nem hangzott el, de a saját, belső logikám mentén vannak összefűzve, megőrizve a beszélő eredeti stílusát, de mégis az én mondataimmal elmesélve.

Milyen eljárásokat kellett alkalmazz, hogy ne legyenek felismerhetőek a figurák?
Ez volt az egyik legnagyobb kihívás számomra, miközben készült a kötet. Nagyon igyekeztem, hogy a Magyar szeretők szereplőinek inkognitóját maximálisan megvédjem, ugyanakkor vékony jégen kellett táncolnom, mert ha túl sok dolgot torzítok, hogy az illető ne legyen felismerhető, akkor könnyen előfordulhat, hogy hiteltelenítem, kizsigerelem a történeteket. Végül arra jutottam, hogy az alanyok fiktív keresztnevet kaptak, és az életkorokat is eltoltam plusz-mínusz pár évvel. Lakhely sem szerepel a könyvben. Foglalkozást csak a történetek töredékébe írtam, szigorúan csak akkor, ha valamiért nagyon indokolt volt.

Más trükköket is alkalmaztam, de ezeket már tényleg nem árulom el, mert akkor valóban felismerhetővé válnak az alanyaim. Ugyanakkor azt is lássuk be, hogy ezek többségében nem borzasztóan egyedi történetek. Ha nagyon specifikus sztoriba futottam bele, akkor az interjúalany segített abban, hogy mit változtassunk meg, hogy ne buktassam le. Ez például a sportolós sztorinál volt fontos, mert mind a feleség, mind a megszólaló, mind a szerető ismert magyar sportoló.

5

Nem érzed úgy, hogy ezzel a könyvvel végül magad is népszerűsíted a megcsalást?
Ez nem merült föl bennem. Szerintem a bűnügyi újságíróról sem feltételezi senki, hogy a tevékenységével „promózza” az erőszakot vagy a gyilkolást. Annak, aki elolvassa a Magyar szeretőket, szerintem egy életre elmegy a kedve a félrelépéstől, feltéve, ha egyáltalán volt hozzá kedve. Tény, hogy a könyv által valamennyire napirendre kerül a téma, de ez a visszajelzések alapján és szerintem is inkább arra késztet, hogy mások hibáiból vonjunk le tanulságokat, és beszélgessünk, gondolkodjunk arról, hogyan és mikor romlanak el a párkapcsolatok, mi hogyan viszonyulunk a megcsaláshoz.

Neked mi a véleményed a megcsalásról? A te privát életedben, vagy ismeretségi körödben mi volt a legkülönösebb történet?
Nyitott embernek tartom magam, de be kell vallanom, mielőtt belevágtam a könyvbe, volt bennem némi előítélet és rossz érzés a félrelépőkkel kapcsolatban. Az ember persze friss házasként, ujján a fényesen csillogó karikagyűrűvel, miközben gyesen van a kicsi gyerekével, könnyen fogalmaz meg sarkos, már-már arrogáns véleményt a párjukat megcsalókról. Amikor nekiálltam a könyv munkálatainak, mindezt kikapcsoltam az agyamban: tele elfogultsággal és prekoncepcióval képtelen lettem volna megcsinálni a Magyar szeretőket. Mára ezerszer elfogadóbb és megértőbb lettem, főleg miután a könyv nagyrészt arról szól, hogy kit mi motivál a félrelépésre. Én nem félrelépő, hanem esendő, bizonytalansággal teli, útkereső, nehéz helyzetben lévő, dilemmákkal, sokszor ellentétes érzelmekkel hadakozó embereket látok a Magyar szeretők szereplőiben.

Az egyik ismert magyar bankvezér és az egyik exminiszterünk történeteiből inspirálódva, már a kezdetektől szerettem volna begyűjteni és megírni egy olyan sztorit, ami arról szól, hogy valaki sok-sok év viszony után elvált, és elvette a szeretőjét. Ilyet sajnos nem találtam, aztán a napokban teljesen váratlanul belefutottam egy olyan végzetes, mint elsöprő szerelem történetébe, ami szétrobbantott egy családot, új házasság lett belőle, majd tragikus véget ért, és mindenki tönkrement. Na, ezt megkönnyeztem. Azonban ha ezt egyszer megírom, akkor abból regény lesz.

Mit szólt a férjed, amikor megtudta, mi lesz a következő könyved tartalma?
Pontosan ugyanazt, amit én szólok akkor, amikor webfejlesztőként egy új cégnek csinál honlapot. Örült neki, hogy egy ilyen izgalmas témával fogok foglalkozni, és alig várta, hogy elolvashassa a kész fejezeteket. Természetesen ő látta és véleményezte elsőként az elkészült szövegeket. Nagyon hálás vagyok neki, amiért egy csomó terhet levett a vállamról, miközben a Magyar szeretőkkel voltam elfoglalva. Egyedül akkor aggódott egy kicsit, amikor mentem, és idegen férfiakkal interjúztam. Ilyenkor biztos, ami biztos, mindig előre megadtam a koordinátákat, mikor és hol leszek.

Vannak a történeteknek visszatérő motívumai?
Igen: a legfontosabb, hogy többnyire a szexuális elhidegülésből jön a megcsalás. Visszatérő motívum, hogy valamiért kihűl otthon az ágy, „egyébként minden más működik”, ezért a hiányt házon kívül, mással kell pótolni. Ezért is volt nagyon izgalmas feladat felderíteni azt, hogy ki, miért és hogyan hidegül el a párjától. A Magyar szeretők lényegében ezt fejtegeti, rámutatva közben a legtipikusabb párkapcsolati hibákra, amelyek nagyrészt a kommunikációs hibák: rossz hangsúlyok, kellemetlen, sokszor tudtunkon és szándékunkon kívül sértő megjegyzések, stb. Szóval fontos tanulság, hogy minden az előjáték része, amit a párkapcsolatunkban művelünk, nem véletlenül tartja a mondás: amilyen a reggel, olyan az este. Az is fontos konklúzió, hogy a viszony addiktív: ha egyszer valaki rálépett a megcsalás útjára, az hiába szakít a szeretőjével, fog keresni egy másikat, mert kell neki a megcsalással járó és a tilosban járásból adódó adrenalin.

Mik a férfi és a női félrelépések között a legfőbb különbségek? Mikor lép félre a nő és a férfi?
Én nem nagyon látok ebben különbséget a két nem között, mert a legelemibb érzések, – amikről a Magyar szeretők szól – azonosak: szerelem, gyűlölet, fájdalom, csalódottság, stb. Mindannyian szeretnénk tartozni valakihez, megértésre, elfogadásra, biztonságra, szeretetre, gyengédségre, minőségi szexuális élményekre vágyunk. Ha ebben hiányosságokat tapasztalunk a párkapcsolatunkban, félrelépünk vagy kilépünk. A viszony egyébként többségében egy köztes állapotban születik: ha a hiány egy részterületen keletkezik, de a kapcsolat egészében találunk még annyi pozitívumot, vagy annyi szállal vagyunk belekötve, hogy egyelőre nem akarunk vagy nem tudunk szakítani.

Van olyan történet a könyvben, amiből novellát írnál, esetleg filmet is forgatnál?
A kötetben szerepel egy nyitott házasság története, talán ez a legkülönlegesebb: férj és feleség külön-külön elmondták nekem, hogyan élik meg, hogy sok-sok éve nyitott házasságban élnek. Azt már említettem, hogy mi lenne az a történet, amit egyszer szívesen feldolgoznék egy regényben, de mint tudjuk, szépirodalmi ambícióim egyelőre nincsenek.

Fotó: Furulyás Krisztina


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •