Felavatták a 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője és népzenekutatója, Lajtha László (1892-1963) szobrát az V. kerületi Károlyi-kertben kedden, a komponista születésnapján.
MTI
Hoppál Péter kulturáért felelős államtitkár jelentős hiánypótlásnak nevezte a portrészobor átadását, hiszen korábban ilyen formában nem állítottak emléket Lajtha Lászlónak. Kiemelte életművének sokrétűségét, zeneszerzői, népzenekutatói, zenepedagógiai, kultúrdiplomáciai munkásságát, amely nélkül – mint mondta – nem lenne kerek a 20. századi magyar zenetörténet.
Dubrovay László zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökségi tagja azt emelte ki, hogy Lajtha László itthon szolgálta a magyar kultúra ügyét és a haza melletti kiállása példaértékű lehet minden nemzedéknek. Mint mondta, Lajtha “franciás útja” – azaz a francia zenei hatások erőteljes beépítése zeneszerzői felfogásába – megnehezítette életművének elfogadását egy olyan korban, amelyben a német zene hegemóniája egyértelmű volt.
Szentgyörgyvölgyi Péternek, Belváros-Lipótváros polgármesterének a levelét Böröcz László alpolgármester olvasta fel. A polgármester a köszöntőben felidézte, hogy Lajtha László kisgyerekkorától a kerületben nevelkedett, későbbi munkásságából pedig többek között pedagógusi tevékenységét emelte ki olyan jeles tanítványokkal, mint Ferencsik János vagy Tátrai Vilmos. A szoboravatásra hazautazott Amerikából a komponista fia, Lajtha Ábel agykutató, Szent-Györgyi Albert egykori tanítványa is. A 93 éves tudós az MTI-nek felidézte: a szobor ötlete Lajtha Ildikótól, a zeneszerző unokahúgától származik. “Ildikó nagyon szerette édesapámat, vele volt, amikor én már nem lehettem. Nagyon sokat tett apám munkásságának itthoni elismertetéséért és szívügye volt a szobor felállítása is, ezért különösen fájó, hogy végül már nem érhette meg”.
Kiemelte Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója és Solymosi Tari Emőke zenetörténész segítségét is. Lajtha Ábel arról is mesélt, hogy a szobor helyszínéhez közel, a Váci utcában laktak, ahol ma emléktábla őrzi Lajtha László nevét – sőt az egész házat Lajtha-háznak nevezik -, de tudomása szerint ez az első köztéri szobor apjáról.
Úgy vélte, Lajtha László itthoni emlékezete még mindig nincs méltó helyen, keveset játsszák a műveit, köztük a legfontosabbakat, a szimfóniákat is; ebben a végletekig erkölcsös, tisztességes személyisége is szerepet játszhatott. “Amikor a rádió zeneigazgatója lett, nem engedte, hogy a saját műveit játsszák. Ha valaki hozott neki egy ceruzát, visszautasította azzal, hogy őt nem lehet megvesztegetni. Életfilozófiája, amely szerint az embereken segíteni kell, nem pedig ártani nekik, sem a náci, sem a kommunista időkben nem volt népszerű” – vélekedett.
Lajtha László szobrának felállítását a Hagyományok Háza, a Magyar Művészeti Akadémia, a Lajtha László Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat és Belváros-Lipótváros Önkormányzata támogatta.
MTI fotó: Soós Lajos