Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Robbie Williams eddig is számtalanszor ütötte ki magát, aminek most albumot (The Heavy Entertainment Show), dalt, klipet és albumborítót is szentelt. Az ökölvívás, mint metafora nem új a popban, nem Robbie használta először, ott volt  John G. Avildsen 1976-os Rocky-ja, híres betétdalának, a Bill Conti-féle Gonna Fly Now-nak a klipjében már mindent láttunk, amit a pop és a boksz kapcsolatáról tudni kell, és akkor nem beszéltünk még az LGT 1980-as Boksz! című daláról, és a Papp Laci-filmhez készített, szintén 1980-as Mire megy itt a játék? című Beatrice-számról.

PZL – 061.hu

Robbie Williams viszont saját démonai ellen száll ringbe, amiből tényleg nem könnyű szórakoztató showt csinálni, de neki persze sikerült, igaz, három évig dolgozott a The Heavy Entertainment Show-n, ami olyan lett, mint kilencvenes években lennénk, amikor az RW monogramból is mindenki tudta, hogy kiről van szó. Ma már ez közel sem olyan egyértelmű, mint a Life thru a Lens (1997) és az I’ve Been Expecting You (1998) idején, viszont a 42 éves sztár ismét Guy Chambersszel dolgozott az albumon, aki Robbie-n kívül olyan sztárokat lőtt ki az űrbe, mint Kylie Minogue, Tina Turner, James Blunt, tehát a fickó nem viccel.

The Heavy Entertainment Show olyan, mintha Robbie nem tudna kijönni a kilencvenes évekből, és igaza van, semmi értelme az agglomerációs elektrónak, amivel RW azért számtalanszor kísérletezett a kétezres évek elején. Mivel világ körüli turnét gurítanak az új album mellé, semmit nem bízhatnak a véletlenre, ezért a megvalósító stáb összehozott Robbie Williamsnek egy a fénykorát idéző albumot, amin tényleg minden dal sláger, igaz, nincs rajta egyetlen olyan hangszerelés, olyan részlet, amit ne hallottunk volna már az életmű első öt lemezén. A kilencvenes évek britpop stadionhimnuszait swinggel és legyengített elekróval spécizte fel, és kapott egy afféle teátrális popot, Elton John és Tom Jones jóváhagyásával.

A dolog mégis remekül működik, és nemcsak azért, mert szórakoztató módon figurázik az orosz újgazdagok világában (lásd: Party Like A Russian), hanem mert tényleg eléri azt az ingerküszöböt a lemez dalainak a fele (The Heavy Entertainment Show, Party Like A Russian, Mixed Signals, Love My Life, Motherfucker, Bruce Lee…), amit így hívunk: slágergyanús termékek. És ez csak az első hat dal. Igaz, az album második fele nem csillog olyan szépen, de azok a dalok is profi ajánlatok, olyan izgalmas kalandozásokkal, mint a Rufus Wainwrighttal rögzített Hotel Crazy. A Népstadionban azt ismételgette, hogy Budapest Fuck The Rest. Nos, Budapestnek lesz alkalma meghitt viszonyba kerülni a törzsanyaggal, és a maradékkal is, hiszen 2017. augusztus 23-án a Grupama Arénában úgy fog bulizni mint az oroszok, a magyarok, az angol úriemberek és a tréningnadrágos prolik

Robbie Williams
The Heavy Entertainment Show
Sony Music
11 szám 50 perc


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •