Szórakoztatni csak pontosan, szépen – Robbie Williams The Heavy Entertainment Show című lemezéről

Robbie Williams eddig is számtalanszor ütötte ki magát, aminek most albumot (The Heavy Entertainment Show), dalt, klipet és albumborítót is szentelt. Az ökölvívás, mint metafora nem új a popban, nem Robbie használta először, ott volt  John G. Avildsen 1976-os Rocky-ja, híres betétdalának, a Bill Conti-féle Gonna Fly Now-nak a klipjében már mindent láttunk, amit a pop és a boksz kapcsolatáról tudni kell, és akkor nem beszéltünk még az LGT 1980-as Boksz! című daláról, és a Papp Laci-filmhez készített, szintén 1980-as Mire megy itt a játék? című Beatrice-számról.

PZL – 061.hu

Robbie Williams viszont saját démonai ellen száll ringbe, amiből tényleg nem könnyű szórakoztató showt csinálni, de neki persze sikerült, igaz, három évig dolgozott a The Heavy Entertainment Show-n, ami olyan lett, mint kilencvenes években lennénk, amikor az RW monogramból is mindenki tudta, hogy kiről van szó. Ma már ez közel sem olyan egyértelmű, mint a Life thru a Lens (1997) és az I’ve Been Expecting You (1998) idején, viszont a 42 éves sztár ismét Guy Chambersszel dolgozott az albumon, aki Robbie-n kívül olyan sztárokat lőtt ki az űrbe, mint Kylie Minogue, Tina Turner, James Blunt, tehát a fickó nem viccel.

The Heavy Entertainment Show olyan, mintha Robbie nem tudna kijönni a kilencvenes évekből, és igaza van, semmi értelme az agglomerációs elektrónak, amivel RW azért számtalanszor kísérletezett a kétezres évek elején. Mivel világ körüli turnét gurítanak az új album mellé, semmit nem bízhatnak a véletlenre, ezért a megvalósító stáb összehozott Robbie Williamsnek egy a fénykorát idéző albumot, amin tényleg minden dal sláger, igaz, nincs rajta egyetlen olyan hangszerelés, olyan részlet, amit ne hallottunk volna már az életmű első öt lemezén. A kilencvenes évek britpop stadionhimnuszait swinggel és legyengített elekróval spécizte fel, és kapott egy afféle teátrális popot, Elton John és Tom Jones jóváhagyásával.