Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Sztereotípiából nincs hiány. Ha megkérdezzük egymást, hogy te tudod, hogy mit gondolnak rólunk külföldön, mondjuk Németországban, Ausztriában vagy az angoloknál? És akkor dühbe jövünk és soroljuk, hogy hát persze. Emlékszem az osztrákoknál a rendszerváltás után kint voltak az üzletek mellett a tábla magyarul, hogy ’Ne lopj’, meg hogy Amerikában is elterjedt a mondás, hogy ha egy magyar utánad megy be a forgóajtón, akkor előtted fog kiszállni. Meg, hogy mi lusták vagyunk, és nem szeretünk dolgozni, csak állandóan panaszkodni. Szóval, hogy rólunk aztán nincsenek jó véleménnyel, mindenki utál minket, főleg a közvetlen szomszédjaink, de a többiekről ne is beszéljünk. Külföldre szakadt szerencsétlen vagy kevésbé szerencsés, esetleg kapzsi honfitársaink igyekeztek tenni róla, hogy rossz hírünket vigyék, legalábbis ilyenkor csak rájuk emlékszünk. Persze ha egy külföldi kérdez hasonlót, akkor 10 percig lélegzetvétel nélkül soroljuk, hogy az egész világot a magyarok találták fel, Nobel díj bajnokok vagyunk és különben is mindenki magyar és a Marsról jöttünk, és ha nagyon megfeszítem magam, akkor a nagyfater sufnijában található szirszarokból két nap alatt űrhajót építek, amit már el is kezdtem amúgy, csak még izé, tudod, nem volt időm befejezni. De rajta vagyok.

GYŐRI MIKLÓS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport

De hát akkor mi van a többiekkel? Csak rólunk van mindenki rossz véleménnyel, tényleg mindenki csak minket utál vagy a többieket is, egymást is? Mi van, mondjuk az olaszokkal, az írekkel, az angolokkal?

Amerikában nagy hagyománya van a nemzetek keveredésének, a szabadság országa, a demokrácia hazája, ahol fél évszázaddal ezelőtt még agyonvertek, ha a fehéreknek fenntartott oldalra ültél a buszon afroamerikai létedre, de még ma is jó esélyeid vannak, hogy ha fekete vagy, nem kell semmit csinálnod, hogy beléd kössön egy rendőr és bilincsben vigyen el. https://www.youtube.com/watch?v=pbzUH90Sm0E

Érdekes statisztikai adat, hogy az USA benne van a világ top 3-ban, ami a börtönben ülők arányát illeti a társadalom egészéhez mérve. Land of the freedom! Mindig jól eső érzés, ha egy ilyen országtól kapunk leckéket a demokrácia és az emberi jogokat illetően és az indiánok kiirtását most inkább meg se említsük, hiszen azokat még a fejlett európai társaink követték el, mielőtt még amerikanizálódtak volna, vagy mi.

Ebből a remek hangulatból mára is megmaradt egy kevés, hiszen, az Európából bevándorolt katolikus olaszok vagy írek kint is ugyanúgy ápolják kultúrájukat, amennyire csak tudják, kapcsolatot tartanak egymással, rokonaikkal, összejárnak, bandáznak és nem ritkán összeverik a másikat. Az olaszok utolják az íreket, az írek utálják a polákokat, a lengyelek utálják a digókat. A spanyolajkúak utálják a kínaiakat, WASP-ok a mexikói illegális segédmunkásokat, az előbb megnevezettek nagy részét és persze a terrorista muszlimokat, akiktől rettegni kell, mint a kaszástól és még sorolhatnám naphosszat. Akkor most hogy is van ez? Hol van a nagy szeretet és egyetértés?

Ha megnézel egy amerikai filmet, sorozatot, ami műfaját tekintve mondjuk krimi, értsd rendőr-bűnöző örök párharc, akkor elég jó esélyed van, hogy lesz benne olasz maffia, ír fenegyerek, narkósgyilkos afroamerikaiak, kábszercsempész mexikóiak, atomozó közel-keletiek. Magyar vonatkozásról nem nagyon alakultak ki ilyen mértékű sztereotípiák külföldön, amik már egyfajta védjeggyé váltak az adott nemzetnek. Hiszen hétvégi családi programként néztük a Maffiózókat, a 24-et, vagy a New York bandái áldokumentumot. Eszünkbe se jut ilyenkor, hogy ezek nagyrészt nem fikciók, hanem kőkemény valóságra épülnek. De ’sajnos’ mi ilyeneket nem tudunk felmutatni. De mégis, ha minket mindenki utál, akkor a többi országgal mi a helyzet? Őket még jobban? Az egész világ utálja egymást?

Angliába vándorolt ki legtöbb hazánkfia. Egyes felmérések szerint számuk eléri a 200 000-et. Az angolok és mások szerint is a második világháború óta nem volt ekkora népvándorlás Európában. Mégis, ahány Londonban vagy az Egyesült Királyság más városában dolgozó magyarral beszéltem, az volt a tapasztalat, hogy minket valamelyest jobban bírnak, mint a többi bevándorlót, mert, hogy tudunk és akarunk is keményen dolgozni, ha kell, és persze, ha megfizetik. Ez egybeesik azzal a statisztikai adattal, hogy külföldre elsősorban a fiatalabb, munkaképes generáció megy nem segélyturistáskodni, hanem dolgozni, megélni és valami élhetőbb jövőt elképzelni magának, mint itthon.

Aztán ott van a másik sztereotípia, hogy a magyarok ott vágják át és húzzák le egymást, ahol csak lehet, és amikor csak alkalmuk adódik. Azt gondolom, hogy ez megint egy olyan dolog, hogy van kapzsi ember, meg van bőkezű. Ez megint nem nemzetfüggő. Soha nem is volt az. Viszont külföldi kalandozásaim alkalmával belefutottam nem egy magyar honfitársba és nagyjából ugyanolyan arányban képviseltették magukat a seggfejek, mint itthon, De inkább kevesebben voltak. Ami viszont meglepő volt, hogy a sok ’csak magyarral ne közösködj kint’ jó tanács után, igazán üdítő élmény volt olyan honfitársakba botlani, akik sokszor egészen elképesztően jó fejek voltak. De ha nem is lettünk öribarik, akkor is megvolt az alapvető segítőkészség, szinte mindenkitől. Akármilyen kérdésben, bajban tudtak tanácsot adni, adott esetben valahogyan segíteni. Hiszen hiába mész ki Berlinbe, Londonba vagy Bécsbe dolgozni. Magyar leszel ott is. És kire számíts kint, ha nem a sajátjaidra. És erre a legtöbb arc rájön egy idő után. Kivéve persze azok, akiket kőkeményen átbasztak valamilyen kamu sztorival és lehúzták róluk az összes pénzt. Na, ők minden lehetséges fórumon hangoztatni fogják, hogy kerüld el a magyarokat minél messzebbre. Én meg azt mondom, hogy Magyarországon is van rengeteg erkölcstelen pénzéhes seggfej, aki akkor érzi jól magát, ha ellopja tőled a pénzt. Erre építkezni viszont hülyeség.

Volt egyszer egy kutatás, amiben megállapították, hogy a magyar gyermekek mutatnak a legkisebb hajlandóságot afelé, hogy többre vigyék, mint szüleik. Persze ez nem így volt megfogalmazva. De ez jött ki, hogy nálunk a legalacsonyabb a társadalmi szintek közötti mobilitás, ha a szülő kőműves volt, akkor a gyereknek is nagyon jó esélyei lesznek, hogy hasonlóképpen fogja keresni betevő kenyerét. Ha a szülő mondjuk ügyvéd vagy hasonló, akkor szintén nagyon jó esélyei lesznek a gyereknek, hogy hasonló értelmiségi pályán fog elhelyezkedni. Szóval, hogy nincs átmenet vagy alig. Persze ez a kutatás sem ma készült, mindenesetre érdekes nemzetkarakterisztikát fest rólunk. Elégedjünk meg annyival, amennyi van, ne akarjunk többet annál. Vagy mégis?

Elhinni ezt, hogy minden nemzet utál pont akkora hülyeség, mint hogy minden nemzet hülye, mert önbeteljesítő jóslatként is funkcionálhat. Az előfeltevések hatással vannak a dolgok végkimenetelére. Ezzel kapcsolatban is volt egy remek kutatás. Ha konstans hülyének nézed a másikat és úgy is bánsz vele, akkor nem sok jót fogsz belőle kihozni. Ahogy abban az amerikai kísérletben, amikor elhitették a diákokkal, hogy az övék lett a legjobb teszt és a tanárokkal, hogy ők a suli legjobb tanárai, ezért ők fogják felkészíteni a diákokat, hogy képviseljék az iskolát a tanulmányi versenyeken. Ez annyira jól is ment, hogy végül az összeset megnyerték. Majd a legvégén közölték velük, hogy igazából teljesen átlagosak voltak, mind a diákok, mind a tanárok. De elhitték, hogy jobbak és sikerült. Szóval óvatosan a sztereotípiákkal.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •