Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Mégis hányan lehetünk itt, Úristen?! Százezren? Hidd el, vagyunk vagy százezren – mondja óriási meggyőződéssel magyar Stones-különítményünk egyik tagja, miközben a tűző napon pácolódva, csorgó verítékünket fölitatva röpke 40 perc heringparty után hozzájutunk a Stones-nyelves pohárba mért sörünkhöz. Betárazunk. Ebbe a sorba mi vissza nem állunk…

MM – 061.hu

Persze, az a hülye, aki meglepődik, hogy ennyi ember elmegy egy Rolling Stones-koncertre, de sokat látott, fesztiválokon és koncerteken szocializálódott kollégáim is bambán, lefagyott szoftverrel pásztázták az egykori prágai reptér pázsitján összegyűlt városnyi népet.

Kicsivel este kilenc után kipattant a színpadra a higanytestű Mick Jagger és nagyjából 2 és fél perc után megértettem, miért díszelgett apám íróasztalán hosszú évekig bekeretezve a ’95-ös, budapesti Stones-koncertjegy. Arról a koncertről azt mesélte, hogy a csajok olyan eksztázisba jöttek, hogy ledobták a pólóikat és félmeztelenül tomboltak a show végéig. Apám meg teljesen összezavarodott, hova nézzen, a csajokra vagy Jaggerékre. Utóbbi mellett döntött, azt hiszem, de erre nem vennék mérget.

Hogy ehhez hasonló történt-e a szerda esti prágai koncerten, nem tudom, mi a színpadtól viszonylag távol ízlelgettük a rock ’n’ roll esszenciáját. Annak ellenére, hogy szabadtéren volt a show, hátul is bitang jól szólt a cucc, és az óriási kivetítőkön keresztül is áramlott a Stones-életérzés.

A legkomolyabb, dobhártyarepesztő sikításokat a koncert első felében a szuper vizuállal megtámogatott Paint it Black kapta, de volt az It’s Only Rock and Roll, a Like a Rolling Stone, a You Can’t Always Get What You Want, a Honky Tonk Women, a Jumpin’ Jack Flash, a Start Me Up is, a koncert második felében viszont már érezhető volt, hogy elfáradtak a „fiúk”: a Miss You és a Gimme Shelter szétesett és sokszor érezni lehetett, hogy Mick sem tolja túl a bringát, inkább a biztonsági éneklést választotta.

De hát mit is várunk? Hetven felett vannak mindannyian, ennyi „hiba” belefér. Jagger 3 órahosszás gimnasztikáját valószínűleg mi, így 30 körül sem tudnánk prezentálni. Elemében volt Keith Richards és Ronnie Wood is, Charlie Watts pedig a szokott szerénységgel, egy-egy félmosollyal ķísérte végig a showt. Jagger egyébként vicces akcentussal ugyan, de sokat beszélt csehül és ha egy pillanatra is, de mi is fontosnak éreztük magunkat, amikor egyik felkonfját ezzel indította: „Anyone from Hungary?” Hat hangos „igeeen” érkezett tőlünk és valószìnűleg még pár száz honfitársunktól.

Nehéz megfogalmazni, milyen érzések kavarognak az emberben, amikor egy bakancslistás koncerten álldogál… Elsőosztályú rock ’n’ roll a műfaj origójától, lúdbőr, totális eksztázis. A póló azért rajtunk maradt, ehhez mi már öregek vagyunk. És ez az a mondat, ami Jaggerék szájából valószìnűleg még sosem hangzott el.

Képek: iorr.org


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •