A vadak száma nem a 666, hanem a 4. Mindjárt megmagyarázzuk! Az Iron Maiden a négy éve kezdődött vinyl újrakiadások után a most a CD-ket is újragondolja, illetve pontosítsunk: valóságazonos módon, de 2018-as remaszterrel megküldve The Studio Collection címmel újra megjelenteti 4×4-es sorozatban a  zenekar teljes életművét.

PZL – 061.hu

Mivel 16 albumban gondolkodtak, így egy packba négy lemez fért bele, ami éppenséggel nem volt szerencsés, mert az 1984-es Powerslave, a zenekar ötödik albuma is az első nagy periódus egyik kulcsműve, az sem véletlen, hogy 1985-ben a Live After Death című koncertlemez zárja le ezt a periódust. Utána jelent meg a gitárszintetizátorokat csatasorba állító Somewhere in Time, amely valóban új korszakot hozott el a zenekar életében. A Number Of The Beast-féle díszdobozhoz dukál még egy felvarró és egy Eddie baba is, így aztán az öreg Maiden-fanok odaadhatják a gyerekeiknek, mint afféle Maiden kölyökklub menüs játékot. Az első album újrakiadásáról lemaradt az 1980. május 23-án megjelent Sanctuary, a zenekar második kislemeze, viszont felkerült a zenekar bemutatkozó albumának amerikai változatára, de az eredeti brit kiadáson nem szerepelt. Bónusz dalként talán a lemezre lehetett volna tenni, a korábbi CD-sorozat elmaradt multimédia blokkja helyett.

Persze, világos: már 2018-ban, a youtube korában már kissé anakronisztikusnak tűnik az 1998-ban indított sorozat kísérőajándéka, a lemezenként két videóklip, de azért azért egy-egy B-oldalas dallal megdobhatták volna a lemezeket. Ugyanakkor az is egy világos szerkesztői koncepció: mindent úgy adjunk ki, ahogy azt annak idején publikáltak. Természetesen nagyszerű dolog, hogy ennyi év után újra megjelennek a sorlemezek, és végre nem az elavult multimédia bónusszal, hanem tiszta őseredeti formában, de lényegesen jobb hangzással. Az első négy album (és még a Powerslave is) a zenekar legjobb periódusának a tárgyi bizonyítéka, szuvenír és egyben rocktörténeti fétis is, minden borító, minden dal önálló életet él. A metal történetének kevés a hibátlan zenekari periódusa, ritka ugyanis az, hogy egy zenekar öt éven keresztül ennyire csúcs formában legyen egy banda, hogy egyszer se hibázzon, és lemezről lemezre jobb dalokat írjon. (Gondoljunk csak a nagy rivális, a Judas Priest életművére, amelyet rendre megszakítanak gyenge albumok, például a az 1981-es Point Of Entry, az 1986-os Turbo vagy ott az első három, de ott az első két még kiforratlan album is.)

Már az 1980 januárjában a londoni Kingsway Studios-ban rögzített Iron Maiden című album is szinte hibátlan, egy punkos, részint a Black Sabbath pörgősebb riffelésű dalaira emlékeztető, de már önálló univerzumot teremtő zenekar belépője az A-ligába. A lemez olyan klasszikusokat tartalmaz, mint a Prowler, a RememberTo Tomorrow, a Running Free, vagy éppen a zenekar nevét viselő Iron Maiden című felvétel. Egy teljesen kiforrott, a Judas Priest krómfényű, metálhanzásához képest kevésbé polírozott, nyersebb hangzású Maiden hibátlan dalszerzői kvalitásokról és hangszeres játékról tett tanúbizonyságot már a bemutatkozó albumnál, amit a kettes lemez, a Killers csak tökéletesít, ami az első anyag hangképének folytatása. És nemcsak azért, mert ezen a lemezen is Paul Di’Anno énekel, a kompozíciók még mindig punkos, zártabb, nyersebb struktúrákkal dolgoznak, a fémesebb gitársound csak az 1982-es Number Of The Beast-re lesz jellemző. 

A londoni Battery Studiosban 1980 novembere és 1981 januárja között rögzített Killers kulcsdalai (Wrathchild, Murders In The Rue Morgue, Innocent Exile, Killers, Purgatory) stabilizálták a zenekar pozícióját, azaz megőrizték a New Wave of British Heavy Metal mozgalom vezetője státuszt. A rajongók is sokat vitatkoznak azon hogy melyik a zenekar legjobb lemeze, de talán kijelenthetjük, hogy a már a Samson egykori frontemberével, Bruce Dickinsonnal rögzített album, az 1982. március 29-én megjelent The Number Of The Beast az Iron Maiden életművének koronaékköve, amely nemcsak a zenekar történetében tölt be kulcsszerepet, de magára a heavy metal műfajának fejlődésére is óriási hatást gyakorolt. Sokak számára ez minden idők legjobb metal lemeze, amely többek között annak is köszönheti sikerét, hogy minden dala hibátlan, olyan, mintha egy best of albumot hallanánk, de ami a legfontosabb: sikerült a csapatnak is megújulnia, Dickinson új impulzusokat adott a csapatnak, az ő hangjával lett tökéletes a Maiden-sound. Mára felütés, az Invaders is hibátlan, a Chirden Of The Damned nagy érzelmi skálát bejáró tökéletes metal ballada, de ott van a műfaj egyik legnagyobb himnusza, a The Number of the Beast, a  hatalmas sláger, a Run to the Hills vagy a Hallowed Be Thy Name… A korábbi CD tartalmazta a Total Eclipse című dalt, ez a 2018-as változat már nem, de valójában a szám inkább csak egy erős közepes felvétel, nem baj, ha lemaradt, illetve hogy a szerkesztők visszaállították az eredeti album tracklistáját.

Az 1983-as keltezésű Piece Of Mind ott folytatja, ahol a The Number Of The Beast abbahagyta, a Kémek a sasfészekben című mozi által ihletett  Where Eagles Dare tökéletes albumnyitó szám, a folytatás, a Revelations igazi stadionhimnusz, ami után a lemez egyik legnagyobb slágere, a Flight Of Icarus jön… És akkor ott a másik, emblematikus felvétel, a zenekar történetének egyik kulcsdala, a The Trooper, és ott a sokak titkos kedvence, a Quest for Fire című himnusz. Ahogy a The Number Of The Beastnek új impulzusokat adott Dickinson érkezése, úgy adott lendületet az 1983-as keltezésű Piece Of Mindnak Nicko McBrain dobos belépője, aki az alkoholproblémákkal küzdő Clive Burrt váltotta. Steve Harris basszusgitáros szerint ez a zenekar legjobb albuma, nem csoda, hogy így gondolja, elképesztő, amit a lemezen a ritmusszekció produkál. A dobjáték feszesebb mint valaha, a kiállások komplexebbé, izgalmasabbá tették a zenekar egyébként harmóniagazdag játékát. Az Iron Maiden 1980-as évtized legnagyobb hatású heavy metal formációja volt, amit nemcsak a mítoszukat megalapozó tökéletes albumaiknak köszönhettek, hanem a részletekig kidolgozott alternatív világuknak, amelybe a történelem, a mítoszok földjére vezette az „elátkozott nemzedéket”, de talált hozzá egy remek idegenvezetőt, a minden lemez borítóján feltűnő Eddie-t.

Iron Maiden
Iron Maiden
Warner
8 szám 40 perc

Iron Maiden
Killers
Warner
10 szám 41 perc

Iron Maiden
The Number Of The Beast
Warner
8 szám 40 perc

Iron Maiden
Piece Of Mind
Warner
9 szám 42 perc