Találd meg a kedvenc sorozatgyilkosodat! – Beszélgetés Vitáris Ivánnal, az Ivan &The Parazol énekesével

Nemrég jelent meg az Ivan & The Parazol side projektjének, a The Melonasnak a bemutatkozó lemeze, amit a portugál Nelsonnal készítettek, de Ivánék nem pihennek, készül az új Parazol-album, amiről néhány dalt már játszanak február 24-én az Óbudai Kulturális Központban, amikor is istenigazából elindítják a 2018-as évet. Vitáris Iván énekessel beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Egy éve mutattátok be a MÜPÁ-ban a Syrius emlékműsorotokat. Lehetséges, hogy a Syrius-féle munka hat a következő lemezre? Mit kell tudunk a készülő új dalokról? Elmozdulnak valamilyen meglepő, a Parazolra eddig nem jellemző irányba?
Szerintem hatott rá, igen. Talán inkább a harmónia világában, ami nagyon érdekesen lavírozik a blues-rock-pszihedelikus rock és a jazz ízei között. Én úgy érzem, hogy nagyon sokszínű lemez van most születőben, amiben több lesz a keményebb, riffezős dal. Erre jó példa volt a Serial Killer. A gitárhangzásunk is átesett egy komoly fejlesztésen, és ahogy Máté a gitárosunk szokta mondani, ’végre úgy szól ahogy mindig is szeretett volna’…

Wil Anspach lesz az új lemezetek producere. Egy kreatív, popkulturálisan is kiművelt zenekarnak miért van szüksége egy “múzsa értékű” producerre?
Viszonylag kicsinek nevezhető dolgokon múlik az, hogy valami végül csak egy ’jó dal lesz’, vagy világszínvonalú sláger. Ez lehet egy egy plusz sound a dalban, megfelelő terezés, keverési trükkök és satöbbi satöbbi. Ezekért a dolgokért felel Wil. Együtt kitaláljuk a soundokat, és úgy olvasztjuk egybe, hogy utána se elvenni, se hozzátenni ne lehessen. Ezért a formázásért felel az én fejemben egy producer. Szóval nem arra kell gondolni, hogy helyettünk írja meg a dalokat!

A Parazol legénysége, középen, kalapban Nelsonnal

Kiadtatok egy tízpéldányos Serial Killer kislemezt. Miért csak ennyiben nyomtátok ki? Nem lett volna olcsóbb, ha legalább 100 db készül belőle? Mi volt a célja a kislemez kiadásának? Inkább csak afféle életjel volt?
A tömeggyártás korszakában én abban hiszek, hogy az exkluzívabb, limitált szériákkal lehet igazán megtalálni az embereket. Ha valaki gyűjtő, annak egy limitált széria külön öröm – magam is ugye az vagyok, nekem is van persze egy példányom belőle… A másik ok, hogy ez vágott lemez volt, tehát nem sorozatban préselt, ezért is készült kevesebb.

Basszusgitárosotok betegsége miatt leállni kényszerült a zenekar. Tarnai János pótlására van B-terv?
A leállást sosem terveztük. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de be kellett látnunk azt, hogy neki is és nekünk is az a jó, ha a dolgok, a zenekar tovább tud menni. A lemezmunkálatokban és jópár élő koncerten Deli Soma segített ki minket, aki szerzői zsenialitását is beletette az új dalokba. Mellette Springer Marci is rengeteg élő koncerten játszik a basszuson. Nála külön nagy sztori, hogy alapból szólógitáros, és effektíve emiatt a dolog miatt tanul/vette elő a basszusgitárt… Mindkettőjüknek nagyon hálásak vagyunk.

Itt ez a The Melonas „portugál projekt”, amit bemutattok az A38 hajón. Lesz ennek a műsornak „következménye”, azaz átvesztek ezekből a dalokból a „rendes” Parazol setlistre, vagy megmarad egy afféle alkalmi kalandozásnak?
Inkább kalandozásnak tekintjük. Nelsonnal, a portugál kollégánkkal is ezt beszéltük meg, hogy nem szeretnénk, ha ez a projekt bármifajta stresszel járna, akkor csináljuk, ha van lehetőség, nincs stressz és nekünk is van kedvünk hozzá. Lehet lesz olyan dal amúgy, amit majd külön is fogunk játszani! Jön az új lemez, szóval most majd főleg a Parazol dolgaira kell koncentrálnunk. 


Rajongóktól kaptok olyan jelzéseket, hogy az áltatok játszott LGT – vagy Illés-számok hatására kezdtek el ők is klasszikus magyar rock and rollt hallgatni?
Abszolút. Így hál’ Istennek megvan az eredménye a kultúrmissziónak. Én csak ismételni tudom magam: ami Magyarországon akkoriban született, az világszínvonalú volt. Jó látni, hogy sokan ma is ezt a színvonalat hozzák, úgyhogy remélem ahogy a filmes körökben, úgy zenében is fognak nagyon nagy dolgok történni. Csak ’kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívűl nem érti senki’…

2010-ben alakult a zenekar, lassan nyolc éve. Mennyit változott a közönség? Ami 2010-ben evidens volt egy 16 évesnek, azt már most, jobban körül kell írni a mai 16 évesnek? Ahogy távolunk a hetvenes évektől, úgy lesz nehezebb közebb hozni a „nagy időket”, vagy éppen azért könnyebb, mert mitizálódik?
Most még nyugodtan kijelenthetem hogy szerencsére ugyanúgy jár rengeteg 15-16-17 éves a koncertjeinkre. Jó érzés, hogy Pesten, vagy vidéken is sokaknak a mai napig inspiráló a zenekar. Van, aki ismeri már 5-6 éve és csak most jutott el koncertre. Hogy a jövőben ez hogy alakul majd, az jó kérdés, szerintem nagyon kell figyelni arra, hogy kommunikációban kiket szólít meg a zenekar, milyen rendezvényeken lép fel…

Képek: Ivan & The Parazol archív

2018-10-18T20:43:50+02:00 2018. január 15.|