Táncdalfesztivál pornó – A Pappa pia című filmről

Ön is látni szeretné, milyen az, amikor a Família Kft-t közös nevezőre hozzák az Irigy Mirigy show-k és az 1998-as Viva Chart Show-k világával, miközben különös módon az összes klipben a Padödö tánckarát látjuk, mégis az egész végül nem lesz más, mint Gór Nagy Mari színitanodájának Grease-előadása… Tényleg ez lenne a Pappa pia? Nem, ennél valamivel több.

PZL – 061.hu

Van még benne Éjjel-nappal Budapest és Magyarország, szeretlek! is, de a Pappa pia mentségére legyen mondva, hogy nem akkora proli-show, mint Lali, Joe és Evelin jelenései, persze A nézését, a járást bejátszásakor rendesen rezgett a léc. A filmről persze sok más film is eszünkbe jut, hiszen a Pappa Pia storyline laboratóriuma nem is akart mást, mint más mozikat beidézni. Ugyebár alaphelyzetben ott a Hattyúdal, de a kisajátítás, mint motívum 12345 darab westernfilmben és még a Pál utcai fiúkban is visszaköszön, magyar filmben legutóbb egy éve, a Kojotban, szóval, kissé uncsi alaphelyzet az, hogy a szegényektől a gazdagok el akarnak venni valamit, jelen esetben egy ócska csónakházat. És persze, ez a film nem attól jó vagy rossz, hogy köze van Vajnához, vagy hogy a nyitó jelenetben jetskivel  szlalomozik a Dunán Vajna Tímea, attól rossz, hogy rossz. Egy másik kurzus is ugyanúgy leforgathatta volna kb. ezzel a stáblistával.

Nincsenek kétségeink afelől, hogy szavazatmaximalizálás volt a legfőbb cél, ezért került be Korda Gyuri és Klárika, a Miumiújság, ezért kapott szerepet egy láma is, mert hogy kell egy egzotikus állat, és a Másnaposokban ott volt az elkötött tigris, szóval, akkor legyen itt is valami szurikáta, vagy mosómedve, és a végén talán azért lett mégis láma, mert az nem pánikol be a reflektoroktól,  de aztán később már nem köszön be, nem lesz semmi szerepe, csak odatették mint egy szobadíszt, egy romkocsmában biztos az is jó lesz alapon. A Pappa pia abban a térben mozog, mint húsz éve a Kalózok, mínusz Geszti Péter, így aztán megúsztunk jelenetenként egy-egy szóviccet. A dolognak mégis van köze Gesztihez, hiszen a film olyan, mint egy végtelenített Rapülők klipfűzér 1993-ból, lásd a ruhákat és a tánckart, annyi különbséggel, hogy nem Berkes T-Boy hangszerelte a cuccot, hanem a hasonló esztétikai mezőben dolgozó Rakonczay Viktor.

Úgy tűnik, az ország nem sokat változott az elmúlt ötven évben, ahogy nem változott a Duna-parti csónakház, szóval, mindegy hogy 1963-ban járunk, vagy 1985-ben a Szerelem első vérig forgatásakor vagy a kilencvenes évek közepén, a Familia Kft fénykorában, ugyanazt kapjuk. Persze, áramvonalasabb volt harminc éve a némi new wave-es bájjal is megáldott Szerelem első vérig, és ott mindent vitt a 17 éves, James Dean-re emlékeztető, a világgal haragban lévő Beri Ary, de a Pappa piában Szabó Kimmel Tamásban már nincs őserő csak a kigyakorolt operettes pózok. Húsz éve a Csinibaba is jobban oldotta meg a feladatot, Tímár Péter filmje mondott valamit a hatvanas évekről, de a Pappa piában semmi nem utal a kétezres évekre. Oké, romkocsmának hívják a kocsmát, de ez mellékes, lehetne egy sima kocsma is, és oké, hogy Tomi (Szabó Kimmel Tamás) németországi meló után jött haza, de a vendéglátózó zenészek is megjárták Németországot a hetvenes években.

Divinyi Réka remek dialógokat írt, szellemesek, lazák a dumái, talán csak Feró szövegeit fogalmazta alul, nem is ezzel volt gond, hanem alapvetően a történettel, ami olyan egyszerű, mint egy csónakházban felejtett evező, csak toposzokból építkezik, a motivációs szövete sem volt felrakva rendesen, a történethez talán kellett volna még a kiváló filmrendező, Goda Krisztina, a régi alkotótárs, akivel Divinyi mindent vivő párost alkotott. Minden pesti látkép, hidastól, parlamentestül, rakparti autókázással, hajókázással már ezerszer megvolt az elmúlt ötven évben is, a történetben pedig több a panel, mint az Árpád hídról fényképezett óbudai látképben.