Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Aki szereti a két háború közötti art deco és bauhaus hatású, Budapestről szóló plakátokat, azoknak jó hír, hogy a Régiposta utcában, a Múzeum Mánia ajándékboltban e korszak a vizuális arculatára épített szuvenír üzlet nyílt. Somogyi Zsolt üzletvezető azokat célozza meg, akik nem népművészeti giccset, vagy az évtizedek óta Budapest imázsát romboló bóvli emléktárgyakat keresik, hanem a művészettörténeti dimenzióban is értelmezhető emlékeket. 

PZL – nullahategy

Richter (675x1024)Honnan jött az ötlet, hogy Budapest két háború közötti vizuális arculatára épített szuvenír shopot nyit?
Az ötlet alapvetően nem erre épült. 12 évet töltöttem a múzeumok világában, először az Iparművészeti Múzeum, majd az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként. A nyugat-európai múzeumi bolt kultúrát csodálva, nem nagyon értettem, hogy Magyarországon miért nem működnek hasonló boltok. Ma már tudom, hogy ennek elsősorban anyagi okai vannak – a múzeumok ritkán engedhetik meg maguknak, hogy a kiállítások rendezése, szerencsés esetben a katalógusok kiadása mellett még ajándéktárgyakat is készítsenek.  A boltban elsősorban a múzeumok számára szeretnénk megjelenést biztosítani, úgy, hogy műtárgyaikat, főleg grafikai anyagokat használunk fel másolatok, ajándéktárgyak készítéséhez. Így a hozzánk betérők talán az intézményekre is kíváncsiak lesznek, és veszik a fáradtságot, hogy elmenjenek például a Bajor Gizi Színészmúzeumba

Miért a 30-as és 40-es évek plakátjai vannak többségben? Kevesebb a szecessziós plakát, vagy a XIX. század végi plakátok… Személyes kedvence ez a kor, vagy ez egyszerűen üzlet?
A ’30-as, ’40-es években kiemelkedő volt a magyar plakátkultúra, és számos ország-kampányt is szerveztek ebben az időben. Azt gondolom, az ilyen akciókra készült turisztikai plakátok ma is izgalmasak, érdekesek; Budapest vagy az ország hangulatát ragadják meg egy-egy épület részletével vagy jellegzetes „tárggyal”, mint például egy gémeskút. Személy szerint a szecesszió nagy rajongója vagyok – a boltban megjelenő alkotások stílusa azonban attól is függ, hogy az együttműködő partnerek milyen alkotásokkal járulnak hozzá a kezdeményezéshez.

01 boltMiért nincsenek 50-es és 60-as évek Budapesttel foglalkozó plakátok? Azok is értékes alkotások…
Az ’50-es, 60-as évek plakátjait nagyon erősen szövi át a politika, a propaganda (bár ez érezhető a 30-as, 40-es években is, de sokkal finomabban). A boltban inkább egy életérzést, a világváros hangulatát szeretnénk megidézni, és kerüljük a politikát…

Tudjuk egy-egy plakátról, grafikáról, hogy kik az alkotók? Minden alkotást beazonosított?
Az alkotások nagy részénél tudjuk, hogy kik készítették azokat. A múzeumoktól kapott anyagoknál ez általában egyértelmű, a más forrásokból szerzett anyagoknál azonban előfordul, hogy a hirdetésen nincs jelzés, vagy azt nem sikerült feloldani.

Járnak nemzetközi múzeumokba, hogy a shopok készleteit tanulmányozzák ihletért, vagy adva van, hogy melyek a könnyen legyártható formák, felületek?
Kifejezetten „tanulmányutakat” nem szervezünk, de ha bárhova utazunk, akár bel- akár külföldön, természetesen figyeljük, keressük  a lehetséges ötleteket. Azokból azonban nincs hiány, inkább az anyagi lehetőségek szabnak határt a kollekció bővítésének.

Előfordul, hogy eredeti plakátokat is megszerez? Lehet azt mondani, hogy plakátgyűjtő, hogy az a hobbija? Ha igen, mely kincsekre a legbüszkébb?
A grafikák iránti rajongásom régi keretű, elsősorban Kass János rézkarcait gyűjtöm évtizedek óta. Ennek ellenére a plakátok iránti érdeklődés csak néhány éve kezdődött. Az eredeti darabok ára azonban nagyon magas, így csak kisebb reklámgrafikákat, főként számolócédulákat szoktam vásárolni, de azokat sem gyűjtöm szenvedélyesen.

DSC02637 kicsiFestmények, grafikák nincsenek a „feldolgozott” kollekcióban. Miért? Nehezebben lehetne meghatározni az üzlet profilját?
A festmények igényes reprodukálása meglehetősen nehéz feladat, és személy szerint nem is igazán kedvelem ezt a műfajt. Grafikamásolatok azonban vannak a kollekcióban, például az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából árusíthatjuk ifj. Richter Aladár Bajor Giziről készült rézkarc-sorozatának néhány darabját. A két világháború közötti időszak egyik legnagyobb színésznője Pierette légies alakját játszotta egy „némajátékban” (a mai kortárs tánc előadásokhoz hasonló produkció lehetett), és a grafikus lenyűgöző sorozatot készített róla 1923-ban. De megemlíthetjük Faragó Géza szecessziós jelmezterveit, pillangós-korallos asszonyait, vagy Basch Árpád hősnőit. Ez eredetileg egy képeslapsorozat volt, ami 1900-ban készült, és az Iparművészeti Múzeumban őrzik.

Jórészt turisták térnek be az üzletbe? 
Vásárlóink elsősorban valóban turisták, akiknek igényes „emlékeket” próbálunk kínálni Budapestről, Magyarországról. Egyre több azonban a magyar vásárló is, akik kedvelik ezt a hangulatot és korszakot, és lakásdekorációt keresnek vagy külföldre utazva vendéglátóiknak készülnek valami nem megszokott hazai ajándékkal.

Ha el tudna képzelni termékbővülést, vagy ideálisabb feltételeket, milyen irányba terjeszkedne az üzlet?
A grafika- és plakátmásolatok mellett egyelőre bögréket, poháralátéteket, puzzle-okat, mappákat, táskákat, pénztárcákat és hűtőmágneseket tudunk kínálni. Az ötletek azonban kifogyhatatlanok – soha meg nem valósult ékszertervek kivitelezése eredeti módon vagy 21. századian újragondolva, selyemkendők magyar tervezők szecessziós motívumaival, régi reklámcsomagolások – dobozok, zacskók, csomagolópapírok – újragyártatása, stb…Bízunk benne, hogy ezek megvalósítására sor is kerül, előbb-utóbb.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •