A 2015-ben újonnan kialakított és átadott kiállítótér, az Esernyős Galéria, a horvát kortárs képzőművészeti válogatás után januártól új tárlatnak ad otthont. A kedden nyílt tárlat március 26-ig látogatható.

Óbuda.hu

Az év első kiállítása magyar kortárs művészeti alkotásokat bemutató csoportos tárlat, melynek kurátora maga is a fiatal művész generáció neves képviselője. Batykó Róbert nem először válogat össze kortársaitól egy teljes kiállításnyi anyagot. A műfajilag is sokszínű tárlat alkotásai izgalmas alapkoncepció mentén kapcsolódnak egymáshoz. A kiállított alkotások valójában a hétköznapi tárgyak, a mindennapi szituációk újraértelmezésének eszközei, ezeken keresztül az újraértelmezés az újragondolás folyamatába is betekintést nyerünk.

A kortárs képzőművészet évtizedek óta a különféle anyagok, technikák, formák és témák zavarba ejtő sokféleségét használja. Ez a fajta tobzódás kortárs kiállításokon a laikus néző számára sokszor megfoghatatlan, érthetetlen, hiszen a klasszikus technikákkal sem a megszokott köntösben találkoznak. A műfaji sokszínűség jelen tárlaton is tetten érhető (kollázs, szobor, festmény vagy épp videó munka egyaránt látható), mégis van közös pont a kiállításon szereplő alkotásokban: a hétköznapi használati tárgyak központi szerepe.

A használati tárgyak képzőművészeti alkotásba történő közvetlen beemelése vagy a tárgyak (mindennapi szituációk) újraértelmezése, több mint 100 éves múltra tekint vissza. A ready-made (műalkotássá nyilvánított használati tárgy) legismertebb attribútuma Marcel Duchamp Forrás című alkotása (1917), mely valójában egy piszoár. (A ready-made vezette be a konceptuális mű fogalmát is, mely már nem a klasszikus „szépészeti”, hanem sokkal inkább intellektuális szempontok alapján értékelődik, tehát egyszerűen nem a szemre, hanem a szürkeállományra akar hatni.)

Később az 1950-es években kialakuló pop-art irányzat egyértelműen a popkultúra termékeiből merít, olyan anyagokból, témákból, melyek a hétköznapi életben is fontos szerepet játszanak (utca és a lakás tárgyai, plakátok, hirdetések stb.).

Az irányzat az 1980-as években éledt újjá, a neopop (neo geo, neokonceptualizmus) ugyanis egyrészt folytatja a pop-art felfogást, és a mindennapi életből akar létrehozni műtárgyat, de teszi mindezt a konceptualizmus tudatában.

A felsorolt irányzatok, stílusok egyike sem nélkülözi a kritikai attitűdöt a társadalom jelenségeivel, a fogyasztói magatartással, a kapitalizmussal vagy akár politikai nézetekkel szemben sem.

A tárlat legtöbb művében felfedezhető a fenti irányzat valamelyike, vagy mindegyike, miközben a fiatal művészek már a vaporwave irányzatot is (digtális kép és hangalkotási irányzat), az internetes képeket, stock fotókat, és más virtuális közhelyeket is előszeretettel alkalmaznak, de megértésükhöz, művészettörténeti előképükhöz mindenképp szükséges a fentebb felsoroltak ismerete is. A művészeknek a mai korban talán még inkább lehetősége van arra, hogy saját vagy más emberek testét, talált képeket és tárgyakat, jeleket és szimbólumokat, történelmi motívumokat és számtalan egyéb forrást használjanak, újszerűen gondolják át valamint újraértelmezzék.

Az ingyenes tárlat 2016. március 26-áig látogatható.