A kígyóharapást legjobb ha Whitesnake lemezzel gyógyítjuk – mondják a rockdokik, és alighanem igazuk van. Újra megjelent a Whitesnake 1989-es, Steve Vai-jel rögzített Slip Of The Tongue című albuma, ami az 1987 című korszakos rocklemezük mellett Coverdale zenekarának második fő műve.

PÁN – nullahategy

Nincs mese, az album prémium hard-rock afféle ördögi felépítménye, tökéletes statikájú mestermű, így azt is elnézzük, hogy túl sok a dísz, a stukkó, a gipszhabcsók. Steve Vai magamutogató szólói nem feszítik szét a nagyon is amerikai hangzású, glammesre fazonírozott albumot, mert mégis minden a helyén van.

A míves hard-rocknak ezt a panorámáját, csak egy szuper drónnal lehetne belátni 1989 magasából, de a Whitesnake megmutatja nekünk, hogy a kőkemény glam-rock olyan műveleti terület volt a nyolcvanas évek végén, ahol csak az tudott győzni, aki oyan csodafegyverekkel rendelkezett, mint amilyen a Deep Purple egykori énekese, David Coverdale volt, vagy Steve Vai, aki közös nevezőre hozta a rockgitározást és az akrobatikát, vagy a Quit Riot legendás basszistája, Rudy Sarzo, vagy éppen Ozzy egykori dobosa, Tommy Aldridge.

Az 1989-ben megjelent lemez 2015-ös újrakiadása különös hurok az idő szövetén, mert a 2009-es remaszterizált anyagot adták ki újra, az album legnagyobb slágere, a Fool For Your Loving az 1980-as évek elején született, de igazi sláger csak 1989-ben lett belőle. A Slip Of The Tongue valamivel gyengébb, mint a minden idők egyik legtökéletesebb, és egyben legnagyobb kereskedelmi sikerének elkönyvelt 1987, de valljuk meg, nem sokkal.

A Whitesnake-et nem vágták haza a tagcserék, a Slip Of The Tongue a zenekar egyik főműve, ami csak azt bizonyítja, hogy a vérprofi zenészek akkor is képesek tökéletes albumokat készíteni, ha éppen utálják egymást, marakodnak a pénzen, és hátrébb kell húzni a keverőt, hogy a stúdióban elférjenek a hatalmas egók. Bár az 1987  17 milliós eladását nem lehetett megismételni, de a 4 millió is nagyon jól hangzott, még a rock egyik legjobb évének számító 1989-ben is.

Az album 26 évvel a megjelenése után is korszerűnek hat, nyilvánvaló, hogy olyan előadókat is inspirált, mint Lenny Kravitz, de a teátrális rocksoundjukat némileg letapogatta a Guns N’ Roses is, ahogy a Whitesnake a Judgement Day-ben újraértelmezte a Led Zeppelin Kashmirját. A popos, feszes, bámulatosan meghangszerelt, részletgazdag mesterű sokaknak nem tetszett 1989-ben, épp ezért nem árt, ha újra és újra előkerül. Ha mindig is utáltad a glam zsánerű hard rockot, akkor nincs mese, be kell adni az ellenmérget, amit Coverdale Slip Of The Tongue néven törzskönyvezett.

Whitesnake
Slip Of The Tongue (1989, 2009, 2015)
Warner
10 szám + 3 bónusz 54 perc