Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Július 11-én újra megismételte magát a történelem: a Városligetet mongol „harcosok“ lepték el, akik hamarjában jurtát is állítottak, majd kitűzték a mongol lobogót. A magyar lakosság azonban nem menekült ordítva a mocsárba, mint tették azt 1241 tavaszán, hanem érdeklődve közeledett a helyszínre, sőt, mire azt est leszállt, együtt buliztak!

BARTA ZSOLT – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Fotók: Enkhbat Chuluunbat

Hagyományból sport

A hazánknál mindössze tizenhétszer nagyobb Mongóliában, mindig is éltek a hagyományok. A távoli országba látogató európaiak megdöbbenve emlegetik, hogy a mongolok egy része a mai napig nemezsátorban lakik, kumiszt iszik, és büszkén hordja nemzeti öltözetét a köpenyszerű délt. Még nagyobb az öröm, amikor beszélgetésre kerül sor, s percek alatt kiderül, hogy a két nyelvben számos olyan kifejezés lapul (pl.: bátor=baatar, kék=kök, sárga=sar, érdem=erdem, borjú=bjaru, gyümölcs=dzsimisz, stb.) ami rokonságot sejtet, bár valójában közvetett átvételről van szó, vagyis egy harmadik, valószínűleg török nyelvű néptől vette át szavainak egy részét mindkét nép. A harmadik, ami eszébe jut minden magyarnak a mongolokról, az 1241-42-es gyászos emlékezetű Tatárjárás, amit Dzsingisz kán unokája, Ögödej vezetett, sajnos szép sikerrel ellenünk. De, hogy jön ez az említett idei, városligeti partihoz? Nos, a nagykán, Dzsingisz, aki hatalmas, addig soha nem látott birodalmat hozott létre a XII. század végére, parancsba adta katonáinak, hogy rendszeresen gyakorlatozzanak, hiszen nem lehetett tudni, mikor van szükség rájuk. Háromféle gyakorlatot kellett mindenkinek gyakorolnia, a lovaglást, az íjászatot, és a bírkózást. Ezt a három harcmódot nevezték el találóan a férfiak három játékának, mongolul: „eriin gurvan naadam.“

A birkózók felül nyitott ruhában küzdenek meg egymással, a legenda szerint azért így, mert hajdanán egy harcias lány furakodott be közéjük, s minden versenyzőt megvert.  - Fotó: Enkhbat Chuluunbat

A birkózók felül nyitott ruhában küzdenek meg egymással, a legenda szerint azért így, mert hajdanán egy harcias lány furakodott be közéjük, s minden versenyzőt megvert. – Fotó: Enkhbat Chuluunbat

A harcias idők elmúltával a játékok népszerűsége töretlen maradt annyira, hogy a Naadam mára a mongolok legnagyobb nyári fesztiváljának számít, amit a mongol fővárosban, Ulánbátorban tartanak, minden év július 11 – 13 között. A jeles eseményre a világ minden részéről érkeznek vendégek, hiszen a sportjátékok mellett megismerkedhetnek a mongol kultúrával is.

Nehéz megmondani, hogy a három játék közül melyik a legnépszerűbb, hiszen hatalmas nézősereg bíztatja a sportolókat, legyen az birkózás, lovaglás, vagy éppen az íjászat.

A birkózók felül nyitott ruhában küzdenek meg egymással, a legenda szerint azért így, mert hajdanán egy harcias lány furakodott be közéjük, s minden versenyzőt megvert. Ebben a sportágban nem is indulhatnak nők, de ha mégis megtennék, gyorsan lelepleződnének.

A lovaglás itt valójában nem a lovasok, hanem a lovak küzdelme egymás ellen, s a nyertes ló gazdája is az állatnak hálás elsősorban. Ebben a versenyszeámban már indulhatnak nők, sőt, gyerekek is.

Az íjászat a régi, hagyományos reflex íjjal történik. Külön versenyeznek a férfiak és a nők, az előbbiek 75, az utóbbiak 65 méter messzire felállított célra lőnek.

Kitűzték a mongol lobogót a Városligetben - Fotó: Enkhbat Chuluunbat

Kitűzték a mongol lobogót a Városligetben – Fotó: Enkhbat Chuluunbat

A versenyek „melléktermékei“ a különböző kulturális műsorok, táncok, cirkuszi jelenetek, ahol a leghíresebb s legközkedveltebb szám a kígyónőké természetesen. Maga a publikum egész nap a nézőtéren tartózkodik, sokan otthonról hozott ételekkel-italokkal erősítik magukat, eszegetik a bóc névre hallgató, tésztabőrű, belül hagymás darált húst tartalmazó nemzeti eledelt, rágcsálják a szárított túrót, s hozzá erjesztett kancatejet, mongolul ajragot iszogatnak.

És, hogy is van ez nálunk?

A Magyarországon élő mongolok egyesülete néhány évvel ezelőtt kitalálta, itt is létre kellene hozni egy Nádomot, ha nem is akkora méretűt, mint az ulánbátori. Az elhatározást gyors tettek követték, s ma már minden év júliusának 11-13 közötti valamelyik napján összegyűlnek a Városligetben, ahol, ha a lovaglást nem is, de a birkózást, és az íjászatot nagy kedvvel mutatják be az érdeklődőknek. Igazi verseny is van, a legjobbak érmet kapnak a végén.

A legjobbak érmet kapnak a végén - Fotó: Enkhbat Chuluunbat

A legjobbak érmet kapnak a végén – Fotó: Enkhbat Chuluunbat

Férfiaknak való, bár a nők is nyugodtan kipróbálhatják a szkander-erőpróbákat, ami ha nincs is benne az eredeti versenyszabályzatban, attól még nagyon is izgalmas dolog!

A gyerekek, már amikor nem éppen íjászkodnak, birka csigacsontokkal játszanak, amikkel nemcsak vetélkedni, de jósolni is lehet.

Amikor pedig leszáll az est, mongolok és magyarok együtt, közösen énekelnek a tábortűznél, népdalokat, majd ki-ki a saját országában éppen népszerű popdalokat is. Karaoke is akad, s nincs semmi olyan, ami a mulatság útjába állhatna.

Ha ezt IV. Béla megérhette volna!

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •