Az ember társas lény: keressük a közösségeket, ahol jól érezzük magunkat, barátokat, társat választunk, időt töltünk a családunkkal. Mégis, minden harmadik felnőtt egyedül él Magyarországon. Bizonyára vannak közöttük olyanok, akik jól érzik magukat így, de olyanok is, akik nem. De ők vajon kivel költözhetnek össze? Nyugat-Európában már sokfelé működnek co-housingok, és már itthon is elindult a folyamat, egyre többen hallanak róla, és választják életformaként a közösségben élést.

TR – 061.hu

Mi is az a co-housing?

Ellátogattunk a téma hazai ismerője, a Közösségben Élni civil kezdeményezés rendezvényére, ahol éppen egy újonnan induló, az idősebb korosztálynak szóló co-housing kialakításán dolgoznak. Babos Annamária, a Közösségben Élni kezdeményezés aktív tagja elmondta, hogy a lakók közösségi összefogásnak köszönhetően létrehoznak egy lakókörnyezetet, melyben együtt élnek, saját döntésük alapján, önkéntesen. Hat pontnak kell megfelelnie egy közösségnek ahhoz, hogy co-housingnak minősüljön:

  1. a lakók részt vesznek a folyamatokban, az együttélés szabályait közösen alakítják ki,
  2. az épületet közösen tervezik meg,
  3. a lakótérben vannak privát és közösségi létesítmények is,
  4. a lakóközösség önmenedzsmenttel működik,
  5. a döntési struktúra nem hierarchikus, tehát demokratikus működésű,
  6. mindenkinek önálló jövedelme van, nincs vagyonközösség.

Az utolsó pontra utalva fontos megjegyezni, hogy a co-housing nem kommuna, hiszen mindenkinek önálló jövedelme van, és azokra a közös dolgokra költ, amire szeretne.

Fotó: cohousing.org

Azonban idáig eljutni akár 2-8 év is lehet, a co-housing kialakítása hosszú és bonyolult folyamat. Miután egy csoport egymásra talál, érdemes definiálniuk az alapvető célokat és értékeket, melyek alapján megtervezik a jövőbeli együttélést. Ezt követi a konkrét épület megtervezése, kialakítása, átépítése, majd a beköltözés. Közös célok és értékek lehetnek például az ökotudatosság, vagy egy közös óvoda létrehozása. Fontos eldönteni azt is, hogy melyek lesznek azok a dolgok, tevékenységek és terek, melyeket a lakók megosztanak egymással.

A co-housingok mérete szinte bármekkora lehet, a beépítés és az általános közös terek alapján három fő csoportba lehet sorolni. Az első a lakásközösségek: ez kisebb léptékű, mindenkinek egy saját szobája van csak, a nappali, konyha általában közös. Amikor ilyen közel élnek egymáshoz az emberek, nagyon fontos lefektetni a szabályokat, például a közös terek takarítási rendjét. Ha később új lakó érkezik, neki el kell fogadnia a már meglévő szabályokat, és csak az újak kialakításában vehet részt.

A következő csoport a városi tömb – ilyen például a bécsi Sargfabrik. Az egy vagy akár több épületből álló tömbben már elég sokan laknak, ezért több funkciót tudnak a lakók megosztani egymással. A zürichi Dreieck nevű co-housing például úgy jött létre, hogy a lakosság megakadályozta az önkormányzatot egy tömb lebontásában, és ebben az épületegyüttesben hoztak létre egy co-housingot, az udvarban közösségi terekkel, közös konyhával.

A harmadik típusú co-housing a szuburbánus telep: sok család lakik együtt, inkább egy város külterületén vagy agglomerációjában található. Ilyen például Koppenhágában a Lange Eng nevű közösség otthona. Keretes beépítésű, ötvennégy lakóegységgel, melyek mind különbözőek, az udvaruk azonban közös. Ugyan minden háznak van saját nappalija és konyhája, de ezeken kívül van közös is: a közös konyhában a hét hat napján beosztás szerint főznek meleg ételt minden lakónak. A szervezésben saját fejlesztésű applikációjuk segíti őket.

A koppenhágai Lange Eng madártávlatból (Fotó: architizer.com)

A Közösségben Élni egy 2012-ben alakult civil szervezet, céljuk, hogy Magyarországon elterjesszék és népszerűsítsék a co-housing intézményét. A csoport tagjai főleg építészek, a szervezet indulásakor sok kutatást végeztek a témában egyetemi körülmények között. Rendszeresen tartanak előadásokat a témában, szerveznek workshopokat is, és segítik azokat az embereket, akik maguk is szeretnének ilyen körülmények között élni.

Itthon ugyan még nem terjedtek el a co-housingok, a Közösségben Élni tagjainak azonban nem csak a szája jár: többen is ezt az életformát választották. Petra egy lakásközösségben él öt másik emberrel, otthonukat mindig az utcájukról nevezik el – most éppen az Erzsébet királyné útján laknak, ezért a SissiCrib nevet választották. Hatszobás lakásban élnek, a fő közös terük a nappali. A lakók gyakran változnak, ezért több módszert is kifejlesztettek már az újonnan érkezők integrálásra. Szerveznek például lakáskoncerteket, és közös Instagram-fiókjuk van, ahol mindenki láthatja, milyen jól érzik magukat. Petra kijelentette, hogy “a mindennapokban látom előnyét és hátrányát, de nem laknék máshogy”. Viszont, ha egyszer családja lesz, ez a közösség már túl kicsi lenne nekik, és más megoldást kell keresniük.

Egy másik Közösségben Élni-tag, Annamária tizenegy lakótársával egy 11. kerületi sorházat bérelt ki. A D54-nek keresztelt közösség egy négyszintes épületben él, minden szinten három hálószoba, közös konyha, nappali és fürdő van. Mindenki számára közös teret az alagsorban alakítottak ki, innen nyílik a házhoz tartozó kert is. A sorház beköltözésük előtt iroda volt, ezért át kellett alakítani: ezt a lakók közösen végezték el, munkabeosztás és felügyelők segítségével.

A D54 lakóközösség tagjai és barátaik a közös programok során (Fotó: Közösségben élni)

Új “családot” találni ötven év felett?

Petra és Annamária mindketten fiatal pályakezdőkkel élnek együtt, egy ilyen közösségekbe egy családos vagy idősebb ember nem feltétlen tudna beilleszkedni. Julianna az ötvenedik születésnapján döntött úgy, hogy ideje változtatni: a gyerekek kirepültek, egyedül él egy egy fő számára túl nagy térben, szívesen megosztaná az élete bizonyos részeit másokkal. A Közösségben Élni segítségével szeretne létrehozni egy co-housingot az 50+ korosztály részére – persze ez csak a kiindulópont, a közösség remélhetőleg majd kialakítja önmagát. Az első körben féléves folyamatot úgy tervezik, hogy az első két nyilvános találkozó után az eseményeket regisztrációhoz kötik, majd az ismerkedős szakasz végén közös utat szerveznek Bécsbe, ahol ellátogatnak egy működő co-housingba.

A bécsi Sargfabrik (Fotó: raum-komm.at)

Ennek első alkalmára került sor decemberben, és a közösség már szerveződik is: egy közös filmnézés után a résztvevők egy közeli bárban ültek le beszélgetni. Ilona, az egyik érdeklődő elmesélte, hogy özvegy, két felnőtt lánya van, és szociális gondozóként dolgozik – munkájából adódóan sokszor találkozik idősekkel, akik egyedül élnek a nagy, kiürült lakásban, és véleménye szerint ez “kicsit nevetséges”. Viszont ha nem a családoddal élsz együtt, akkor kivel? Egy lazább együttműködési forma lehet a megoldás, mint például egy co-housing.

Voltak, akik a szüleik, nagyszüleik miatt jöttek, hátha megfelelő nekik ez az életforma. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a co-housing nem idősek otthona: a lakók egyrészt önként költöznek be, és maguk választják az adott közösséget, másrészt mindenki önellátó, így akinek állandó ellátásra van szüksége, annak nem ez a megoldás.

Éva édesanyja demens és egyedül él, ezért kénytelen lesz otthonba költözni. Ő emiatt már arra gondol, hogyan kellene alakítania az életét ahhoz, hogy tehermentesítse a gyermekeit a jövőben. Mária gyermeke egy ideig egy hippi közösség tagjaként élt, ő pedig irigyelte ezért, így elgondolkodott, hogy egy ilyen közösség “szelídebb” változata – egy co-housing – jó döntés lehetne számára. Jelenleg egyedül él, és egyelőre “tökjó”, “de nem biztos, hogy mindig tökjó lesz”.

Istvánt diákkora óta izgatja a közösség, az egyetem alatt sokat beszélt erről a barátaival, majd közbeszólt az élet: párkapcsolat, gyerekek, munka, mindenki szétszéledt. Főleg az ökoközösségek érdeklik, és mint sokan mások, ő is hirtelen feleségével kettesben találta magát egy családméretű lakásban. Éltek már többféle közösségben, most éppen Budapesttől északra építkeznek egy ökoközösség tagjaként. Szerinte “hosszútávon az a legjobb, ha sokan vagyunk sokfélék”. Kati nagy családban nőtt fel, így számára “az, hogy másokkal élek együtt, a legtermészetesebb dolog”. Erikának már majdnem összejött egyszer, négy éven át készültek egy közösséggel az összeköltözésre, de végül nem lett belőle valóság. Ennek ellenére továbbra is közösségben gondolkodik.

A szervezők mindenkit szívesen látnak a következő ismerkedős esten, ahol az érdeklődőket szintén egy rövid előadás után, melynek témája az 50+ co-housingok bemutatása, egy filmmel, és igény szerint beszélgetéssel várják. Mindenkit, aki úgy érzi, ideje váltani, a mai rohanó világban igazi közösségre találni, értékeket építeni. “Nehéz megválni a megszokottól, de érdemes” – állapította meg egy résztvevő, aki már volt co-housing lakója.

A következő, még nyitott találkozó január 9-én lesz a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) Bartók Béla út 10-12 szám alatt található co-working irodájában. Akit érdekel a co-housing, nyugodtan keresse a Közösségben Élni tagjait, akik szívesen válaszolnak minden kérdésre.

Vezető kép: tntribune.com