Belvárosi sétánk során ezúttal a Károly körút, Gerlóczy utca sarkán álltunk meg. Van itt is bőven látnivaló, például ott a Tűzoltóság épülete. Ám mögötte, mellette egy furcsa, elliptikus ívű építmény vonza magához a szemet, a hajdani Belvárosi Áramátalakító épülete.
BARTA ZSOLT – nullahategy
A főváros áramátalakító állomásai az 1920-as évek elejére annyira túlterheltté váltak, hogy az Elektromos Művek vezetősége úgy döntött, létrehoznak egy minden eddiginél nagyobb teljesítményű központot. A telek, mely éppen akkor üresen tátongott, adott volt, a Rostély (ma: Gerlóczy) utca elején várt szebb időkre. Hajdanán a híres Károly kaszárnya északi épülettömbje állt ott, ami különös módon, nem a dicső, ott állomásozó hadfiak révén vált híressé.
Az épület félemeletének egyik termében nyitotta meg 1871-ben kapuit a legendás Carlé Varieté, melyet a magukat itáliainak valló Carlé testvérek hoztak létre. Nem volt ez annyira szokatlan a régi Pesten, hiszen a kaszárnyában mindennapjaikat élő katonák számára jó alkalmat szolgáltatott a város polgáraival való, íly módon történő megismerkedés. A Carlé testvérek biztosra mentek, ugyanis mulatójuk vezetését arra, az akkor már tapasztaltnak, ismertnek számító Somossy Károlyra bízták, aki később létrehozta, és haláláig vezette az Operettszinházat.
Ám a legendás műintézmény a XX. század elejére már csak korosodó, egykori vendégeinek emlékeiben élt, magát az épületet elbontották. Helyére álmodta meg tehát az Elektromos Művek vezetősége a hőn áhított épületet. A terveket Bierbauer Virgil tervezte, aki egy kétemeletes trafóházat gondolt ki a tervrajzokra. A kivitelezést Szűcs jenő cége végezte el. Az építkezés közel egy esztendeig tartott, a kész épületet pedig 1927-ben adták át. Az áramátalakító eliptikus ívű géptermében három, a Ganz cég által gyártott, nagy teljesítményű (egyenként 1500 kw) motorgenerátort szereltek fel, az irányítóközpontot pedig üvegtetővel fedték le.
Maga az épület szép példája annak, hogyan lehet egy ipari létesítményt úgy megépíteni, hogy belesimuljon a belváros hangulatába. Bár a vasbeton váz kissé komor jellegű, azonban remekül ellensúlyozza ezt az íves záródású hosszú ablakok felső részének félkör alakú ablakosztása, mely enyhe de mégis határozott szecessziós hatásokat mutat. Az áramátalakító tulajdonosai egyébként megelőzték korukat, hiszen a frissen átadott Villamos Üzembe havonta egyszer szabadon, bárki beléphetett, s meghallgathatta a szakértő mérnökök előadását arról, hogyan is működik a főváros áramelosztása.
Az építmény az 1950-es évek második feléig látta el funkcióját, majd szerepe megszűnt. 1989-ig a Fővárosi Tanács klubjaként működött, falai között számos kulturális és sportrendezvényt tartottak. A rendszerváltást követően, 1993-ban Janesch Péter és Torday Krisztina tervei alapján az áramátalakító maga is átalakításon ment át, az egykori géptermen egy plusz födémet húztak át azért, hogy a továbbiakban az épületet szinházként lehessen használni.
Ezzel elkezdődött az építmény újkoti története, ugyanis a helységeket a Merlin befogadó színház bérelte ki. A teátrum a maga idejében az ország legkülönlegesebb társulatának számított, hiszen a saját produkciók mellett számos külföldi társulatnak is lehetőséget biztosított. Szerepelt itt többek között a világhírű Royal Shakespeare Company is, vagy a kísérletező kedvéről is híres, orosz Derevo társulat. Az egykori trafóház falai méltán biztosítottak különleges hangulatot az előadásokhoz.
Maga a Merlin magát befogadó szinházként aposztrofálta, ami azt jelentette, hogy nemcsak saját produkciókat, hanem, más társulatok meghívása mellett, önálló irodalmi esteknek, és tudományos előadásoknak is helyet adott. A teátrum 2012-ben költözött ki az egykori áramátalakító épületéből, hogy a volt Május 1. Moziba tegye át székhelyét. A patináns, kicsit az art decoval is kacérkodó építmény ma üresen áll, leendő, gondos gazdáját várva.