A héten mutatták be a mozik a Családi bunyó című vígjátékot, amely egy a pankráció világában boldogulni kívánó fura família igaz történetét dolgozza fel elmésen, rém szórakoztató, ugyanakkor szívmelengető módon, olyan világsztárok szerepeltetésével mint Dwayne Johnson, Vince Vaughn, Nick Frost és a Trónok harca Cercei-e, Lena Headey. Ennek örömére összeszedtünk néhány nagyszerű, ám nem szokványos sportfilmet.

MP – 061.hu

Jég veled! (1994)

Valós sporttörténelmi eseményt feldolgozó vígjáték az elszántságról és arról, hogy a sportban semmi sem lehetetlen: négy mindenre elszánt jamaicai sprinter úgy dönt, hogy a négyes bobban indulnak az 1988-as téli olimpián, Calgaryban. Semmi nem állhat az útjukba, nem ismernek lehetetlent: szereznek maguknak egy amerikai edzőt (a 44 évesen elhunyt John Candy egyik utolsó alakítása), Irv azonban egy cseppet sem boldog, amikor kiderül, hogy négy teljesen kezdő atlétával áll szemben. Ám a kissé lepukkant és mellőzött tréner rádöbben, hogy számára is itt a soha vissza nem térő nagy lehetőség: bebizonyíthatja ország-világ előtt, mire is képes valójában. Az előttük álló út ugyan rögös, de elszántságban, kitartásban és lelkesedésben nincs hiány. A filmmel ellentétben egyébként a jamaikai bobcsapatot tárt karokkal fogadták az olimpián, sőt az egyik ország versenyzői még egy bobot is adtak nekik, hogy kvalifikálni tudják magukat.

Eddie, a sas (2016)

Dexter Fletcher (A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső Szappanja) filmje mutat néhány egybeesést a Jég veled!-del, hiszen Eddie Edwards (Taron Egerton) számára szintén az 1988-as téli olimpia a cél, a sportág azonban még veszélyesebb: címszereplőnk síugrásban próbálkozik. A gyereknek és fiatal felnőttnek is furcsa angol srác, versenyzőként szeretne részt venni egy olimpián, mindegy, hogy milyen sportágban. A probléma csak az, hogy eddig még sehol sem sikerült megmutatni a tehetségét, és ezért anyukáján kívül már senki sem hisz benne. Óriási lelkesedéssel nekivág a missziónak, és elutazik Garmisch-ba, hogy kipróbálhassa magát a síugrásban. Ott megismerkedik a hókotrós Bronson Pearyvel (Hugh Jackman), a valaha szépreményű síugróval, és megkéri, hogy segítse őt felkészülni az olimpiára. Peary, aki szintén nem élsportolót, csak egy együgyű mániákust lát a fiúban, végül engedve az elképesztő elszántságnak, hozzásegíti az olimpiai részvételhez. Bár mindkét versenyszámban az utolsó helyen végzett, ugrásaival a közönségkedvenc Eddie új brit rekordot állított fel. Igaz, ő az első brit síugró a téli olimpiák történelmében.

Tűzszekerek (1981)

Hugh Hudson négy Oscar-díjjal jutalmazott filmje igaz történetet dolgoz fel két megszállott angol atléta, Harold Abrahams és Eric Liddell gigászi és nemes küzdelméről és útjukról az 1924-es párizsi olimpián elért győzelmükig. Egyikük egy gazdag angol zsidó, aki olimpiai győzelmével akarja brit mivoltát bizonyítani, a másik egy szerény körülmények között élő protestáns lelkész. Az olimpián a futóverseny vasárnapra esik, s a lelkész ezen a napon nem hajlandó versenyezni. Riválisa – megfelelő ellenfél hiányában – győz, az egyik hétköznapon megrendezett versenyen azonban a lelkész lesz a bajnok. Vangelis halhatatlan zenéjével kísért varázslatos és felemelő képsorokban követhetjük végig a két csodás sportember elszánt küzdelmét a személyes és az olimpiai diadalért.

Jerry Maguire – A nagy hátraarc (1996)

Cameron Crowe agyondíjazott filmje nagy klasszikus, bár ma is nehéz megmondani, hogy a kiváló forgatókönyv és/vagy a remek színészi alakítások nélkül mire vitte volna. Tom Cruise és Cuba Gooding Jr. is élete egyik legjobb alakítását hozta benne, az addig jobbára ismeretlen Renée Zellweger pedig ezzel az eredetileg Winona Rydernek szánt szereppel nyert bebocsájtást az A-kategóriás színészsztárok közé, ahonnan nem oly régen kibotoxozta magát. A címszereplő Jerry sikeres és gazdag sportmenedzser rengeteg menő ügyféllel és szexi menyasszonnyal, majd hirtelen rádöbben arra, hogy a pénz utáni hajsza kiölte belőle az embert. Kiáltványát nagy elismeréssel fogadják a munkahelyén, ám miután egyik percről a másikra kirúgják az állásából, cserbenhagyják ügyfelei és a menyasszonya is szakít vele, rá kell ébrednie, hogy nincs átjárás a humanista elvek és a sikerorientált gyakorlat között. Csak egy feltörekvő amerikaifocista és a kisfiát egyedül nevelő bájos könyvelőnő áll ki mellette. Velük készül rendbe hozni az életét és megváltani a világot. 

A leggyorsabb indián (2005)

Burt Munro egész életét a motorja tökéletesítésének szentelte, a világ végén, egy új-zélandi kisvárosban él magányosan otthonában. Éjjel-nappal fanatikusan bütyköl, csavaroz, hőkezel és szétszerel sufnijában és amikor úgy érzi, hogy elkészült vele, nekivág, hogy megvalósítsa ifjúkori álmát: részt vegyen a Utah állam sivatagában évente megrendezett gyorsulási versenyen. Szomszédai és barátai, bár nem tartják teljesen épelméjűnek, a maguk módján mindnyájan szeretik az öreget, s minden segítséget meg is adnak neki, hogy eljusson Amerikába. Különös és nyílt természete, elszántsága és tiszta vágyai átsegítik a nehézségeken, bármerre visz az útja, mindig nyomot hagy maga után azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba került. A különc öregúr valós személy, aki 1967-ben valóban öreg fejjel és beteg szívvel nekiindult a nagyvilágnak, majd nem is egyszer gyorsasági rekordot állított fel 1920-as gyártmányú őskövület járművével, egy Indiannal. Anthony Hopkins nemcsak emberevő szörnyetegként felejthetetlen, a habókos vén csodabogár szerepében is tökéletes alakítást nyújt.

A pankrátor (2008)

Darren Aronofsky szívszorító, lehengerlő sportdrámája egy menthetetlenül elfuserált emberi sorsról, amellyel a rendező új lendületet adott Mickey Rourke arcával együtt csúfuló karrierjének. Randy „Ram” (A kos) Robinson a nyolcvanas évek egyik ünnepelt pankrátora volt, most, húsz évvel később és öregebben épp hogy a kenyérre valót össze tudja verekedni magának New Jersey-i középsulik tornatermében és művházakban. Mivel képtelen bármiféle emberi kapcsolat fenntartására, a lányával is már régen eltávolodtak egymástól, csak a pankráció és a rajongók szeretete tartja életben. Egy szívroham azonban kiüti őt a ringből, és addig megszokott életéből, amit a kiöregedett Randy-nek muszáj átértékelnie. Újra felveszi hát a kapcsolatot lányával, és még a szerelem is rátalál, de hiába próbálja rendbe hozni a múltban elkövetett hibáit, nincs könnyű dolga. A sebek túl mélyek, a kőkemény külső mögött pedig egy megtört ember lapul.

Millió dolláros bébi (2004)

Frankie (Clint Eastwood) hosszú pályája során sok csúcsbunyóst edzett és menedzselt, ám utolsó reménye is elvész, amikor nehézsúlyú tanítványa a címmeccs előtt egy jobban fizető menedzserhez szegődik. Lepusztult edzőtermébe csak balekok járnak, egyetlen barátja a társa, egy félszemű veterán öklöző, lányával pedig hiába próbál kapcsolatba kerülni évtizedek óta, levelei olvasatlanul érkeznek vissza. Aztán betoppan az életébe Maggie (Hilary Swank), akinek nem sok jót osztott az élet, de csak kevesen vágynak nála céltudatosabban a sikerre és arra, hogy higgyenek benne. Frank eleinte hallani sem akar róla, hogy egy túlkoros lányt eddzen, de ahogy az lenni szokott, végül is vállalja ezt a szégyent, és persze meg sem állnak a világbajnoki címmérkőzésig. Akárcsak Eastwood többi rendezése, a Millió dolláros bébi is hibátlan mozi, a szokványostól sokban különböző bokszfilm, lélekkel teli, izgalmas, megrázó és feledhetetlen alkotás.

Én, Tonya (2017)

Huszonöt éve pattant ki a téli olimpiák, sőt a sporttörténet talán legsúlyosabb botránya. Nancy Kerrigan műkorcsolyázónőt néhány héttel az 1994-es lillehammeri játékok előtt egy vascsővel próbálták versenyképtelenné tenni, a januárban elkövetett merénylet szálai pedig a győzelemre esélyes amerikai legnagyobb riválisához, illetve annak exférjéhez vezettek. Az ő bulvártörténetük a kilencvenes évek amerikai médiaeseményeinek egyik legnagyobb port kavart sztorija volt. Tonya Harding a kihallgatások mellett még versenyzett, március 16-án aztán egy vádalku keretében beismerte, hogy köze volt ahhoz az alattomos támadáshoz. A tehetséges fiatal műkorcsolyázó karrierje ragyogóan ívelt felfelé, amelyben a sportoló elszántsága mellett elvitathatatlan része volt a nem éppen finomkodó nevelési és edzői módszereket alkalmazó szabad szájú anyjának. Tonya egyszeriben a legnagyobb közellenséggé vált, pedig lehet, hogy ő is csak áldozat volt. A Margot Robbie főszereplésével tavaly bemutatott mozi ezt dolgozza fel árnyaltan, szatirikusan, lenyűgöző lazasággal és mértékkel. 

Régi idők focija (1973)

Sándor Pál filmje sem a klasszik sportfilmek vonalát erősíti, viszont van olyan vicces, mint a hazai filmkomédiák legjobbjai. Főhősünk, Minarik Ede egyetlen szenvedélye a foci, és csak egyet szeretne elérni életében: hogy a Csabagyöngye SC bejusson az első ligába, amiért képes feláldozni mindent. A mosodáját, a házasságát, mindent, amije csak van, illetve volt. A Mándy Iván műve nyomán készült filmszatíra sajátosan keserédes magyar humora csákányként üt lyukat a dráma és vígjáték közti betonfalon, ehhez pedig nem gyáva bevetni a már régóta filmmúzeumi korszakát élő burleszk eszközeit. Jól teszi, Garas Dezső alakításában Minarik Ede alakja ugyanis chaplini magasságokba emelkedik. A 20-as évek Budapestjén futballcsapatot építő mosodás története is hagyott néhány elkophatatlan szállóigét az utókorra. A “Kell egy csapat!” azóta is visszatérő és magas markingértékékkel bíró szlogenként kering a sport világában.