Tériszonyod van? Akkor ne olvasd el ezt az írást!

Láttátok már a feketébe öltözött esernyős figurát a budapesti hidak tetején? Esetleg az óriáskeréken? Az extrém magasságban is biztosan álló, a Brains Balance videoklipjében is szereplő esernyős ember a Magyar Sajtófotó Díjat nyert Balance projekt főszereplője. De ki áll a Balance projekt mögött? Bemutatjuk Kálló Pétert, a fotók készítőjét, a Balance elindítóját.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Kálló Péter eredetileg közgazdásznak készült, de hamar rájött, hogy nem ez az ő igazi énje, úgyhogy hosszas gondolkodás után egy „gondolkodós” éjszakán eldöntötte, inkább szenvedélyét, a fotózást választja. Már korábban is sokat fényképezett, de ekkor beiratkozott a Népszabadság Oktatási Központjának képzésére és másfél év múlva fotóriporter lett. Eleinte – ahogy mondja – nem sok pénzt keresett, de nagyon sokat utazott és még többet tanult. Később a Metropol napilapnál dolgozott, ahol a 2000-es évek elején remek szakmai közegbe került, kialakult saját stílusa, később több hazai és nemzetközi díjat is nyert sajtófotóival.

„Nagyon sokan azt gondolják, hogy az a profi fotós, aki pénzt keres ezzel.” – mondja Kálló Péter – „De szerintem inkább az a profi, aki bármikor be tudja kapcsolni magában a „fotós” gombot, aki mindig talál valamit, amit érdemes lefényképezni és meg is tudja mutatni a világnak azt, amit láttatni szeretne. Akár pozitív, akár negatív élmények érik, a jó fotós meg tudja mutatni az érzéseket, át tudja adni a pillanatnyi hangulatot akár egy képen is.” Kálló Péter szerint ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy ezt hogyan lehet elérni, először saját magát kell megismernie. „Ez egy nagyon hosszú folyamat, nem is mindenkinek van türelme hozzá.” – mondja.

Kálló Péter az 2000-es évek elején indított fotó blogjával – amelyet eredetileg csupán saját részre, dokumentációs céllal indított – elnyerte előbb az Európa legjobb fotós blogjának járó kitüntetést és nem sokkal később a világ legjobb dokumentarista fotó blogjának járó elismerést is megkapta. Péter szerint sem ez a két cím, sem a többi díj, például a többszörösen elnyert Magyar Sajtófotó díj sem lehetne az övé, ha nem adott volna időt magának, hogy fotóival megtanulja kifejezni azt, amit igazán szeretne. „Egy festő használja a színeket és a technikákat, ezek segítségével azt és úgy fest, amit és ahogy láttatni, éreztetni szeretne. Egy fotós lehetőségei ennél sokkal visszafogottabbak.” – mondja. – „Mi csak a való élettel dolgozhatunk, így sokkal nehezebb kifejezni az érzéseinket. Akkor nyílt ki a világ, amikor rájöttem, hogy ezt hogyan lehet mégis elérni. Amikor már meg tudtam mutatni a saját világomat, a saját érzéseimet is a fotókon keresztül, akkor lettem igazán profi fotós.”

Péter különleges világát a sajtófotók készítése mellett indított saját projektekből ismerhetjük meg igazán. Ő fotózza, illetve az ő irányításával készülnek a legnagyobb hazai fesztiválok képanyagai, láthatunk tőle különleges hangulatú budapesti fotókat, másfél évvel ezelőtt pedig elindult a Balance projekt, amelynek főszereplőjét, a szédítő magasságokban is magabiztosan pózoló fekete esernyős embert megnézhettük már Lánchíd, az Erzsébet híd és a Szabadság híd tetején, de az Erzsébet téri óriáskeréken és Szent Gellért szobrán is modellt állt már. „Úgy indult a dolog, hogy megkeresett a kaszkadőr srác, aki ma az „esernyős emberként” jelenik meg a képeken, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit lehetne csinálni. Először nem nagyon találtam a helyem ebben a projektben, ugyanis nem láttam benne fantáziát. Élveztem ugyan, hogy a drón lehetőségeit kihasználva lenyűgöző felvételeket lehet készíteni, de nem éreztem mögötte a mondanivalót.”

Ahogy Péter is mondja, a világban rengetegen másznak fel okkal vagy ok nélkül különböző helyekre és csinálnak jó vagy kevésbé jó fotókat és videókat, különösebb mögöttes tartalom és mondanivaló nélkül. Ő pedig nem akart beállni ebbe a sorba. „Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy mit lehetne kihozni a dologból, míg végül másfél évvel ezelőtt kitaláltam, hogy mi lenne, ha az „egyensúly”, mint fogalom adná az egésznek a központi mondanivalóját.” – mondja. „ A képeket vagy a videókat nézve bárki beleképzelheti magát az anonim esernyős ember helyébe, aki nagyon magabiztosan áll és mozog akár lenyűgöző magasságban is.  Uralja a testét, legyőzi a saját félelmeit, legyőzi a magasságot. Arra koncentrál, amire kell, a saját korlátain egyensúlyoz, mégis megingathatatlanul stabil. Ezt az egyensúlyt é összhangot szerettük volna megmutatni, amire mindenki vágyik – nyilván más formában – a saját életében.”

Elindult tehát a Balance projekt, a téma adott volt, Kálló Péternek már csak a képi világot kellett megálmodni és megteremteni hozzá. „Nagyon szeretem a minimalista dolgokat és nagyon szeretem Budapestet és az épületeket. Nagyon sok városképet készítettem már, de mindig hiányzott belőle valami, kellett még bele az „élet” vagy az abszurditás. Ezt hozta meg a képeimbe az esernyős ember magabiztos egyensúlya.” – meséli Péter – „Ha megnézed ezeket a fotókat, nem fogod elfelejteni. Úgy dolgoztuk ki a képeket, a beállításokat, hogy helyszín és épület jól felismerhetőn, de az átlagostól eltérően jelenjen meg. Nem olyannak akartuk megmutatni Budapest híres hídjait, épületeit vagy az óriáskereket, amilyennek a képeslapokon látszik, hanem olyannak, amilyennek a hétköznapi ember látja a villamosból, vagy a kerékpárról, esetleg séta közben.” Azt is jól látjuk, hogy az esernyős mindig viszonylag kicsinek tűnik a környezethez képest a képeken. Kálló Péter szerint ennek is megvan az oka. „Erre azért volt szükség,” – magyarázza – „hogy jól látszódjon, hogy éppen hol van, jól felismerhető legyen a helyszín. Nagyon nehéz volt ezt az arányt eltalálni és a képi mondanivalót kidolgozni. Sokan, akik felmennek különböző helyekre fotózni, a mélységet mutatják, mi pedig a magasságot szeretnék láttatni. Ezért választunk olyan épületeket, amelyek méreteivel mindenki tisztában van, mindenki tudhatja, mit jelent a tetején vagy a csúcsán állni.”

A képek főszereplője a fekete ruhás, esernyős ember, aki egyébként egy ismert, komoly hollywoodi filmekben dolgozó kaszkadőr. Egyelőre nem szeretnék őt nevén nevezni, mert esetleg elvonná a figyelmet a projektről, úgyhogy a Balance projektben jelenleg „az esernyős ember” a főszereplő, aki úgy járkál a Szabadság híd legmagasabb pillérein, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. „Neki valóban természetes.” – mondja Péter – „Úgy megy fel a legextrémebb helyekre is, mint ahogy te vagy én felsétálunk egy lépcsőn, vagy felmászunk egy létrán.  Én is csak ámultam, amikor először láttam. Nagyon sok munka, nagyon komoly kaszkadőri tudás van e mögött. Ő nem egyszerűen egy fenegyerek, aki meg akarja mutatni, hogy milyen magas helyekre tud felmászni. Ő egy kiváló kaszkadőr „szakember”, aki ráadásul imádja, amit csinál.”

Egy-egy videó vagy fotó elkészítése természetesen rengeteg odafigyelést és aprólékos előkészítést igényel. Mielőtt nekikezdenének a fotózásnak, gondosan kiválasztják a helyszínt, engedélyt kérnek, majd többször is elmennek terepszemlére. Megtervezik, hogyan lehet felmászni a kiszemelt helyre és hogyan, milyen beállítással, szögben és napszakban lehet a legjobb képet készíteni. Ha minden tervezés megvan, még mindig szükség van arra, hogy az időjárás, a szél, a látási viszonyok optimálisak legyenek, hiszen ha ködös az idő, nyirkos a helyszín vagy túl nagy a szél, nem tudják megvalósítani a projektet. „Volt olyan, hogy vissza kellett fordulnunk mert annyira párás volt a híd vagy csúszott a szobor. Az óriáskeréknél készült felvételeknek pedig többször is nekifutottunk, mert mindig akkora szél volt, hogy képtelenség volt belekezdeni a munkába.” – meséli Kálló Péter. Amikor végre megvalósult az „óriáskerék-projekt”, akkor is voltak azért kalandok. „A felvételt hajnalban, körülbelül egy órán át készítettük. Ez alatt az egy óra alatt majdnem 1800 hívás érkezett a rendőrségre azzal, hogy valaki le akar ugrani az óriáskerékről”.