Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Egy McDonald’s hamburger a megrendeléstől számított fél perc múlva már a vevő kezében kell legyen – szól a tételmondat. Egy olyan ételről van szó, aminek legfontosabb összetevője nem az alapanyag, hanem az idő. Az alapítóra fél percig fogunk emlékezni, utána meg kell nézzünk egy rendes filmet, hogy jóllakjunk.

PZL- 061.hu

Aki azt hiszi, hogy Az alapító olyan lesz, mint az ismeretterjesztő csatornákon a nagy márkák karriertörténetét bemutató összeállítások, az téved. A McDonald’s-ot naggyá tevő illinois-i 52 éves turmixgép ügynök elképesztően ellenszenves figura, megszerzi szegény McDonald’s-tesóktól a márkát, ahogy a fiúk fogalmaztak, róka kerül a tyúkólba. De Ray Kroc (Michael Keaton) nemcsak hogy kifúrja a tényleges alapítókat és innovátorokat az üzletből, de megszerzi egyik üzleti partnere nőjét is. Gátlástalan figura, akinek kedvenc szava a kitartás. Szinte semmihez nem ért, viszont ahogy egy motivációs vinyl lemezről mantrázza: nem a tehetség és a műveltség visz előre, hanem a kitartás.

Még az üzleti tippeket is mások mondják neki, például azt, hogy telkeket vásároljon, ott építse fel az üzleteket, majd ezek után csak a bérleti jogot adja át egy bizonyos időre. Azt viszont megszagolja, hogy a McDonald’s-ot az Isten is arra teremtette, hogy franchise legyen belőle. Na jó, még az első bódék ún. arany íveiben meglátja a logót, és igen, ez az arany ív úgy hangzik, mint az utolsó előtti szúrás a heroinból. Ennyire azért nem vagány a film, és nehéz megtalálni, hogy kik lennének a célcsoportjai, hiszen azok, akik egy óriás epres shake-kel nyomják le a sajtburgert, azok nem néznek meg egy Edward Hopper festményeit idéző filmet, őket inkább egy Marvel-adaptációval lehetne a moziszékekhez ragasztani.

A mozinak egyébként relatíve erős pop-kulturális húzása, még az akkor bemutatott Rakparton című Marlon Brando-film plakátja is feltűnik, szépen felrakják a háború utáni baby boom nemzedék sziluettjét is, ahogy  a McDonaldok előtt alákócolt hajakkal, bőrdzsekikben állnak, mintha egy sajtburi elfogyasztása olyan rock and roll lenne, mint Elvis csípőmozgása. Az 1954-ben, tehát a rock and roll születésekor kezdődő film azonban nem csúszik rá a szubkulturális kifestőkönyvre, alapvetően Ray Kroc gátlástalanságára fókuszál, és arra, hogy felképezze a vállalati kézikönyvet.

Kroc egy afféle fogyasztói ideológus is, akinek elege van a kertvárosi kereszténységből, némi utálattal beszél a templomok keresztjéről és az amerikai zászlóról is, mert őt csak a profit érdekli, és az, hogy hátralévő életében élvezni tudja az életet, vagyis a hatalmat. Azt mondja, hogy a McDonald’s lehet Amerika új temploma, amit még az sem magyaráz, hogy sótlan feleségével (Laura Dern) nincs családjuk, és csak arról tudnak beszélni vacsora közben, hogy kell-e bors a körethez. A film egy gátlástalan férfi és egy márka felemelkedésének története, se több, se kevesebb, és jó lett volna, ha az McDonald’s aranyívén kívül a történet ívét is felpolírozzák. 

Az alapító
amerikai film
rendezte: John Lee Hancock
szereplők: Michael Keaton, Nick Offerman,
John Carroll Lynch,  Laura Dern
bemutató dátuma: 2017. február 2.
forgalmazó: Fórum Hungary)

 

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •