Október 14-én lesz hetvenöt éves Sir Cliff Richard angol énekes, zeneszerző. Sir Cliff Elvis Presley után, de még a Beatles feltűnése előtt a brit rock and roll legnagyobb csillaga volt, akinek fél évszázadon át minden évtizedben volt brit listavezető dala, és több mint 250 millió lemezt adott el világszerte.
MTI
Harry Webb néven született az észak-indiai Lucknow-ban. Nyolcéves volt, amikor a család – India függetlenségének 1947-es kikiáltása után – hazatért Angliába. Az ötvenes évek közepén őt is magával ragadta a rock and roll-őrület, több bandában is zenélt, míg végül, tizennyolc évesen csatlakozott a Drifters elnevezésű gitárzenekarhoz. Névváltoztatások sora után (ő Little Richard tiszteletére vette fel művésznevét, társai kényszerből, a hasonnevű amerikai formáció létezése miatt választották a Shadows elnevezést) 1958-ban jelent meg első kislemezük, a Move It, amelyet John Lennon az első angol rock and roll-számnak nevezett. A dal valóságos rock and roll-őrületet indított el Angliában, és ennek a zenei hullámnak minden kétséget kizáróan Cliff Richard volt az éllovasa. 1958 végére a High Class Baby a 7. helyig jutott a slágerlistán, a Living Doll és a Travellin’ Light pedig meghódította a csúcsot.
Richard, akinek minden megjelenését valóságos tömeghisztéria kísérte, gyorsan tőkét kovácsolt népszerűségéből. A sármos szívtipró képét erősítve 1959-ben filmszerepet vállalt a Súlyos vád című filmben, ezután egymást követték a felkérések. Talán a legnépszerűbb az 1961-ben forgatott The Young Ones és a két évvel később bemutatott Nyári vakáció lett, mindkettő címadó dala vezette a brit listát. A Beatles berobbanása után ügyesen nyergelt át a beatre, még később a dallamos popzenére, még 1963-ban és 1964-ben sem került ki a top 10-ből. 1968-ban már az őt sokáig árnyékként kísérő Shadows nélkül nyerte meg az Eurovíziós dalfesztivált a Congratulations című dallal. A slágerrel, amelyet Angliában ma is betéve fújnak, hosszú évtizedekig köszöntötte születésnapján az anyakirálynét, 1995-ben a kíséretet 400 ezer alattvaló szolgáltatta a Buckingham-palotához vezető sugárúton. Az énekes egy időben a vallás felé fordult, és az éhező gyermekek segítésére 1968-ban létrehozott Könnycsepp Alapítvánnyal keltett rokonszenvet.
Hazájában a hetvenes években visszaesett a népszerűsége, egyedül az 1973-as Power to All Our Friends emlékeztetett a régi szép időkre. 1975-ben egyetlen slágerrel sem sikerült a listákon szerepelnie, ezzel csaknem két évtizedes sorozata szakadt meg. A toporgásból 1976-ban az Elton John nyomdokait követő I’m Nearly Famous című lemezzel próbált tovább lendülni. A korongról a Devil Woman – az énekes pályafutása során először – az amerikai slágerlisták első tíz helyezettje közé is bekerült, amivel újabb Cliff Richard-reneszánsz vette kezdetét. Többször fellépett Olivia Newton-Johnnal, az 1980-as Xanadu című filmben felhangzó duettjük, a Suddenly – jóllehet a filmet ledorongolta a kritika – világsiker lett. A nyolcvanas években a The Young Ones feldolgozása és a Mistletoe and Wine című karácsonyi dala is vezette a listát, 1989-ben a The Best Of Me című kislemeze révén ő lett az első brit előadó, akinek száz kislemeze szerepelt a brit listán.
Az Angliában intézménynek számító Cliff Richard rendszeresen szerepelt a televízióban, zenés műsorokat vezetett. 1995-ben első brit rockzenészként ütötték lovaggá (a Live Aidet megszervező Bob Geldof ír lévén csak tiszteletbeli lovagi címet kapott), azóta kijár neki a Sir Cliff megszólítás. 1999-ben négy évtized után szakított az EMI kiadóval, mert az nem látott fantáziát The Millennium Prayer című dalában. A kislemezt egy független kiadó jelentette meg, és Richard tizennegyedik Number One dalának bizonyult. 2008-ban pályafutásának fél évszázados jubileumát az újra összeverbuválódott Shadows-tagokkal és egy új lemezzel ünnepelte. Századik albuma, a The Fabulous Rock’n’Roll Songbook 2013-ban került a boltokba.
Az énekesen mintha nem fogna az idő: mosolya ma is csaknem ugyanolyan, és még mindig kisfiús lendülettel mozog a színpadon. Hetvenötödik születésnapját turnéval ünnepli, amelyet a londoni Royal Albert Hallban zár. Vélhetőleg ő az egyetlen, aki Wimbledonban a centerpályán lépett fel: 1996-ban az esőszünet alatt spontán koncerten szórakoztatta a nagyérdeműt, a kísérőkórus pedig a legismertebb teniszcsillagokból állt össze. Bár a sajtó több viszonyáról cikkezett, soha nem nősült meg, a homoszexualitásáról terjengő pletykákat mindig cáfolta. Pályafutása eddig mentes volt a botrányoktól, de tavaly házkutatást tartottak angliai otthonában egy évtizedekkel ezelőtti szexuális visszaélés gyanúja alapján. A nyomozás még most is folyik, a zenész a vádaskodásokat teljes mértékben hamisnak tartja.