Az HBO Max első nagy dobása a párkapcsolati vonaton zötykölődő Darby Carter történetét bemutató Love Life című sorozat, a fenti horgászhasonlattal élve azonban tényleg az az érzése a nézőnek, hogy Anna Kendrick a főszerep súlya alatt, a sorozat pedig a szörnyen unalmas forgatókönyv miatt vergődik. Végig, 10 részen keresztül. A Szex és New Yorkhoz szokták hasonítani, de a Love Life nyomában sincs a többszörös Emmy- és Golden Globe díjas sorozatnak. Mindössze két közös pontjuk van: mindkettő női nézőket céloz meg, és mindkettő New Yorkban játszódik. De míg a kultikus, – elsősorban szabadszájúságának köszönhetően – elsöprő sikerű széria valóban új szeleket fogott be a filmsorozatgyártás vitorláin, addig a Love Life nem hoz semmi újat. Unalom a felsőfokon. Sugárveszély.

MM – 061.hu

A sorozat leírása így hangzik: “az első és az utolsó szerelem közötti utazásról szól, és azokról az emberekről, akikkel ennek során találkozunk, akik hatással vannak ránk, alakítanak, formálnak minket, mígnem örökre kikötünk valamelyikük mellett.” Nem túl izgi, valljuk be, de ebből még bármi lehet, gondolja az egyszeri néző, és ha már ennyire beharangozta az HBO, megér egy próbát. Komoly visszatartó erő, hogy a főszerepet a bájos kislány szereptől eltávolodni képtelen Anna Kendrick-re osztották, de francba az előítéletekkel, hátha ezúttal sikerül neki levedleni a cukimókus bundát, behúzni a manírzsák száját, és helyette valami értékelhetőt hozni a vásznon.

Darby Carter (Anna Kendrick) múzeumi csoportvezető, aki két lakótársával él New Yorkban. A munkája unalmas, a szerelmi élete pocsék. Aztán egy bulin megismerkedik egy sráccal, akiről hamar kiderül, ő lehet Darby nagy Ő-je. Igen ám, de a mindent elsöprő szerelemre egy részt áldoztak, merthogy a következő részben már mással kavar a lány. Koncepció ez, értjük (romantikus komédia antológiáról van szó), de az “egy rész, egy pasi” – leosztás épp arra elég, hogy…Hát ez az, semmire! Hogyan is tudna mindössze 30 perc alatt – ilyen hosszú egy epizód – kibontakozni egy történet, elmélyülni egy karakter…A sorozat szerencsétlen ritmusának köszönhetően, egyvalami marad fenn végig a nézőben: az unalom.

Nem segít a hol párkapcsolati statisztikákat, hol óriás közhelyeket, még máskor evidenciákat puffogtató narráció sem – a funkciója nyilvánvalóan az lenne, hogy magyarázza, elemezze a történteket, vagy rávilágítson olyan összefüggésekre, amelyekre a néző nem biztos, hogy magától rájön, de a kedves női hang legtöbbször felesleges, mintha csak azért tették volna bele, hogy kitöltse az egyébként is szerény játékidőt.

A 10 rész több évet ölel fel, nagyokat ugrunk Darby életében, de mivel egy-egy életszakasz sincs rendesen kibontva, így az egész olyan, mint amikor egy ismerősünk az ismerőse ismerősének élettörténetét meséli el, nagy vonalakban. Persze azért szurkolunk neki, hogy ennyi – egyébként a realitástól sokszor elrugaszkodó – párkapcsolati sztori után meglelje végre a boldogságot, ez a széria talán egyetlen igazán értékelhető mozzanata: a lezárás. Nagy meglepetésre azért itt sem kell számítani, de a közhelyektől talán ekkor sikerült a leginkább eltávolodni. És hogy sikerül-e Kendricknek szintet lépnie a Love Life-fal, nos, idemásolom az előző mondat első felét: “nagy meglepetésre azért itt sem kell számítani”.

Szóval, aki szereti a limonádét felvizezve, citrom nélkül, az nézze bátran, aki viszont többre vágyik, szörföljön tovább a streaming szolgáltatók kínálatában, nem lesz nehéz jobbat találni.

Fotók: HBO