Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A 061.hu és a Szerencsejáték Zrt. hét hetes kalandozásra hívja a hazai szerencsejáték történelme iránt érdeklődőket, amelynek során most akár nyerhetsz is. Oldalunkon minden kedden megosztunk veletek egy-egy érdekes történetet a magyar szerencsejáték múltjáról, a cikkek végén pedig egy kérdéssorral tesszük még izgalmasabbá a kalandozást! Érdemes a Szerencsejáték- történeti Galériából válogatott sztorik részleteire összpontosítani, ugyanis hétről hétre, három játékos között, akik helyes választ adtak,  kisorsolunk három tízezer forintos sorsjegycsomagot. A nyertesek nevét a következő heti cikkben tesszük közzé. Ha Fortuna veled van, akkor akár többször is nyerhetsz.  

Kevés inkább vígjátékba illő témát ismerünk, mint amikor valaki megüti a lottó főnyereményét vagy nyer a Totón, de nem találja igazoló szelvényét. Számtalan történet kering a világhálón azokról a pechesekről, akik nyereményük értékét nem ismerve maguk dobták ki vagy ajándékozták el szelvényüket. És vajon mekkora az esélye annak (egy az egymilliárdhoz?), hogy egy ilyen, milliókat érő papírdarab visszakerüljön jogos tulajdonosához?

A kivétel persze erősíti a szabályt: úgy, ahogy a főnyereményt megütni is hihetetlennek tűnik sokak számára, úgy csodálkozhatott a Totó addigi történetének legnagyobb nyertese, amikor 1987-ben visszakapta elveszettnek hitt telitalálatos szelvényét.

A méltán a szerencse fiának nevezhető 25 éves vidéki autóvezetőről, aki ‘87-ben egész pontosan 9 millió 473 ezer 632 forintot nyert (ez ma nagyjából negyedmilliárd forintot érne) igencsak keveset tudunk. Története azért is érdekes, mert bár menyasszonyával jelent meg a nyereményátadáson, ragaszkodott hozzá, hogy róluk se fotó, se név- vagy lakhely adat ne jelenjen meg. Ezt akár „kortünetnek” is tekinthetjük, hiszen – szemben az 50-es, 60-as évekkel – a nyolcvanas évek második felében válik csak igazán jellemzővé Magyarországon, hogy a lottó- és totónyertesek már csak ritkán vállalják fel a nyilvánosságot.

Bár a fiatalember önmagáról semmit nem árult el, de elvesztett (és aztán becsületesen visszaszolgáltatott) szelvényével kapcsolatos történetét megosztotta a korabeli sajtóval. „ A kistáskámat, amiben a legszükségesebb holmijaimat – személyi igazolványt, bérlet, na és persze a totószelvényem – tartottam, vasárnap elhagytam a buszon. Hétfőn reggel adta be valaki leendő anyósomnak. Az illető megnézte a címet, nevet a személyiben, s ennek alapján tájékozódott. Így került vissza hozzám a kis motyó.” – mesélte nyertesünk egy interjúban.

A Totó-nyertes története nemcsak a szerencse kifürkészhetetlen mivoltát bizonyítja, de azt is, mennyire másképp működött a 80-as évek végén a média világa. Bár sokan, sokféle módon próbálták megírni a fiatal pár hihetetlen történetét, mindenki tiszteletben tartotta a nyilvánosság elől való elzárkózásukat. Ugyanakkor, mint ahogy a mellékelt tv-híradás is jól mutatja a sajtó a történetből – mintegy az akkoriban még kötelezően levonandó szocialista erkölcsi tanulságként – a kor emberének becsületességét tartotta legfontosabb tényként hangsúlyozni. Mivel azonban a szelvényt megtaláló személyéről semmit sem tudunk, így mindenkinek magának kell eldöntenie: hiszi-e azt, hogy 30 évvel ezelőtt nagyobb eséllyel kapta volna-e vissza elvesztett és megtalált nyereményszelvényét? Vagy azt gondolja, hogy régen és ma is csak a vakszerencse számít. És az, hogy nyertesünk hozzájutott nyereményéhez csupán annak köszönhető, hogy a megtalálónak fogalma sem volt, milyen értéket adott át, hiszen a 10 milliót érő Totószelvény ránézésre „csupán” kéthasábos volt és 10 forintba került!

Többet is megtudnál az elmúlt közel hatvan év nagy nyereményeiről, lottónyerteseiről, totóbajnokairól? A szerencsejatekgaleria.hu virtuális kiállításán több száz képpel és videóval várjuk a hazai szerencsejáték-történelem iránt érdeklődő látogatókat. (X)

il potere crescente dei social media (1)


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •