A december 8-án, a MomKultban fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Sárik Péter Trió az elmúlt évtizedben Magyarország egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb jazz formációja lett. Sikerük titka a felszabadult hangulat és az a színes zenei világ, amellyel a közönség szélesebb rétegét szólítja meg, mint más a jazz produkciók. Koncertjeik hangulata sokszor inkább pop vagy rock koncerthez hasonlatos, a produkcióba legtöbbször a nézőtéren ülők is bekapcsolódhatnak. Az elmúlt tíz évről és a születésnapi koncertről beszélgettünk Sárik Péterrel.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Tíz éve, amikor megalakult a Sárik Trió, hosszútávú befektetésnek indult, vagy alkalmi társulásként jött létre?
Nem jelöltem ki magamnak dátumokat, de nyilvánvaló volt, hogy hosszú távra tervezek. Egy jól működő csapatot szerettem volna létrehozni, ehhez pedig idő kell.  Olyan zenekarra vágytam, ahol afféle „munkaközösségként” együtt dolgozik a csapat, de úgy, hogy közben az egyéni szabadságunk megmarad. Mindig is igazi csapatmunkára vágytam, ahol minél több zenésszel, énekessel dolgozhatunk együtt. Mostanra nagyjából ez meg is valósult.

Kemény munkát kívánt?
Igen. Az elején, amikor az ember belevág, talán nem is sejti, hogy milyen nehéz feladat összehangolni több ember munkáját, milyen nehéz türelmesnek és kitartónak lenni.

Van főnök a zenekarban?
Persze, van, de a lehető legnagyobb demokrácia is. Nem hiszek abban, hogy egy zenekar irányítás nélkül is jól működhet. Éppen ezért én vállalom, hogy vezetem a zenekart, intézem a „hivatalos ügyeket”, vállalok minden ezzel járó macerát és nehézséget. Zenéket írok, új irányokat keresek, hangszerelek. Ha ezeket a feladatokat nézzük, én irányítom a zenekart, de valójában csak akkor működhet a dolog, ha fontos emberi és szakmai dolgokban egyetértünk.

Sárik Péter Trió

Mik ezek?
Részemről azt várom a zenésztársaimtól, hogy legyünk egymással becsületesek, tisztességesek és őszinték. Nagyon fontos az emberi tényező, semmilyen közösség nem működhet hatékonyan, ha a tagjai nem tisztelik egymást és nem hallgatják meg egymás véleményét. Nem nagy dolog, de mégis kikopni látszik a hétköznapokból. Az együttműködés szakmai részét tekintve pedig olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akiknek hozzám hasonlóan fontos, hogy folyamatosan képezzék magukat, hogy fejlődjenek és mindig pontosan és felkészülten érkezzenek a próbákra és a koncertekre. Abban hiszek, amikor emberek önszántukból, lelkesedésből, szeretettel és teljes szívvel alkotnak egy csapatot. Szerintem csak összetartó és lelkes közösségnek lehet sikere, nemcsak a zenében, hanem az élet minden területén.

Négy évvel ezelőtt a Sárik Péter Trióban is volt egy nagy váltás, a veled játszó zenészek lecserélődtek. Ott már nem működött az összhang?
Igen, úgy éreztem, hogy már nem tudunk teljes odaadással, lelkesen együtt dolgozni. Sajnos az emberek ritkán merik bevallani, hogy már nem tudnak teljes szívvel lelkesedni és nem váltanak időben. A legfontosabb a bizalom, hogy a zenészek higgyenek abban, amit csinálnak még akkor is ha éppen gyengébb időszakot él meg a csapat. Egyébként tíz év alatt egyetlen tagcsere nem is olyan rossz eredmény.

A Sárik Trió tíz éve alatt a zenekar nagyon sokféle stílusban kipróbálta magát a standardektől kezdve a komolyzenén át egészen a jazzes verzióban előadott popslágerekig.  Ez az eklektika a következő évtizedre is jellemzi majd a Sárik Triót vagy ez volt az útkeresés és most majd megállapodtok valahol?
Szó sincs arról, hogy megállapodnánk és megmaradnánk szigorúan egy stílusnál.  Az eklektika marad, ezek vagyunk mi. Amikor a zenésztársaimat kiválasztottam, nagyon fontos volt számomra, hogy hozzám hasonló, nyitott gondolkodású embereket válasszak társul. Mindhárman széleslátókörűek vagyunk, ennek köszönhető, hogy ennyire bátran kalandozhatunk a legkülönfélébb zenei műfajok között a komolyzenétől a jazzen át egészen a slágerekig. Azt hiszem, a közönség pont emiatt a sokszínűség miatt szereti a formációnkat.

Sárik Péter

Nehéz ebben a műfajban rajongótábort építeni? Talán épp neked is köszönhetően  mintha múlna a jazztől való félelmem…
Az a legboldogabb muzsikus, akinek sikerül azt elérnie, hogy csak olyan zenét játszik, amit szeret és olyan emberekkel dolgozhat együtt, akiket szeret. Ez maga a földi paradicsom, nagyon boldog vagyok, hogy ez megadatott nekem. Természetesen az a legfontosabb, hogy a saját örömünket át tudjuk adni a közönségnek is, ami elképesztően nagy munka volt, az elmúlt évtizedben rengeteget kellett dolgoznunk, hogy ma már a Zeneakadémián vagy most épp a MomKultban koncertezhessünk. Fel kellett nőni a feladathoz, az embernek el kellett helyezni magát és a zenéjét a világban, hogy olyan döntéseket hozhassak, amelyek előre viszik a zenekar karrierjét. Rengeteg munka, de csodálatos dolog.

A születésnapi koncerten négy vendégetek lesz. Nehéz volt őket kiválasztani? Olyan sok zenésszel és énekessel dolgozott már együtt a Sárik Trió, hogy órákon át muzsikálhatnátok a MomKultban, de erre nyilván nincs lehetőség.
Valóban, ha nem akartunk napokon át tartó ünneplésbe átcsapni, akkor meg kellett húznunk a határt, választanunk kellett a sok kiváló zenész és énekes közül, akikkel eddig együtt dolgoztunk. Végül Berki Tamás, Falusi Mariann, Szőke Nikoletta és Luiza Zan lép majd fel velünk  december nyolcadikán.  Ők a trió elmúlt tíz évének meghatározó énekesei, akikkel nagyon sokat játsszunk, turnézunk együtt. Így is elég hosszú koncert lesz, hiszen a velük való közös muzsikálás mellett a trió önálló felvételei is megszólalnak majd.

Sárik Péter Trió

Mennyi fér bele tíz év munkájából egyetlen estébe?
Természetesen mindent nem tudunk eljátszani, de a legfontosabb állomások azért szerepelni fognak. Az X Beethoven című album felvételei, a Jazzkívánságműsor dalai és a saját számok biztosan megszólalnak majd, nem is beszélve a négy énekessel közös műsorunkról. A legjobb értelemben véve eklektikus lesz a koncert. Azt gondolom, ebben a tíz évben, ebben a pályafutásban benne van egy ív, amely lehet hogy rendkívül sokszínű, de mégis kiad egy kerek egészet és szépen leírja a Sárik Trió elmúlt évtizedének történéseit. Volt már egy kis főpróbája ennek a koncertnek nyáron és elképesztő hatása van, amikor ezek a rendkívül tehetséges és fantasztikus kisugárzással bíró előadók együtt állnak, énekelnek és zenélnek a színpadon. Szerintem fantasztikus örömzenélésre kerül majd sor december 8-án. Szerintem én még a közönségnél is jobban várom, hogy újra együtt zenélhessek velük.

Akkor inkább afféle önfeledet bulizás lesz, nem készültök „világmegváltásra” az évfordulón?
Ez egy buli lesz. Nem akarunk semmiféle különlegességet, csak egyszerűen zenélni és jól érezni magunkat a közönséggel együtt. Ilyen évfordulókon sok művész valami nagyon különleges, extra produkcióval, esetleg valamilyen premierrel akar színpadra állni. Ilyenkor a nagyon sok a munka és a hatalmas izgalmak közepette sokszor elvész a dolog boldog, ünnepi jellege. Nagyon jól szeretnénk érezni magunkat a színpadon, muzsikálni szeretnénk, ráadásul egy csodálatos helyszínen, a MomKultban, amit nagyon szeretünk. Azt szeretném, ha ez a koncert olyan lenne, mint az elmúlt tíz év, ha a barátságról, a közös zenélésről szólna és a közönség is minél többször bekapcsolódhasson a produkcióba. Azt szeretném, hogy akik velünk voltak az elmúlt tíz évben, ugyanúgy ünnepeltnek érezhessék magukat, mint mi.