Száztizenegy évvel ezelőtt az oroszországi Jasznaja Poljanában olyasmi történt, ami megrengette az egész világot. Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a nyolcvankét esztendős világhírű író titokban elhagyta otthonát és ismeretlen helyre távozott. A nagy öreg távozásának és pár nappal később bekövetkezett halálának körülményei azóta is legendák és mítoszok sokaságát hívták életre. A neves író és újságíró, Pavel Baszinszkij szigorúan dokumentumokra, köztük archív anyagokra alapozva írta meg Tolsztoj utolsó lelki drámájának történetét, életének és utolsó utazásának valamennyi jelentős mozzanataira fókuszálva. A Szökés a paradicsomból – melyet november 10-én, csütörtök este mutatnak be Budapesten – szerzőjével az Orosz Kulturális Központban volt alkalmunk beszélgetni.

MM – 061.hu

Miért tartotta fontosnak, hogy Tolsztoj utolsó lelki drámáját feldolgozza?
A 82 éves Tolsztoj egy nap – síri csendben, hogy fel ne ébressze a ház népét, főleg a feleségét -, mindent jól előkészítve megszökik otthonról. Mire odaért az asztapovói vasútállomásra, addigra több mint száz újságíró gyűlt ott össze. Ez az esemény nem csak íróként, hanem újságíróként is elkezdett érdekelni, kimondottan szakmai szempontból szerettem volna megérteni Tolsztoj menekülésének az okát. Az utóbbi években úgy alakult, hogy minden évben elmentem Jasznaja Poljanába, Tolsztoj birtokára, a miliő pedig egyértelműen arra sarkallt, hogy megírjam ezt a művet.

Milyen forrásanyagot használt fel?
Amikor elkezdtem a vizsgálódást, rengeteg dokumentumból, archív anyagból, naplójegyzetből indultam ki, aztán rájöttem, hogy nem lehet megérteni az utolsó tolsztoji tettet anélkül, hogy az egész élettörténetét megismernénk.
 
Miért döntött a regényforma mellett, azaz hogy a dokumentarista stílus egy fikciósnak ható műben jelenjen meg?
Regényként csak a mű megjelenése után kezdték tekinteni ezt a művet. Nem ez volt a cél, hanem egy olyan önéletrajz megírása, ami Tolsztoj életének utolsó periódusából indul ki, innen felgöngyölítve Tolsztoj egész életét. Amikor megjelent ez a könyv – és nagyon nagy sikere lett Oroszországban -, a kritikusok kezdték azt írni, hogy ez egy regény, és már épp, mikor elkezdtem volna tiltakozni ellene, eszembe jutott egy olyan műfaj, amit Capotehoz kötődik: non-fiction regény. Talán ez az a megjelölés, amely illik a Szökés a paradicsomból-ra is. Leszögezem, hogy semmilyen kitaláció nincs benne, minden szigorúan dokumentált, ennek ellenére az emberek úgy olvassák, mint egy regényt.
 
 
Egy kritikában az apró részletek iránti pontosságának, már-már mániákusságának lenyűgözőségét emelik ki. Például annak megemlítését, hogy Tolsztoj azért nem utazik el Szibériába a leendő sógorával, mert otthon hagyja a sapkáját. És mivel fázós volt, az utazókocsiból visszafordult. Ezek miatt a részletek miatt válik Tolsztoj emberivé, rokonszenvessé. Kifejezetten célja volt az apró részletek megmutatása?
Elmesélek egy történetet. Egyszer Jasznaja Poljanában beszélgettem Volker Schlöndorff német rendezővel, aki Lech Walesa szolidaritás mozgalmáról készített filmet. Úton Lengyelországba -, hogy a helyszínen tanulmányozza, mik lehettek a mozgalom kiváltó okai -, újraolvasta a Háború és békét, és figyelmes lett arra a részre, ahol Tolsztoj leírja, hogy a világ nagy történelmi fordulópontjai nem mindig nagy eszmék, vagy nagy történelmi törvényszerűségek mentén születnek, hanem azért, mert egy-egy történelmi személyiség aznap éppen bal lábbal kelt fel. A történelmet igazából ezek az apró kis események rajzolják meg. Amikor Gdanskba ért, ahonnan elindult a szolidaritás mozgalom, megtudta, hogy a legelső tiltakozó akciókat egy jelentéktelennek tűnő esemény indította el: áthelyezték a hajógyár munkásainak éttermét egy másik épületbe, és mire átértek oda, addigra már kihűlt az étel. Ez volt az oka az első megmozdulásnak, és ebből alakult ki később a szolidaritás mozgalom, amely később Lengyelország teljes történelmét átírta. Úgy érzem, hogy amikor ezekre az apróságokra koncentrálok, Tolsztoj életkörnyezetére, a szóbák berendezésére, vagy kimondottan a feleségével való viszony részleteire, akkor nagyon tolsztoji módon járok el, szóval a kérdésére válaszolva igen, ez tudatos választás a részemről.