Néhány “simítástól” eltekintve befejeződtek a belvárosi Petőfi téren álló Nagyboldogasszony ortodox székesegyház külső felújítási munkálatai: hetvenöt év után eredeti pompájában kapta vissza a világháborúban lerombolt déli templomtornyát Duna-parti világörökségünk egyik legjelentősebb épülete, amelynek Ybl Miklós tervezte gyönyörűséges vörösréz toronysisakjait. Írásunkban bemutatjuk a templomot és több mint kétszáz esztendőre visszanyúló történetét.

MAPET – 061.hu

A XVIII. század folyamán, különösen a Habsburg–török és a velencei–török háborút lezáró, valamint a magyarországi török uralomnak hivatalosan is véget vető Pozsareváci béke után (1718), a törökök elől menekülve vagy a meggazdagodás reményében számos görög és macedovlach (a Dél-Balkánon élő román, másként cincár vagy arumán) kereskedő telepedett le Pesten. Hitéletüket eleinte a mai Szerb utcában álló szerb templomban gyakorolták, ahol rohamosan növekvő lélekszámuk miatt 1783-ban engedélyt kaptak arra, hogy minden második vasárnapon görög nyelven tartsanak istentiszteletet. Ezt azonban nem tartották elegendőnek, és a kereskedelemből jelentősen megvagyonosodva, a szerb hívekkel kezdetektől fennálló és egyre növekvő feszültségek okán 1785-ben elhatározták, hogy külön templomot építtetnek maguknak. A szerb egyházi vezetőkkel és a királyi intézményrendszerrel évekig tartó szívós küzdelem után 1790-ben a több mint hatszáz pesti görög és macedovlach megszerezte a templom építésére szóló engedélyt, amelynek birtokában megvásárolták a piaristák telkét az egykori Eskü tér mellett.

Az első terveket a debreceni Református Nagytemplom egyik tervezője, Thallherr József készítette, de miután épületszilárdsági hibákat találtak az eredeti terveken, amely eleve nem nyerte el sem a görögök, sem a Városrendező Bizottságét tetszését, a munkát Jung József építészre ruházták át. Mivel az alapítók templomukat a város díszévé akarták tenni, az eredeti tervet kétszer is átdolgoztatták.

Az Istenszülő elhunyta ortodox templom 1850 körül (forrás: FSZEK, Budapest Archívum)

Jung korábbi tervein egyetlen középső torony szerepel, a templom két tornyos változatának megépítéséről csak 1792-ben döntött a közösség, amikor már félig álltak a templom falai. A tornyokra maga sisak pénzhiány miatt mégsem került, az épület hetven évig tömpe tornyokkal állt a Duna-parton. Bár megkapták a Helyhatóság engedélyét az állandó görög nyelvű liturgiákra, a templomépítés idején nem állt a közösség rendelkezésére helyiség az istentiszteletekre. Hogy ne kelljen nélkülözniük a lelki vigaszt az építkezés idején sem, engedélyt kértek és kaptak is egy kápolna létesítésére az egyházközség Galamb utcai házában. Ezzel a rendelettel alakult meg a különálló, Nagyboldogasszonyról elnevezett görög parókia. Igen hosszú, tízéves építkezést követően került sor 1801-ben az Istenszülő elhunyta (Nagyboldogasszony) székesegyház felszentelésére.

A Petőfi tér a már Ybl Miklós tervezte toronysisakokkal ékeskedő templommal 1900 körül (forrás: Fortepan)

Az egyházközség Nikolaosz Ioánnu Talidoroszt, más néven – saját aláírása szerint – Jankovits Miklós egri fafaragót kérte fel a templom belső famunkáinak és ikonosztázionjának elkészítésére. A görög Naxosz szigetéről származó mester a szerémségi Kamenyic városából érkezett Egerbe, mint rác „képfaragó”. Egerben ugyanis 1786-ban felépült a rác és görög kereskedők által megrendelt templom, amelynek ő készítette ikonosztázionját és a belső berendezési tárgyakat is. Jankovits egri műhelye a görög ortodox templomok berendező központjává vált és harminc éven át működött a városban. Az egri templom berendezése után 1791-93 között elkészítette fő művét, a miskolci görög templom berendezését és ikonosztázionját, amely mind nagyságában, mind színezésében fölülmúlja még az egrit is. A budapesti Nagyboldogasszony templom utolsó nagyszabású munkája volt. Az ikonok megfestésére Anton Kuchelmeister bécsi festő kapott megbízást, aki a miskolci és az egri ortodox templomban is dolgozott. 1809-ben már kívül-belül készen állt a templom, amely Magyarország 19 görög alapítású temploma és kápolnája között kiválik méreteivel, építészeti formáival, gazdagságával, és ma is méltó dísze a pesti Duna-partnak.

A felépült templom tornyai annak idején befejezetlen állapotban maradtak, ezért az egyházközség 1873-ban Ybl Miklóst bízta meg a templom befejezésével – ehhez a kor gyakorlata szerint az egész homlokzat átépítése, díszítése is hozzátartozott. Ekkor készült el a két elegáns formájú, spiáteröntvényekkel ékesített vörösréz toronysisak.

Az Erzsébet híd láncszerkezetének kiemelését végző munkások 1949-ben. Háttérben a Pesti szállodasor és a Petőfi tér az ortodox templommal és egyetlen megmaradt tornyával (forrás: Fortepan)

A II. világháború változtatta meg ismét templom képét: Budapest ostromában, 1944-45 telén ellőtték a déli tornyát, amely hatalmas robajjal omlott le, megrongálva a szomszédos épületet is. A műemlék templom helyreállítása – ami eleinte csak az állagmegóvási munkákra korlátozódott – 1946-ban kezdődött meg és 1949-ig tartott, majd abbamaradt. Ebben az időszakban készültek el a templom ólomüveg ablakai is. 1953-ban a homlokzatot tatarozták, a romokból először a főpárkányig egészítették ki a jobb oldalt. Az 1960-as években az Országos Műemléki Felügyelőség szorgalmazására megkezdődött a torony helyreállítása, azonban anyagi – vagy inkább politikai – okokból végül csak egy emelettel, a timpanon magasságáig emelték meg a homlokzat jobb vállát. 1972-től – a déli torony kivételével – végbement a templom teljes külső helyreállítása. A belső restaurálás – amely során újjászületett az ikonosztáz, a templom ünnepi ikonja, a Szent Sír, valamint a templom sztaszidionjai (székei) – 1991-1996 között zajlott le.

Újjászületés előtt a fekete toronysisaktartó vázszerkezettel (forrás: Axel-Proimos-Wikipedia-Commons)

Több mint 70 évig egy toronnyal állt a kéttornyú templom, a szemkápráztató budapesti panoráma közepén, emlékeztetve a kommunisták országlására, amely – megoldhatatlan településszerkezeti problémát is okozva – elbontotta a Kapisztrán téri helyőrségi templomot, és el akarta bontani a Batthyány téri Szent Anna templomot is. Az ortodox templom tornya egyébként csak az eleje volt annak a sornak, ami a világörökségi Duna-part még fennálló, de szerencsére egyre apadó háborús műemléki hiányait veszi számba.

A Petőfi téri templom teljes rekonstrukciója a városvédők és műemlékvédelmi szakemberek folyamatos nyomásgyakorlása eredményeként soha nem került le a napirendről, a szavakat pedig tettek váltották fel 2006 és 2009 között, amikor visszaépítették a déli tornyot, a toronysisak rakétaszerű fekete tartószerkezetét pedig 2010-ben emelték a helyére.

Pénzhiány miatt ez a tájidegen váz magasodott az épen maradt torony mellett, amit sokan egy elfuserált, aszimmetrikus kortárs építészeti megoldásként értelmeztek. A rézborítás Ócsai Sándor toronyépítő mester munkája, amelyet az elmúlt hónapok nagyszabású külső-belső rekonstrukciója idején húztak fel a déli sisak vázszerkezetére, a tetejére helyezett, majd megáldott aranyozott kereszttel pedig az épület hetvenöt év múltán teljesen visszanyerte az Ybl-féle átépítéskor elnyert formáját. A felújítások a templom belsejében folytatódnak.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula