Túl a #metoo-n – A The Morning Show című sorozatról

Végy két A-listás hollywoodi színésznőt, a női emancipáció hangsúlyát megnyomó, a #metoo-jelenséget alaposan körüljáró forgatókönyvet, és már kész is a prémiumsorozat. Az Apple TV+ novemberben dobbantott nagyot (már azt is lehet tudni, hogy érkezik a 2. évad) a reggeli tévéműsor kulisszái mögé beleső, The Morning Show című sorozattal, Jennifer Aniston és Reese Witherspoon főszereplésével. A sorozat nem csak azért fontos, mert rendkívül aprólékosan, több perspektívából mutatja be a szexuális zaklatási botrányok mechanizmusát, egyáltalán mibenlétét, és annak kezelési alternatíváit, hanem mert tűpontos látlelet a média profi, ám hamisan csillogó világáról is. Kritika.

MM – 061.hu

Alex Levy (Jennifer Aniston) és Mitch Kessler (Steve Carell) tizenöt éve vezetik Amerika egyik legnépszerűbb reggeli műsorát, aztán egyik hajnalban felhívják Alexet, hogy nagy a baj: Mitch-et több volt kollégája is szexuális zaklatással vádolja, az esetekről a New York Times cikke számol be. A sztárműsorvezetőt azonnal felfüggesztik, napi műsor lévén viszont intézkedni kell, hogy megtalálják Kessler utódját. Ekkor jön a képbe Bradley Jackson (Reese Witherspoon), a vidéki riporter, akire a Twitteren elterjedt kirohanása miatt figyelnek fel, majd dobnak be a mély vízbe Alex társműsorvezetőjeként.

A Weinstein-botrány és a vele elinduló #metoo-mozgalom visszafordíthatatlan folyamatokat indított el Hollywoodban, lavinaszerűen megindultak nemi erőszakról beszámoló sztorik – először csak a showbiznisz, majd az élet egyéb területeiről is -, sorra álltak elő szexuális zaklatások áldozatai. A sztorik széles spektrumon mozogtak – a verbális zaklatástól a fizikai erőszakig mindenféle történettel találkozhattunk, a #metoo mindenhol téma lett, vitatkoztak róla a közösségi oldalakon, téma lett a politikai szcénában is. A csendet megtörőkkel szolidaritást vállalók mellett megjelentek az ellenhangok is, a Le Monde például megjelentetett egy levelet, amelyet 100 nő írt alá, köztük Catherine Deneuve, mondván, nem kellene a férfiakat megbüntetni, vagy kirúgni csak azért, „mert megérintettek egy térdet, vagy csókot akartak rabolni valakitől”, vagy éppen intim témákról beszélgettek munkahelyi vacsorák alatt. „Ami a nők felszabadításának indult, bátorításnak, hogy szólaljanak meg, az ellenkezőjébe csapott át: megfélemlítjük az embereket, hogy »korrekten« beszéljenek, elhallgattatjuk azokat, akik nem állnak be a sorba, és bűnrészesnek, árulónak tartjuk azokat a nőket, akik nem hajolnak meg az új normák előtt” – olvasható a levélben.

A The Morning Show a téma érzékenységét és összetettségét felismerve világít rá, nem minden fekete vagy fehér egy zaklatásos ügyben, így a Mitch Kesslert érintő botrányban sem, hiszen a férfi állítása szerint egyik „áldozatával” sem erőszakoskodott, mindannyian partnerei voltak a szexuális aktusokban. Kesslernek viszont nincs választása, lehetősége sincs megszólalni, köddé kell válnia, innentől kezdve ő egy „szexuális ragadozó”, a nép ellensége. A sorozat bemutatja, hogyan lehet lenullázni egy közismert szereplő életművét 24 óra leforgása alatt, hogyan fordítanak hátat neki kollégái, barátai egyik pillanatról a másikra.

Egy nárcisztikus férfi archetípus rajzolódik ki előttünk, vele együtt a patriarchális médiagépezet olajozottan működő folyamatai, Mitch Kessler karaktere mégsem válik antipatikussá, legalábbis kezdetben. Az első részekben inkább ő tűnik az áldozatnak, persze aztán a karakter árnyalódik, először akkor, amikor az ügy egyik érintettje élő adásban számol be Kesslerrel való viszonyáról, de érdekes a dialógus Kessler és rendező barátja, Dick Lundy (Martin Short) között is. „Az emberi kapcsolatok lényege a ki nem mondott pillanatokban rejlik” – mondja Lundy hozzátéve, hogy sajnálja azt a generációt, amelyiktől ezt elveszik. Mindez rímel a fentebb említett, több mint száz francia, filmszakmában dolgozó nő által aláírt levélben elhangzottakra. Konkrétumokra, Kessler módszereire csak az évad végén derül fény, addig a néző tényleg csak próbálja kiszálazni a történteket.

A sorozat Brian Stelter CNN-riporter könyvének adaptációja után készült, de a forgatókönyvet át kellett dolgozni, amikor az NBC-től kirúgták Matt Lauert, akit nemi erőszakkal és sokszoros szexuális zaklatással vádolnak. Lauer kétévnyi hallgatás után írt egy nyilvános levelet, hogy minden viszonya közös beleegyezéssel történt, erőszakról meg pláne szó se volt. Jennifer Aniston a Variety-nek adott interjúban azt mondja, Kessler karakterét nem Lauer inspirálta, hanem egy olyan generációból való férfitípust, amely szerint az a megfelelő viselkedés, hogy a férfiak következmények nélkül kihasználhatják a nőket.

A The Morning Show-nak parádés a szereposztása – Jennifer Aniston a sok esetlen és vicces karakter után végre drámai színésznőként is kipróbálhatta magát, Reese Witherspoonnal (akivel egyébként producerei is a sorozatnak) tökéletes a kémia közöttük, a maníroktól, a jól bevált eszköztártól viszont nem sikerült megszabadulnia. Igaz, ez csak egy-egy jelenetben zavaró. Witherspoont is láttuk már hasonló karakterben, de nála alkalmasabbat nehezen tudok elképzelni Bradley Jackson szerepére, a legjobb döntés viszont egyértelműen Billy Crudup kiválasztása volt a sármos és megnyerő tévés vezér Cory Ellison szerepére.

Az egy-két indokolatlanul túlnyújtott monológ és kép ellenére az első évad működik, leginkább azért, mert  a sorozatok világában eddig nem látott érzékenységgel nyúl napjaink egyik legérzékenyebb témájához. Merészen váltogatja a fókuszokat, ennek eredményeképp kissé kiegyensúlyozatlan a sorozat, de megérdemelten rendelték be hozzá a második évadot.

Vezető kép: medium.com

2020-01-13T06:37:35+01:00 2020. január 11.|