Közel tíz évek kellett várni a Rammstein új albumára, aminek borítóján egy szál gyufát láthatunk csak, de mint azt tudjuk, egyetlen gyufa is elég a forradalomhoz, vagy éppen ahhoz, hogy megmelegítsük az ötórai teánkat. Kérdés, hogy mire elég a Rammstein gyufája.

PZL- 061.hu

Őrtűznek mindenképpen, jelzésnek, hogy létezik a zenekar, ez a kiindulópontunk, ugyanakkor már első blikkre nyilvánvaló az is, hogy ez a cím nélküli lánctalpas diszkó a zenekar egyik fő műve a Mutter mellett. Inkább csak az hozhatja zavarba a hallgatót, hogy nem mozdult el a hangkép, nem hozott radikálisan újat, vagy meglepőt, egyszerűen csak egy nagyon jó lemez. Ahhoz, hogy az arénakoncertjeiről is elhíresült zenekar ne legyen egy nosztalgiaműsort előadó Las Vegas-i tűznyelő show, legitimálni kellett a koncerteket, amihez még mindig a legjobb ötlet egy sorlemez. Egészen popos elektrós alapokra megy az atom pontos szögelés, az egyszerű, mégis telitalálatnak minősíthető riffelés. Ebben a vonatkozásban a Rammstein rokona az AC/DC-nek. Egyszerű, mint a faék, mégis iszonyúan hatásos, erőteljes és egyben melodikus is.

Az album első felének minden dala perfekt popsláger, a lemez Puppe című lassan induló dalnál veszít először a lendületéből, de a szerzemény őrületig fokozódó refrénje mégis a lemez egyik legjobb felvételévé teszi. Talán nem volt szerencsés a szintén lassú verzét kapott Was Ich Liebe és a Diamant című dalokat közvetlen a Puppe után szerkeszteni, mert aki azért hallgatja meg a lemezt, hogy mondjuk a tempomatot 150 km/ órára állítsa be, az megáll a következő benzinkútnál, hogy vegyen egy félliteres Monstert. Aztán a Tattoo-val visszatér a techno-metál pöröly, de így is feltűnő, hogy a 11 számból 4 inkább középtempós, illetve lassú.

Szóval, talán szerencsésebb lett volna ha fele ennyi belassulást szerkesztenek a lemezre, ami persze így is slágerparádé, kicsire nem adunk, mert végre itt a sok melléktermék (koncertalbum, remixes cuccok) után egy brutálisan erős és provokatív megszólalás, olyan megunhatatlan bravúrdarabokkal, mint a Deutschland, a Radio, a Zeig Dich, az Ausländer, a Sex, a Puppe (ezeket a dalokat egymás után sorolja az album), de megindító a Diamant és rendben van a Tattoo is. Az albumról eszünkbe juthat, hogy gyufából bármit fel tudunk építeni, makett-szerű várakat, műemlékeket, de be tudjuk mutatni mire képes a hit és a szerelem tébolya, szóval a Rammstein gyufából épített világa könnyen berobbanhat, de a rock and roll akkor jó, ha veszélyes.

Rammstein
Rammstein
Universal
11 szám