Tűzfalforradalom – Interjú Jankovits Barnabással, a Neopaint Works vezetőjével (GALÉRIÁVAL)

A külföldi magazinok már nemcsak Budapest történelmi és építészeti nevezetességeit vagy romkocsmáit, hanem a tűzfalfestményeket is külön terjedelmes cikkekben ajánlgatják, ami azt sugallja, hogy az önkormányzatok komolyabb turisztikai vonzerővel számolhatnának, ha fokozottabb figyelemmel kísérnék a városdíszítő festések iránti érdeklődést – állítja Jankovits Barnabás,  Neopaint Works vezetője. A fővárosban eddig harminc monumentális alkotást jegyző kreatív alkotócsoport alapítójával egyebek mellett a modern városi tűzfalfestés hagyományairól, a street art és a tűzfalfestészet kapcsolatáról beszélgettünk, és persze az is szóba került, miként vették be a Filatorigát és az Élessarok graffitiművészei a belvárost, és hozták létre az erzsébetvárosi tűzfalkirályságot.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

A tűzfalfestésnek egész Európában, Magyarországon is komoly hagyományai vannak, Budapesten pedig jelenleg reneszánszát éli, nem csekély részben a Neopaint munkásságának jóvoltából. Mi az oka annak, hogy nálunk hosszú évekre parkoló pályára kényszerült a köztéri murális festészet?
A monarchia fénykorában, illetve a múlt századforduló környékén nemigen adódott hatékony eszköz az üzletek és szolgáltatások hirdetésére, úgyhogy rengeteg címfestő műhely üzemelt az országban. Festett cégérek, cégtáblák készültek ezerszám, de már a városkép megszokott elemeinek számítottak a cégek, boltok, műhelyek hirdetésére szolgáló falfestések is. A printek, majd az elektromosság elterjedésével aztán kezdtek eltünedezni az épületekről, nyilván mert sokkal bonyolultabb módja volt ez a reklámozásnak, mint a plakátok vagy a világítótestek. A tűzfalfestészet mindig is művészi tevékenység volt, aminek idő kellett a létrehozásához, és árban sem tudta felvenni a versenyt, ezért a technológia fejlődésével háttérbe szorult.

Cangázás az Akácfa utcában

A szocializmusban is akadtak méretes tűzfalhirdetések. Például a Fabulon-kerámiamozaik Pataki Ágival a 80-as évek elejétől az ezredfordulóig ott virított a Kálvin téren.
Akadt néhány, köztük remekművek, de a tűzfalhirdetések akkor már kuriózumnak számítottak, szó sem volt bármiféle hullámról vagy reneszánszról. Amikor bejött az új technológia, és a molinók, épülethálók megjelenésével jelentősen lement a nyomtatások, kihelyezések ára meg időtartama, az olyan legendás tűzfalfestmények is eltűntek, mint a Széna téri Matáv-reklám. Tíz-tizenöt éve, amikor a graffiti világából érkezve belevágtunk a tűzfalfestésbe, már nyilvánvaló volt, hogy igény támadt az elhanyagolt falfelületek dekorálására. Ha lassan is, egyre több önkormányzat ismerte fel, hogy milyen kiváló eszköz ez a környék arculatának, hangulatának, sőt, a turizmusnak a fellendítésére.

Az erzsébetvárosi Tűzfalrehab révén néhány év alatt ellepték a kerületet a falfestményeitek, ma már harminc nagyméretű munkátok látható Budapesten. Ti kezdeményeztétek a programot vagy megkerestek benneteket?
Az összes koncepciót, grafikai tervet mi álmodtuk és terveztük meg, mi indítottuk az egészet. És meg kell hagyni, a kerület vezetése remek partnernek bizonyult. Erzsébetváros régóta a fő célpontunk volt, hiszen tele van klasszikus, pusztuló tűzfalakkal, amikkel addig semmit sem tudtak mit kezdeni. Másfél-két évig jártunk az önkormányzat nyakára, egy háromnegyed éves tárgyalási folyamat után 2011-ben végül nekiállhattunk megfesteni a Király utca és a Kazinczy utca sarkán látható léggömbös tájképet. Hat napig tartott. Ez volt az első munkánk a kerületben és ingyen vállaltuk – persze az óriási anyagköltség miatt állandó festékgyártó partnerünk, a Trilak támogatása nélkül nem tudtunk volna belevágni. Komoly sikert aratott, azóta turisztikai látványosság. Ezután vittünk egy 6-7 falra vonatkozó ajánlatot az önkormányzatnak, majd jött a Nemzet Színészei-portrésorozat a Müpánal, amit szintén ingyen készítettünk. A IX. kerületi önkormányzat először ellenállt, ami összefügghet a graffiti akkor még jobbára negatív megítélésével, de hajlottak a jó szóra. Sokat szenvedtek addig azzal a rusnya szürke fallal, mert folyton összerondították, nekik meg folyton újra kellett mázoltatniuk.

Tájkép léggömbbel a Király utca-Kazinczy utca sarkán

Annak a falnak a Rákóczi-híd alatti, Müpa mögötti folytatásával nem terveztetek? Az a hosszú szakasz továbbra is elég lehangoló.
Dehogynem. Eredetileg teljes hosszában lefestettük volna a falfelületet, a Müpával szemközti szakaszt az intézmény profilját figyelembe véve magyar zeneszerzők portréival képzeltük el. Mielőtt megfestettük volna a színészlegendákat, a Müpát és a Nemzeti Színházat is felkerestük. Utóbbi rögtön mögénk állt, a Müpa azonban valamiért elzárkózott a partnerségtől.

A VII. kerületben nyilván megnehezítette a dolgotokat, hogy nagyrészt kiemelt műemlékvédelmi területről van szó. Sokat szívtatok az engedélyeztetéssel? 
Sokat. Mert hiába áll mögöttünk az önkormányzat, a bonyolult engedélyeztetési folyamatot is nekünk kell végigcsinálni, ami néha nagyon lassan ment.

A munkáitok többsége historizáló, elég említeni a Róth Miksa-, a Sissy- vagy a Krúdy-tűzfalfestményt, a régi utcaképeket vagy az 56-os sorozatot, de a portfólióban akadnak tájképek és olyan fotorealisztikus homlokzatimitációk is, mint a Zsuzsa néni zöldséges boltja a Klauzál térnél. Mi határozza meg a témát és stílust?
A hely maga. A fő szempont az, hogy a mű illeszkedjen a környezetébe, persze nehéz behatárolni, hogy mi is passzol a helyszínhez. A történelmi városrészek, a műemléki védettség megkívánják, hogy kerüljük az absztrakt vagy túl színpompás kompozíciókat. Mindig igyekeztünk a múlttal kapcsolatos témához nyúlni, ezért alapos kutatást végzünk a hely emlékei után, amelyek semmilyen formában nincsenek megidézve a kiszemelt környezetben. Klasszikus példa erre a 7. kerületi Rumbach Sebestyén utca 10. foghíjtelkén látható 6:3-as festmény, ami a Wembley-beli győzelem emlékére készült. Eredetileg a ferencvárosi Kinizsi utcában, az egykori Kultiplex helyére képzeltük el, de nem kaptuk meg a felületet. Rengeteg grund volt a kerületben, ami az egyik ikonikus helyszíne a magyar labdarúgásnak. Zsuzsa néni zöldségesboltja pedig azért is érdekes, mert létezik, ott van az utca túloldalán. Maga Zsuzsa néni mesélte, hogy elfogyott valami áruja, a külföldi vásárló meg közölte, hogy semmi baj, akkor megveszi a másik, szemközti boltban, ami ugye maga a festmény. Egyébként azért kezdtük tájképekkel és homlokzatimitációval a tevékenységünket, mert nem igazán lehet beléjük kötni. És tudtuk, hogy ha ezeket szeretni fogják, bizalmat kapunk a lakóktól, az önkormányzatoktól és a médiától, az megnyithatja a kaput a további sikeres működéshez. Persze van olyan, aki a 6:3-as festményben is felfedezi a politikát.

A dicsőséges londoni 6:3-as  győzelem emlékére készült tűzfalfestmény (Rumbach Sebestyén utca 10.)

Mi garantálja, hogy hosszú időn át megmaradnak a festések? Gondolok itt a felvitt anyag élettartamára, másrészt a falfelület esetleges újrahasznosítására…
Utóbbi esetében semmi. De eleve olyan helyszíneket keresünk, amiket várhatóan nem építenek be éveken belül. Előre persze nem lehet tudni, mit hoz a jövő meg a tulajdoni viszonyok alakulása, de úgy fest, a 7. kerületben hosszú évtizedekig fennmaradhatnak a tűzfalképeink. A 6:3-as festménynél például arról biztosított minket a tulajdonos, hogy legalább tíz évig biztosan érintetlen lesz a munkánk. Anyag tekintetében még biztatóbb a helyzet, mivel kiváló minőségű, UV-álló és vízlepergető festéket használunk, amivel megfelelő előkészítés után 10-15 évig különösebb állagromlás nélkül fennmaradnak ezek a festmények. A természetes kopás ezután elkerülhetetlen, de az antikolt hatás csak szebbé varázsolja egyiket-másikat. Ahol pedig előfordul lepergés, próbáljuk orvosolni, igyekszünk karbantartani a munkáinkat.

Előfordul, hogy megrongálják, összefirkálják a festéseket?
Aki még manapság is abban a tévhitben él, hogy a graffitisek vandálok, annak elmondhatom, csakis elvétve fordulnak elő taggelések a festményeken, de azok nem komoly graffitis kéznyomok, inkább gyermeteg firkálmányok. Ebből is látszik, hogy felesleges a graffitisek démonizálása, hiszen nem rondítanak bele olyan alkotásba, amiben látják a befektetett munkát és az értéket. Nagyrészt tisztelettudó művészekről beszélünk, akik komoly értékrend szerint tevékenykednek.

Róth Miksa emléke előtt tiszteleg a Garay utca 4. szám alatti, 1896-ban épült lakóház tűzfalát díszítő kép

Mint említetted, azelőtt magad is ebben a világban léteztél. Hogyan lett ebből tűzfalfestés?
Tizenéves voltam, amikor a ’90-es években betört a graffiti-őrület, és vele a break, a BMX, az extrémsportok, a rap… Hatalmas közösség és színes szubkultúra, ami az akkori punk, skinhead mozgalommal szemben terjedt iszonyú tempóban a fiatalok körében. Én is mindenbe belekóstoltam, jött a görkorcsolya, a gördeszka meg a graffiti. Minden szegmensben rengeteg rendezvény és csoport jött létre, a graffitisekből is, akik nagyon komolyan vették és művészi szinten foglalkoztak a falfestéssel. Az olyan híres „legál” festőhelyek, mint a Filatorigát meg az Élessarok egykori művészeinek nagy része ma is aktívan tevékenykedik, és komoly sikereket ért el. Én graffiti writerként kezdtem, idővel aztán megelégeltem a parás esti akciózásokat, jobban izgatott, hogy miként lehet megismertetni a graffiti pozitív elemeit a nagyközönséggel. Szervezőként folytattam: hip-hop bulikat, kiállításokat, graffiti jameket és nemzetközi graffiti versenyeket organizáltam, úgy láttam, hogy van is erre fogadókészség. A Neopaint azután született meg, hogy megszaporodtak a megrendeléseink a beltéri festésekre, faldekorációkra, amivel akkor már sok graffitis foglakozott, de ők egyedül dolgoztak. Mi abban hoztunk újat, hogy csapatba szerveződtünk, megpróbáltunk felépíteni egy rendes céget, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Én végeztem a háttérmunkát, a weboldalfejlesztést, a marketinget, kezeltem a megrendeléseket, a társaim pedig a grafikusi és a festőmunkát. Egyébként a megalakulásunk óta a csúcsminőségű tűzfalfestés volt a cél.

És tetten érhető még a Neopaint tevékenységében a graffiti művészi szabadságot hirdető öncélúsága?
Köszönöm a felvetést, mivel ez a legfontosabb és legmarkánsabb különbség a graffiti és a mi tevékenységünk, ahogyan mi hívjuk: a városdíszítő festés között. Ugyanis míg a street art képviselői a saját stílusukat mutatják be, és önmagukat próbálják megvalósítani a környezet jellegétől, hangulatától függetlenül, nálunk szóba sem jöhet a művészi önmegvalósítás. Mi az alkotás környezetére koncentrálunk, a falra álmodott kompozíciót minden ízében ennek rendeljük alá.

A Rumbach Sebestyén utca 7. alatt látható Rubik-kocka az egyik legeredetibb Neopaint-festmény

Milyen módszert alkalmaztok a tűzfalak felöltöztetésére?
Szakmai titkokat inkább nem árulnék el, de az ismert folyamat úgy fest, hogy a felnagyítandó látképet felrácsozzuk, a négyzeteket pedig méretarányosan felnagyítva jelöljük ki a falfelületen. A műhelyi előkészítést követően minden milliméter pontosan a helyére kerül. Tehát nem a helyszínen kezdünk el vetítgetni meg méregetni, hanem egy alaposan előkészített folyamatról van szó, ami annyi időt vesz igénybe, mint maga a festés. A színeket is előre kikeverjük és felcímkézzük. Így nagyon gyorsan tudunk haladni.

A pazar látványon és monumentalitáson túl mi adhat mélyebb dimenziót egy-egy képnek?
A Rubik-kockánál például figyeltünk arra, hogy a kép festészetileg is adjon egy olyan bónuszt, ami késlelteti a tekintetet, csodálatra, elmélyülésre, elgondolkodásra késztet. Ettől lesz súlya a festménynek. Az Arany János falfestmény esetében egyértelműen portréban gondolkoztunk, rézkarcszerűen akartuk megvalósítani pontok és vonalak sokaságából, figyelmesebben szemügyre véve pedig feltűnhet, hogy baromi nehéz lehetett megcsinálni. Másrészt fel akartuk dobni némi stílusbeli kontraszttal, modernebb motívumokkal, ami a kép tipográfiai vonulatában érhető tetten. 

Sikeresnek ítéled a tűzfalfestészet bekapcsolását a turizmusba?
Igen, hiszen, ma már tűzfaltúrákat szerveznek a turistáknak, a Neopaint munkáit külön tematikus séták érintik. Az idegenvezetők bemutatják a képeket, mesélnek a hátterükről, még műhelylátogatásokat is tartanak nálunk a külföldieknek. Az európai országokból, vagy más kontinensekről, akár Kanadából, Ausztráliából kapott visszajelzések és megkeresések pedig azt sugallják, hogy a városi hivatalok komolyabb turisztikai vonzerővel számolhatnának, ha nagyobb figyelemmel követnék a városdíszítő festések iránti érdeklődést. A külföldi magazinokban már nemcsak Budapest történelmi nevezetességeit vagy romkocsmáit, hanem a tűzfalfestményeket is külön cikkekben ajánlgatják.

Körút anno a Barcsay utcai Madách Imre Gimnázium udvarán

Rengeteg lakótelep van a városban, tele hatalmas, nyomasztó falfelületekkel. A paneleket is célba vettétek?
Szinte napi rendszerességgel próbáljuk felvenni a kapcsolatot a külső kerületekkel, több kevesebb sikerrel. Pedig egy önkormányzati költségvetésben elenyésző tétel a falfestés támogatása, ráadásul csak haszonnal és örömmel jár. Megváltoztatja, feldobja a környezet arculatát, a megfestett ingatlan értékét. Mondok néhány példát. Az említett zöldséges falunknál lévő üzlethelyiség évekig kiadatlan volt, mert állandóan összefirkálták, összevizelték, betörték a kirakatát, a festés végeztével azonban egy csapásra megszűnt a vandalizmus. Egy virágos nyitott ott üzletet, gyönyörűen rendben tartja, remek forgalma van. De említhetem a Klauzál utcai Lengyel-magyar barátság fája festményünket is. Nyilván van némi összefüggés, hogy amióta elkészült a fal, az utca is átalakult, eltüntették a rohadás nyomait, megszüntették a kaotikus parkolást, fákat ültettek, rendbe tették a járófelületet, felújították az egyik házat, üzletek nyíltak.  

Hány kerületet kerestetek eddig meg, és hányban vannak jelenleg munkáitok?
Jóformán az összes kerülettel felvettük a kapcsolatot, eddig hatban láthatók a munkáink, ami elég jó aránynak számít. Az önkormányzatok felénél valamiért elakadt a folyamat, ami azért fura, mert ezek a kerületekben hemzsegnek a kihasználható falfelületek. Az egyik legnagyobb csalódás Csepelen ért, ahol a főépítész iroda mindenféle számomra értelmezhetetlen érvvel, az egységes városképre hivatkozva utasította el az ötletünket. Ennek ellenére örülök, hiszen legalább két 56-os festményt befogadtak az emlékévre. A másik meglepő kifogás volt, hogy a panelprogramban felújított épületek felületeire nem lehet festményt felvinni, mert az EU-s támogatás ezt kiköti. Szóval ott a felújított panelfelület szimpla barna kockamotívumokkal, miközben az volna a lényeg, hogy a négyzetelemekre ne négyzeteket fessünk, hanem az épület karakterétől merőben eltérő, kreatív kompozíciót.

Pesti srácok a XXI. kerületi II. Rákóczi Ferenc utca 110. alatti panelépület oldalán

Mi a követendő példa, a mintaváros számodra a városdíszítő festés terén?
Számomra a franciaországi példa a követendő. Ott léteznek fél évszázada működő városdekorációs csoportok, aki kifejezetten ezt a fajta, általunk is preferált városdíszítő festést végzik. Jellemző náluk a homlokzatimitációs festés, olyanok, mint a mi „zöldségesünk”. Az olaszoknál, főleg Genovában és környékén az építészeti hagyományokat követő archaizáló stílusban festik meg a homlokzatot. A legnépszerűbb európai nagyvárosokban, kiemelten Berlinben vagy Barcelonában pedig a graffiti/street art vonal a mérvadó, a leghíresebb művészek kapnak ott erre hatalmas felületeket.

Külföldön is vállaltok festéseket? 
Semmilyen felkérés elől nem zárkózunk el. Németországban nagyszabású belső dekormunkákat végeztünk, Franciaországban a hip-hop legenda KRS-One hatalmas portréképét festettünk meg a lille-i koncertjéhez. Az Emirátusokban is megfordultunk, egy élménypark dekorációin dolgozunk másfél hónapig. Bár tudásban és referenciában most már ott tartunk, hogy komolyabban foglalkozhatunk kapcsolatépítéssel, az osztrákoknak például háromszoros áron is festegethetnénk, igazából sosem volt célunk, hogy külföldön dolgozzunk.

És vidéken?
Nagyon szeretnénk Budapestről kicsit kiszakadva a vidéki városokban is megjelenni, néhány megyeszékhellyel már fel is vettük a kapcsolatot. Konkrét tervekkel, ötletekkel kerestük meg őket, a város múltját, híres szülötteit és nevezetességeit próbáltuk megjeleníteni. Kecskemétről nagyon biztató választ érkezett a főépítész irodától, úgy tűnik, sínen van az együttműködés. Vannak azonban városok, amelyekkel kissé nehézkesebb a kapcsolatfelvétel. Nagy reményeket fűzünk például egy dunántúli megyeszékhelyhez is, de egyelőre nem kaptunk kézzel fogható választ, csak annyit, hogy a polgármesternél van az anyagunk. Várjuk a jelentkezésüket, néhány héttel a választások után ez bizonyára bekövetkezik majd.

Galériánkban még több fotót tekinthet meg a Neopaint munkáiról:

Vezető fotó: Horváth Péter Gyula

2018-10-18T21:21:11+00:00 2018. április 21.|