A P.Mobil mikulása egész évben járja a rockerek ablakait, és telepakolja a kopott csizmákat különféle kiadványokkal. Most jelent meg a Rudán-éveket tartalmazó tripla CD-s kiadvány, tavasszal pedig a Baranyi-éveket feldolgozó lemezeket kaphatnak a jól viselkedő rockerek. Így lesz teljes a 12 db CD-re tervezett sorozat. Úgy került forgalomba vinlyen a Honfoglalás szimfonikus változata, hogy már előjegyzésben elfogyott. Tavasszal jelenik meg a 2012-es Égi zenekar emlékkoncert dupla DVD-je is. Most készül Rozsonits Tamás közreműködésével a Kaptafa könyv folytatása, a Csiríz, ami a pop technikai hátteréről szól majd, illetve dolgoznak a Faszög című köteten is, ami rock and roll és a hatalom viszonyáról szól. Volt tehát miről beszélgetnünk a Főnökkel. 

PZL – 061.hu

1973-ban az Országos Rendezvényszervező Iroda igazgatója, Keszler Pál határozott kérésére a Gesarol együttesnek nevet kellett változtatnia, így született meg a P.Mobil. Keszler korábban az ÁVH zenekarában játszott, ÁVS-s volt. Tudtátok akkor, hogy a szórakoztatóipar vezetői közül kinek milyen múltja volt? A kívülállók a legtöbb infót csak a rendszerváltás után a történészek munkáiból ismerték meg… 
Nem tudtunk róluk semmit, csak azt, hogy gecik. Az MHV vezetői mindent kihasználtak, ami a pozíciójukból adódott. Pénz, csajozás… Gondold el! Minden énekesnő lemezt akart, amihez nem csak énekelni kellett jól tudni… Számtalan az egész országot érintő ORI-műsor volt, amivel elég jól lehetett keresni, és ha ezek egy vokalistának fontosak voltak, akkor ezekért sok mindent megtett…

Fotó: Horváth Péter Gyula


A Miskolci Popfesztiválon egyedül ti játszottatok hard-rockot. Hogy éltétek meg, hogy 1972-ben ezzel a műfajjal a Taurus beelőzött benneteket?
Még 1973-ban se voltunk sehol hozzájuk képest. Radics abszolút sztár volt, Brunner is nagy név volt akkor… Mi ott voltunk az LGT bemutatkozó buliján, mert érdekelt hogy mit csinálnak, szerettük a zenéjüket… Később viszont, amikor már a Generál is feltűnt, azt láttuk, hogy mindenféle bandát megfuttatnak helyettünk, és ellenünk, és amikor a Generál lemeze megjelent – mert ők megkapták a lehetőséget az albumra -, úgy húztak el mellettünk, mint a vadlibák. Révész Sanyi egy hónappal a lemezfelvételük előtt bejelentkezett a P. Mobilba, és én azt mondtam neki, hogy itt nem sok babér terem számára… Igazság szerint Losó, az akkori énekesünk nagyságrendekkel jobban énekelt nála. Megsértődött, évtizedekig nem is köszönt. Amikor a Piramis feltűnt, ott már egyértelmű volt a rivalizálás. Négy közös bulink volt, de mind a négyszer lenyomtuk őket. Illetve nem mi, hanem a közönség… De aztán bőrökbe bújtak, Végh Miklós az MTV-nél leadott egy lengyelországi koncertjük felvételét, és a lemezük is megjelent….

Miért csak 1977 körül robbant a P.Mobil-féle bomba? Ha kiforrottabb lett volna a Mobil-sound, talán már 1975-ben is elkezdődött volna az a bizonyos csöves-korszak? 
A közönség ott volt a koncerteken, de a média hosszú ideig nem foglalkozott a jelenséggel. De bejöttek a nyugati lemezek is, és benne volt a levegőben a dolog, és egyszer csak robbant. Minden zene elválaszthatatlan attól a kortól, amelyben született. Ilyenkor a politikai, a társadalmi és a műszaki-technikai háttér is meghatározó. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

A P.Mobil Magyar Fal című koncertjén ledöntöttétek a színpadra felpakolt téglafalat. Volt egyeztetés a tűzoltósággal, kiszámítottátok hogy mekkorát repülnek majd a téglák?
Persze, minden ki volt számolva. A közönséget elválasztó kordon relatíve távol volt a színpadtól. Amikor a Tűzimádó című dalunknál pirotechnikát alkalmaztunk, betartottuk a szabályokat, tehát fémedényben nem benzint, hanem denaturált szeszt használtunk… Balesetek sajnos előfordulnak, nemcsak rockzenei produkcióknál de a cirkuszokban, sőt néha színházakban is. Általában a Budai Ifjúsági Park vezetőjével mindent megbeszéltünk… Mondjuk, a katonai ködgyertyát nem, no, akkor az egész Park eltűnt úgy kb. húsz percre… Olyan is volt, hogy a Gálya című számukban ütöttem a farönköt, és lerepült a kalapács feje, és mellbe vágott valakit a nézők közül, de nem lett semmi gond, ő adta vissza. A Fradi-pályás koncertünkön az Asszonyt akarok című dal közben két felfújható nagy női mellet dobálhattak a rajongók, és az egyiket elcsórták… Valószínűleg az ürge együtt élt vele egy darabig, aztán közzétettem, hogy ha visszaadja, néhány bulira bejöhet ingyen. És láss csodát: visszaadta.

P. Mobilon csápoltak először Magyarországon. Voltak olyan rituálék, amelyek aztán a későbbi években elkoptak? A Hajsza, a Gálya rigmus például megmarad, pedig már nem játsszátok ezeket a dalokat…
A rigmusok jórészt megmaradtak, függetlenül attól, hogy játszottuk azokat a számokat, amelyekre utaltak, de olyan is volt, hogy a közönség írt egy refrént… Amikor bejelentettem, hogy készül az Ez az élet Babolcsai néni című lemez, a közönség maga kezdte el skandálni, egy sajátos dallammal, pedig még nem is írtuk meg készre a dalt. Mondtam is a zenekarnak, gyerekek itt a refrén! És tényleg, az lett a dallama, amit a közönség kitalált.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Ha már a Babolcsai néninél járunk… 1985-ben az Ifjúsági magazinban megjelent az albumhoz gondolt híres Vértes-fotó, amikor is beástak benneteket… Szóval, milyen készültségi állapotban volt a lemez, amikor a zenekar 1986 legelején feloszlott?
Többé-kevésbé megvolt egy lemeznyi anyag, de amikor aztán 1993-ban újra összeálltunk, a témákat revízió alá vettük, volt, ami megmaradt, de sok demóanyagot újragondoltunk.

A dalszövegeket sokszor átírtátok, a Metálmánia is átírás. Mi volt az a néhány sor, amihez végsőkig ragaszkodtál? Most hogy látod, ha belementél volna bizonyos kompromisszumokba, szerencsésebben alakult volna a sorsa? Miért nem trükköztél úgy, ahogy Bródy, aki át tudott vinni meredek sorokat….
A Metálmániának számos szövegváltozata volt, az elsőt Dinnyés Jóska írta, a másodikat Boross Lajos, egyet pedig én. Egyébként jó szöveget írtak a vendégírók is, de nem az volt a lényeg, hogy ki írta, az volt a lényeg, hogy Transylvania címmel nem jelenhetett meg a szám.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Szóval, Bródy ügyesen túljárt Bors Jenő eszén, beadta a szövegeit, benne egy-két nagyon erős, áthallásos sorral, amit azonnal kihúztak, de mindig benn maradt még néhány rafinált sor, ami valahogy mégis csak átment. Te viszont nem voltál kompromisszumra kész…
De Bors és Bródy között volt egyfajta viszony. Velem eleve nem is akart Bors és Erdős tárgyalni. Ők utáltak engem, én is utáltam őket. Szóval, alapjáraton nem akartak P.Mobil-lemezt. Éveken át azt nyomták, hogy a zenekar alkalmatlan arra, hogy stúdióban dolgozzon. Azt ne mondhatták, hogy nem vagyunk népszerűek, mert több ezer embert vittünk be mindig a Parkba. Megszereztem később egy titkosszolgálati jelentést egy lemezgyári belső levelezést, amelyben megírták, hogy a P.Mobil stúdióérett, lemezre alkalmas anyagot adott be, de nem szándékoznak mégsem kiadni. Ma már senki nem érti, hogy mi a fene volt a bajuk a szövegekkel. Mert a P.Mobilt mondvacsinált ügyekkel próbálták leszorítani a pályáról. Amikor Erdős 1981 őszén Czippán Gyuri jelenlétében átnyújtotta az első lemezünket, azt mondja a Czippánnak, rám mutatva: „nézd meg, most is hogy ül… karba tett kézzel…” Szóval, zsigeri volt Erdős gyűlölete. Én hiába akartam volna velük jóba lenni a zenekar érdekében, ők nagyon nem akarták a P.Mobilt. Amikor Erdős átnyújtotta a lemezt, hozzáfűzte, hogy vigyázzunk magunkra, mert nagyon sok helyen tudnak keresztbe tenni. És ki is csesztek velünk. Kinyomtak 90.000 lemezt, ami azonnal el is fogyott, de hónapokig nem nyomták újra, csak hogy ne legyen rögtön aranylemez. Felkai Miki mesélte, hogy egyszer bemenet a Neoton próbahelyére, az ORI-ba, és ott meglátta Erdős. Az Erdős, azt mondta neki: “Maga mit keres itt? Takarodjon innen!” Hozzátartozik, hogy Felkait összetévesztette velem, mert neki is bajsza, hosszú haja és lóarca volt, mint nekem… Szerinted ezekkel milyen viszont lehetett volna kialakítani? Még azt is kizavarták egy próbateremből, aki hasonlított rám! Büdös gyökerek voltak! Erdős mondogatta, hogy a saját szavam akkor vonom vissza, amikor akarom. Ilyen emberekkel miben lehet megállapodni?

Ha marad Bencsik, felajánlotta volna az MHV 1980 végén egyáltalán a lemezt a P.Mobilnak? Lehet, hogy azt gondolták, hogy egy kivéreztetett Mobil már nem ártalmas, jöhet a P.Mobil-album
Nem hiszem… Ekkora már nagyon rájuk rohadt ez a történet. A sajtó egy része is már egy ideje szóba hozta, hogy nem értik, miért nincs Mobil-lemez… Arra jók voltunk, hogy a KISZ szolidaritási fesztiválján fellépjünk, és behozzunk egy csomó embert, de arra nem, hogy kiadják a lemezünket… De felejtsük el a P.Mobilt! Erdős tíz évig nem engedte Török Ádámnak, hogy megjelenjen a Mini-lemez… Vajon miért? De sokáig Fenyő Mikinek sem engedte kiadni a lemezeit. Vajon miért? Amikor aztán valahogy meggyőzték, hogy adja ki a Hungáriát, az Omega mellett ők adták el a legtöbb poplemezt a magyar piacon. Fenyővel mi a fasz baja volt? Az, hogy Erdős szakmailag is nulla volt. Hiszen a profi szakember minden olyat kiad, amit el lehet adni, és képvisel egyfajta minőséget. Hallottam, hogy Bors Jenő – aki Landler Jenő unokája volt -, 1956. október 25-én a Kossuth téren lőtte a polgárokat…

Fotó: Horváth Péter Gyula

Amikor 1980 őszén Bencsiket és Cserhátit felváltotta Sárvári Vilmos és Zeffer András, akkor mennyi idő alatt tudták begyakorolni az új műsort, és mennyi idő kellett ahhoz, hogy a közönség elfogadja őket?
A gyorsaság fél egészség. Rövid ideig tartott az átállás, pár hét alatt begyakorolták a műsort. Játszani kellett, hiszen le voltak kötve a koncertek. Bencsikék lenyomták őszig a bulikat, utána villámgyorsan átálltunk. Egyébként korrektek voltak, lejátszották a szerződésben vállalt fellépéseket, és persze, nekik is kellett a pénz. Bencsik hihetetlen jó gitáros volt… Cserháti nem volt különösebben kvalitásos billentyűs, de nagyon jó volt a posztján. Samu azért ragaszkodott hozzá, hogy legyen alatta egy vastag szőnyeg, így nem kellett különösebben megerőltetni magát. Jó fazonja volt, ivott, kártyázott, hozta a rock and rollt. Persze, szar érzés volt, amikor leléptek, de az emberben működik a csak azért is-effekt. Eszembe se jutott, hogy abbahagyjam… Engem ez az egész nem tört össze, inkább fölturbózott.

1980-ban Angliában jártál, és még punk bulikon is megfordultál… Sokan a Rockévkönyv ’81-ből tudták meg – amelyben beszámoltál az élményeidről –, hogy a punkok sercintéssel fejezték ki a tetszésüket…
Azért hátrébb álltam a színpadtól, nem akartam úgy kinézni, mint egy osztriga…

Szóval, az Átlagember hangszerelésébe talán ez is belejátszhatott, hogy az angliai élmények hatására nyitottabb lettél az újdonságokra…
1980 körül elképesztően nagy élet volt Londonban. Itthon nehéz volt hozzájutni információkhoz, képesek voltunk órákig nézni a Bravo magazinban a Led Zeppelin-képeket, megpróbáltuk az egészet mozgóképnek elképzelni… A Magyar Televízió egyébként megkapta a nyugati koncertekről készített összeállításokat, és a zenei elit, Presserék például mind-mind bejártak a tévébe, és éjjel zártkörűen megnézhették ezeket a koncerteket. Én egyszer tudtam csak bekerülni egy vetítésre… Ehhez képest valahogy ki tudtam menni, és kinn voltam egy hónapig. 1980 októberében 30 nap alatt 28 koncertet láttam, a Judas Priesttől Santanáig mindent, még az eredeti szereposztásban a Macskákat is. Az alatt az egy hónap alatt nagyon sokat tanultam meg a showbusiness-ről.

A Karthago a Pecsa 1985-ös nyitókoncertjén érezte, hogy valami nagyon megváltozott… Eltűntek a gyerekek a koncertekről, mindent vitt a videó-diszkó. A P. Mobilnak volt olyan koncertje, amikor azt érezted, hogy ez nagyon nem oké, hogy ott, ahol korábban 1000 ember volt, most csak 400 álldogál….
A P.Mobil nem ezért oszlott fel 1986 elején. A zenekar eltartotta magát, nekem a zenekari tagokból volt elegem, akik egy hordón állva titokban playbackeltek a P.Mobil-műsorával …

Volt egy vízi turnétok is dunai kötőállomásokon. Ezeken kívül voltak még különös helyszínek, ahol felléptetek? 
Sok volt… Például játszottunk az aggteleki cseppkőbarlangban is. Oda csak csillével lehetett bevinni a cuccot, csöpögött a víz, rázott a korlát, mire véget ért a buli cseppkő nőtt a hangfalakra… De játszottunk a pécsi vásárcsarnokban is, ahol a kofák asztalaiból raktuk össze a színpadot.

Hol voltak a legborzasztóbb technikai körülmények?
Volt olyan, hogy technikus állt a kapcsoló szekrénynél, míg tartott a buli, és folyamatosan tartott egy csavarhúzót biztosíték helyett… Sokszor volt, hogy egy-egy koncerthez meg kellett keresni a falu villanyszerelőjét, aki általában azért előkerült – részegen. Ki kellett nyitni a szekrényt, meg kellett keresni a lakatot… A hetvenes években benzinkutak és éttermek nélkül kellett keresztül-kasul menni az országban. Mire leérkeztünk a koncert helyszínére az ócska IFÁ-kkal úgy néztünk ki, mint a Hörömpő cirkusz. Hiába vittünk két pótkereket, sokszor megvolt a két deffekt… Volt, amikor egy deffekt alkalmából megláttunk egy parkoló Barkast, és kénytelenek voltunk leszedni a kerekeit, odaírtunk egy papírt, hogy mi vittük el, hozzuk vissza…. És persze visszahoztuk! Mert nem volt olyan, hogy nem érünk le! Volt, hogy kigyulladt a mikrobusz, égett, mint a zsír, akkor kidobáltuk a cuccot az árokba… A bagi művházba akkor is megtartottuk a bulit, mert jött egy Zil, amit leintettem, és hazajöttünk másnap vonattal. A technikusok bármire képesek voltak, és mindent megoldottak. A szakma hihetetlen önfenntartó erővel rendelkezett. Volt, hogy egy légó pincében próbáltunk, és egyszer csak megjelent a Frenreisz Karesz, mert kellett neki egy Marshall valami lengyel turnéhoz, és nem volt apelláta, neki nagyobb szüksége volt rá, vitte, és egy hét múlva korrekten vissza is hozta. Mi is voltunk Lengyelországban…, miután lenyomtunk 600 kilométert, és felkonferáltak minket, jött egy iszonyatos felhőszakadás és jégeső, és aztán fogtuk magunkat és visszajöttünk, de legalább jó kis csülköket ettünk.

A Tunyó-éveket tartalmazó CD-k is ugyanolyan jól fogytak, mint a Vikidál-évek válogatás? Nem tartasz attól, hogy a Rudán-évek már nem pörög majd annyira mint a két korábbi énekeshez kötődő válogatások? 
Ez egy jól megtervezett sorozat, aki megvette az elsőt, jó eséllyel megveszi a többit is. Én inkább a Vikidál-korszaktól tartottam leginkább, de sokáig a 8. helyen volt a Media Markt eladási listáján. De a lényeg: a négy tripla CD átfogja a P.Mobil történetét, és ha ehhez hozzávesszük a Losóval rögzített, Skorpióval közös koncertet is, gyakorlatilag teljesen dokumentált a több, mint negyven év. Van egy 120 számos repertoárunk, amit végig műsoron tartunk… A Kárpát-medencében több, mint 400 banda játszik P.Mobil-számokat. Ennél többet nem akarhatok.

Meglepődtél, hogy „lábon elkelt” a Honfoglalás vinyl kiadás, azaz hogy ki sem került a boltokba, már előrendelésben elfogyott? 
Részben igen, de valamit azért sejtettem, hiszen olvastam arról, hogy újra vinyl-láz van, de azt nem gondoltam volna, hogy azelőtt elfogy, hogy kikerül az üzletekbe. 

Most jelent meg két könyvetek, egybefűzve, Hegedűs István Mobilógia és Andrássy Bálint A dal ugyanaz marad című kötete. Minden sztorit elmeséltél már?
Most készül a Kaptafa könyvünk folytatása, a Csiríz, és már dolgozunk a Faszög című harmadik köteten Rozsonits Tamással. Csiríz a pop technikai hátteréről szól majd, a Faszög pedig a zene és a hatalom viszonyáról, és az én politikai tündöklésemről és bukásomról. Tegnap is éjfélkor feküdtem le, és négykor keltem… Tavasszal jön az új tripla P.Mobil CD, a Baranyi-éveket tartalmazó kiadvány. Egyébként ma sem könnyű befuttatni és szinten tartani egy zenekart, ehhez kitartó emberek kellenek, akikből nagyon kevés van.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula