„Úgy rajongtak a magyar filmszínészekért, mint mi az amerikai sztárokért” – Kurutz Márton filmtörténésszel beszélgettünk

A magyar filmtörténet jelentős mérföldkövének számít az 1931-es esztendő. Ebben az évben készült el az első magyar hangosfilm,  A kék bálvány. Több mint 85 esztendő elteltével, 2017-ben is érdemes figyelmünket erre a filmtörténeti szempontból kiemelkedő időszakra fordítani: emlékeznünk kell arra a több, mint 360 alkotásra, amelyek 1931 és 1944 között hazánkban készült. Tavaly, a nyolcvanötödik évfordulóira megjelent egy exkluzív kiadvány a korszak moziplakátjairól, melyek egy részét megnézhetünk Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban.  De vajon honnan volt kapacitás ennyi alkotás elkészítésére? Volt egyáltalán piaca a magyar a filmeknek? És vajon minden film fennmaradt az utókor számára? Kurutz Márton filmtörténésszel, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársával kerestük a választ.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Több, mint 360 hangosfilm készült Magyarországon ebben a korai időszakban. Ez nagy mennyiségnek számít az akkori nemzetközi viszonylatban?
Az 1930 és 1944 közötti 360 film európai viszonylatban talán nem olyan óriási szám, hiszen Franciaországban vagy Olaszországban jóval több filmet forgattak ebben az időszakban. Viszont ha a keleti régiót nézzük, akkor ott mi voltunk az élen, hiszen sok helyen, például Bulgáriában, csak jóval később, a 40-es években kezdtek hangosfilmeket készíteni, azt is magyar segítséggel.

Addig ők is magyar mozikat néztek?
Igen, és imádták. Az akkori kelet európaiak számára Magyarország a „legközelebbi Hollywood” volt. Pont úgy rajongtak a magyar filmekért és a magyar színészekért, mint mi manapság az amerikai sztárokért. Az akkori színészek ugyanolyan ismertek és kedveltek voltak mondjuk Bulgáriában, mint itthon, csak épp ott cirill betűkkel írták a nevüket.

Ezekből a korai filmekből mennyi érhető el ma?
Szerencsére a hangosfilmek fennmaradási aránya jóval nagyobb, mint a némafilmeké. Persze így is vannak olyan filmek, amelyek elvesztek, vagy olyanok, melyeknek csak töredéke maradt fent. Sajnos olyan szerencsétlen esetek is vannak, amikor egy filmből pont a legfontosabb rész, mondjuk a vége vagy az eleje hiányzik, ezeket nyilván nem lehet közzétenni, hiszen nagyon zavaró a hiány.

De ha jól tudom, néhányat vetítettek hiányosan is…
Igen, vannak filmjeink, amelyek a háború utáni időszakban úgy kerültek közönség elé, hogy egy-két tekercse eltűnt. Ilyen volt például az Én voltam című dráma, vagy az Emmy című film, amelyből 15-20 perc hiányzott, és amelyet csak jóval később, a rendszerváltás után sikerült kiegészíteni az Egyesült Államokban talált kópiákkal.

Melyik volt valójában az első magyar hangosfilm?
Úgy tartja a legenda, hogy a Kék bálvány készült elsőnek a Hunnia Filmgyár zuglói stúdiójában 1931-ben. De előtte is voltak már afféle „hangosfilm kezdemények”, amelyek egy része Budapesten, másik része Párizs mellett, Joinville-ben készült magyar nyelven. Utóbbihoz a teljes stáb elutazott Franciaországba, beleértve olyan sztárokat, mint Bajor Gizi. Ezekből a filmekből sajnos mind megsemmisült, pedig nagyon jó lenne hallani a 18 éves Fényes Szabolcs dalait, amelyek a Füst, az Orvos titka, vagy a Kacagó asszony című filmekhez készültek. Magyarországon az első fikciós hangos filmek egyébként nem is teljes estés mozik voltak, hanem rövidfilmek. Egy Kovács Gusztáv nevű vállalkozó, aki a legnagyobb magyar laboratórium vezetője volt, készítette saját gyártásban a rövidfilmeket, amelyeket Nevető Budapest és Budapesti Hangosfilm Kabaré néven fűzött össze. Ezeknek a fele ma is megvan, nézhető, és azért érdekesek, mert szakítva a korábbi hagyományokkal, Kovács Gusztáv egy magyar mérnök szabadalmát vásárolta meg és annak a segítségével készítette a hangosfilmeket.

Miért volt erre szükség?
Annak idején nagyon nagy licenc díjat kellett fizetni a hangosfilm eljárásokért a németeknek és az amerikaiaknak, ezért mindenki igyekezett ügyeskedni és más lehetőséget találni. Saját szabadalmakat jegyeztettek be és értékesítettek, ezek segítségével készülhettek az első hangos rövidfilmek Magyarországon.

Mi a helyzet a Hyppolit a lakájjal? Sok helyen azt írják, ez volt az első hangosfilm.
Talán jobb is, ha erre a filmre emlékszünk inkább, hiszen a Hyppolit nagyon nagy siker volt, ellentétben a Kék bálvánnyal, ami nagyot bukott, nem is véletlenül.

Miért bukott meg?
Kicsit még magán viselte a némafilmes jegyeket, története ráadásul amerikai környezetben játszódik. Persze ennek is megvolt az oka: a gazdasági világválság idején szerte Európában igyekeztek „eladható”, amerikai történeteket gyártani. Olyannyira igyekeztek a nemzetközi piacra termeli, hogy még Jókai történeteit is átültették amerikai környezetbe. Annak idején száz százalékban el kellett tartania magát a filmiparnak, ezért volt ennyire piac orientált. Semmiféle állami támogatásra nem számíthattak akkoriban, nem is gondoltak ilyesmire a filmkészítők.