Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Mindegyikükhöz több sikeres projekt köthető, többek között a Grand Mexican Warlock, a Trillion, a Seen, a Nemjuci, vagy a Mrs. Columbo, most – pár év szünet után – újult erővel vetették bele magukat a munkába, és össze is rakták izgalmas, INHALE/EXHALE névre hallgató új anyagukat. Az YZZO zenekar tagjaival a nemrég debütált első videóklipjük, az Uncaged mellett arról beszélgettünk, hogyan csúsztak rá a karcos-rockosról a pop-vonalra, és azt is megkérdeztük tőlük, mit üzennek a kiadóknak.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Laci, először is gratula az Artisjus előadói díjhoz! Ilyenkor kötelező megkérdezni, hogy mit jelent neked ez az elismerés, és légy szíves, hosszasan sorold, kiknek szeretnéd megköszönni!

Szabó Laci: Köszönöm. Nem számoltam vele, hogy valaha is kapok bármilyen díjat, így eléggé meglepett. Utoljára egy Kettőnégy Gumizsiráf díjat nyertünk a Grand Mexican Warlock-kal hat évvel ezelőtt, azzal sokat játszottunk anno a fürdőkádban a gyerekkel. Az Artisjus oklevéllel még nem tudom, mit fogok kezdeni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jó érzés, hogy szakmailag elismerik a munkámat. Ezzel együtt nem érzem azt, hogy jobban megérdemeltem, mint csomó más előadó. Remélem egyszer mindenki kap.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Szóval, Yzzo. A 2017-es Little Sister óta nem hallattatok magatokról. Egyéb elfoglaltságok miatt alakult ez így, vagy más oka is volt a szusszanásnak?

Sz. L.: Amikor azt az anyagot rögzítettük, nem volt énekesünk. Mikor Dorina bejött a képbe, a Little Sister volt az első dal, amit felénekelt, majd kiválogatta, hogy mik azok a számok, amikkel még tudna mit kezdeni, itt eleve kihullott pár, de aztán a többivel sem serénykedett annyira és mi se nagyon nyomasztottuk ezzel. Az idő pedig telt, nekem lettek újabb ötleteim, amik teljesen más irányba mutattak, és valahogy jobban ráéreztünk, izgalmasabbnak tűnt.

Galambos Dorina: Abban az időben éppen másik két anyagon dolgoztam, azt szerettem volna befejezni, mielőtt nekiugrok a Lacitól kapott demóknak. Időközben meg elváltam, és kicsit leléptem Floridába, hogy kiszellőztessem a fejem, akkor nem igazán volt ihletem. Aztán sikerült felszívnom magam, és kiválasztottam azt a kilenc dalt, amit elsőre beéreztem, és szép kerek egésszé állt össze az új albumon.

A zenekar tagjai: Szabó László (Trillion, Grand Mexican Warlock, Jazzékiel),  Galambos Dorina (Mrs. Columbo, Diora), Szabó Áron “Vasaló” (Dope Calypso, Nemjuci, Rémember), Kolozsi Péter (SeeN, Napokon, Black Peter)

Akkor egy majdnem teljes lemezanyagot tettetek a fiókba. Mi a baj vele? Ennyire nem aktuális már?

Sz. L.: Nem kukáztuk ki végleg, legalább 6-7 tök jó dal van azon a lemezen, de az hamar világossá vált, hogy az újakkal nem akarjuk összekeverni. Így most erre az anyagra fókuszáltunk, a másikat félretettük, de terveink közt szerepel, hogy 2021-ben azt is befejezzük.

Kolozsi Péter: Én személy szerint nagyon kedvelem ezt az anyagot is, és elő is fogjuk venni újra előbb-utóbb. Nagyon jó dalok vannak abban a csomagban is.

A karcos-rockos vonal helyett nagyon más utat választottatok – kilenc behatárolhatatlan, de mégis egy irányba mutató dalt hoztatok most össze. Mi ez az irány?

Sz. L.: Az én fejemben ez pop zene, legalábbis én ilyennek képzelem a popot, ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy az olyan formák számára, akik eldöntik, hogy mi mehet le egy rádióban és mi nem, ez kurvára nem pop, mint ahogy azok számára sem, akik ezen rádiókon szocializálódnak. A dalok amúgy alapvetően eléggé különböznek egymástól, az, hogy egy irányba mutatnak, Dorina éneklésének és Peti hangmérnöki munkájának köszönhető.

G. D.: A spotify valószínűleg alternative/indie kategóriába sorolná, legalábbis ami ehhez hasonlókat hallgatok, azokat oda teszi. De utálom, amikor be akarják skatulyázni a zenéket. Sokkal jobb lenne, ha az emberek nyitottabban állnának a különféle stílusokhoz, rengeteg jó zene van, választhatsz a hangulatodhoz megfelelőt, és a különleges fúziókat kifejezetten kedvelem. Az YZZO-t mindig a rockzenekaromként emlegetem, mert itt van gitár, és lehet zúzni élőben. Emellett meg van sokkal poposabb projektem, a DIORA.

Laci, ez a projekt elég szokatlan tőled, sosem csináltál még ilyen popos anyagot. Nehezebb egy ilyen lemezt összerakni, mint egy rocklemezt? “Agyalósabb” egy ilyen folyamat? Ez utóbbira a többiek is nyugodtan válaszolhatnak!

Sz. L.: Nem kifejezetten nehéz, inkább hosszadalmas. Ezek a dalok le lettek demózva azokkal a kezdetleges eszközökkel, amik nekem a próbateremben rendelkezésre állnak. Már ebben a fázisban megvolt nagyjából, hogy mire szeretnék kilyukadni, de azon, hogy ez teljes pompájában megmutatkozzon, rengeteget kellett melózni. Pít embertelenül sok energiát fektetett ebbe az albumba, tudom, hogy szokás mindig dicsérni a hangmérnököt, de itt ez hatványozottan igaz, minden egyes dalnak a velejéig leásott.

Vasaló: Szerintem nem agyalósabb, csak máskor és másban van az agyalás. A rockzenében például baromi rosszat tesz egy hangfelvételnek, ha utómunkában fossá van editálva és processzálva, elektronikus vagy popzenében nekem úgy tűnik épp ellenkezőleg.

Pít, ez mit jelent? Hogy kell leásni a dalok velejéig?

K. P.: Ahogy Laci mondja, eléggé határozott elképzelése volt arról, hogy milyen irányba menjünk ezekkel a dalokkal, de ahogy egyre jobban belementünk egy-egy dal építésébe, úgy kerültek elő új rétegek és hagytunk el már meglévőket. A kezeink között születtek meg a végleges verziók. Viszont ami az én produceri munkámat illeti, az inkább esztétikai minőségű volt. A dalok onnantól kezdve, hogy a Dorina megírta a szövegeket és felénekelte, már éltek és működtek.

V: Pít úgy rátekeredett ezekre a számokra, hogy képtelen volt elengedni őket. Újra és újra nekifutott, az utolsó porszemnyi kompromisszumot sem akarta benne hagyni. Általában csodálatosan a megálmodott hangzás irányába lökte, ha néha túlkapásba ment, akkor Lac közbelépett, volt egy kis torzsalkodás, majd vagy a többség ereje, vagy Lac vétója segített. Ez nem egy, nem kettő, hanem sok körben így ment, szinte egész évben.

Vasalóval régóta ismeritek egymást, Laci, a GMW dobos meghallgatására is elment (végül nem rá esett a választás), de már akkor gondolkodtatok egy közös bandán “legyen egy kicsit bunkóbb, kicsit tufább” címszóval. Ez az anyag most minden, csak nem tufa.

Sz. L.: Igen, Vasaló régi haver, már a Rémemberes időkben is csomószor együtt utaztunk a 22-esen. Olyan ember, akiben maximálisan megbízom, szeretem a meglátásait és bármit könnyedén meg lehet vele beszélni. Az a tufás-bunkós interjú diktafonos volt, ez meg hálistennek e-mailes, itt van idő átgondolni, hogy mit akarunk mondani (leírni).

Vasaló, neked milyen elképzeléseid voltak, amikor Lacival elkezdtetek ötletelni? Ahhoz képest hol jártok most? Illetve hozzád mennyire áll közel ez a popos vonal?

V: Én a Grand-et imádtam (az utolsó két évben élőben kevertem is őket sokat), úgyhogy azt gondoltam, hogy az ő játékossága és az én egyszerűségem jó lesz együtt. Egy csomó popzenét imádok, és nem csak a rafináltabbakat. Épp most kattantam rá Jennifer Rush-ra, akit tini koromban rühelltem természetesen. Az más kérdés, hogy szerzőként zéró elgondolásom volt ehhez, úgyhogy amikor Lac előjött vele, én mondtam, hogy tök jó, csináljunk valami modernet, de mindenkinek jobb lesz, ha én megmaradok az elfogulatlan külső fülnek, úgysem kell túl sok dudás egy csárdába. Beleszóltam pár dologba, volt amit megfogadtak, volt amit nem.

Dorina, sok műfajban kipróbáltad magad a jazztől a rockig. Ez az új Yzzo-hangzás hozzád köthető, vagy közös ötletelés eredménye?

G. D.: A zene nekem mindig is egy óriási játszótér volt. Először klasszikust tanultam, aztán jöttek a rockzenekarok, aztán pop, majd a jazz, aztán elektronikus zene. Lételemem, hogy kutassam mindig az új dolgokat, hajt a kíváncsiság, hogy mit lehet még megtanulni, hogyan fejleszthetem még magam. Ebben a zenekarban nagyon ösztönösen és őszintén azt írtam, ami jött belőlem, mind dallamban, mind szövegben. Egyszer-kétszer volt olyan, hogy Lacnak, vagy Pítnek volt valami ötlete stúdiózás közben, és addig noszogattak, hogy próbáljuk már ki, hogy végül teljesen belezúgtam ezekbe a részekbe. Jól kirugdostak a komfortzónámból párszor, és ezért nagyon hálás vagyok nekik!

Fotó: Horváth Péter Gyula

A trióból időközben kvartett lett, hogyan találtatok rá Kolozsi Péter basszusgitárosra?

Sz. L.: Pít a legeslegrégebbi zenésztársam, ő nyolcadikos, én ötödikes voltam, amikor megismerkedtünk a suli udvaron. Az első koncertünk 1994. november 4-én volt a Budakeszi gimi gólyabálján. Aztán a Blind Myself-ben is nyomtuk együtt egy kis ideig, de ami a legfontosabb, a kezdetektől mostanáig tudunk egymás dolgairól, barátok vagyunk. Néhány éve hangmérnökösködik, vele kezdtük el csinálni a lemezt és mire a végére értünk, azon kaptuk magunkat, hogy ő a basszusgitáros. Adta magát.

Pít, neked is adta magát, hogy beszállsz?

K. P.: Igen, egyrészt száz éve ismerjük egymást a Lacival, de lévén, hogy a Vasaló is budakeszi gyerek, így a mi ismeretségünk is jó régre datálódik. Ha nem az YZZO-ban, akkor valamilyen más formációban előbb-utóbb tuti zenéltünk volna együtt.

V: Ugyanazon a réten vertük a kisebbeket és vertek minket a nagyobbak, úgyhogy nem meglepő a végkifejlet.

Nemrég jött ki az Uncaged című dalra forgatott klipetek, amit a Klipszemle díjas Szombath Máté rendezett. Gyönyörű képekkel dolgozik és sajátos hangulata a videónak. Hol forgattatok, ki hozta a koncepciót?

Sz. L.: Máté csinálta szinte az összes Trillion klipet, úgyhogy volt alkalmam megtapasztalni, hogy mennyire komolyan veszi a munkáját, ugyanaz a lelkesedés hajtja, mint minket a lemezkészítésnél.

Mennyit találkoztok most, a járvány közepén? Tudtok próbálni?

Sz. L.: Ezt az évet szerintem már mindenki elengedte, jövőre kezdünk el komolyabban próbálni és remélhetőleg koncertezni is.

K. P.: Amíg a lemezen dolgoztunk, több időt töltöttünk együtt, függetlenül a járvány helyzettől. A próbák pedig majd csak most kezdődnek el. Nem kell különösen sietni, hiszen koncert lehetőség se közel, se távol, de januártól elkezdjük összerakni a programot.

Jelenleg kiadót kerestek az album kiadásához és promotálásához, szóval kinek mit üzentek? Itt az alkalom!

Sz. L.: Azon túl, hogy mindenkinek Boldog Karácsonyt? Azt üzenem a kiadóknak, hogy adják ki a lemezt, de ne csak egy, hanem mindegyik! Ez a dolguk, lemezt kiadni, hát most itt van egy, amivel lehet pénzt keresni. Mi van, nem kell a pénz?

Fotók: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •