Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A magyar popzenei kínálat, különös tekintettel a tehetségkutatónak nevezett kareoke bajnokságokig, jó ideje egy generálszószban tocsogó, konzervszagú menza menüjét idézi. Szerencsére a pláza-pop hegyeken túl, ahol már egyetlen Robi se jár, akadnak emberi fogyasztásra alkalmas produkciók is. Ezek közé tartoznak Jónás Vera lemezei.

VIG GYURI- Nullahategy.hu

A különféle faktoroktól meg a sztároktól, továbbá angolul hangzó hangoktól émelygő zenefogyasztóknak alaposan el kell távolodniuk az üzleti alapú ízlésdiktatúra üzemi konyháitól, ha olyasmit keresnek a zenei étlapon, ami nem okoz súlyos emésztési problémákat. Ilyen lehetőség a most második lemezével jelentkező Jónás Vera, aki nem másol, nem fekszik trendek alá, viszont világszínvonalú dalokat és szövegeket ír, énekel, továbbá jó kis zenekarokat alapít. Egyet itthon, egyet meg Londonban, ahol zenélni, és dalokat írni tanult.  Wanted című négy dalt tartalmazó kislemezével  megint bebizonyította, hogy ha valaki nem a licencműsorokból élő kereskedelmi műsoretetők  korlátozott muzikalitású zsűritagjainak kíván megfelelni, akkor esélye nyílik arra, hogy eredeti és izgalmas zenei világot építse.

IMG_8987

A tavaly októberben bemutatott GAME című első lemezem sikere után valóban nagy kérdés volt, hogyan tovább – mesélte az előadó. – A folyamatos koncertezés mellett két fontos dolog történt. Az egyik, hogy tavasszal elkezdtem kicsit tudatosabban, egy új zenei anyaghoz dalokat írni. A másik pedig az, hogy a zenekarom, a Jónás Vera Experiment szeptember óta egy új taggal bővült, G. Szabó Hunor személyében. Eddig Dés Andris ütőhangszereken játszott velünk a kezdetek óta. Nagyon sokat köszönhetek neki. Barátságban váltunk el, kizárólag zenei okok miatt nem játszik már a zenekarban. Mióta dobosunk van, úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki új játékszert kapott. Sokkal hangosabbak, energikusabbak lettünk. Imádom, hogy van lábdob, meg pergő. Úgy éreztem, hogy ezt valahogy meg kell mutatni, ezért nekiláttunk és elkészítettünk egy új anyagot.

– Korábban azt mondták a dalaidról, hogy tulajdonképpen egész stadiont betöltő zúzós számok lennének, ha nem akusztikus hangszerelésben adnátok őket elő. Ezek szerint elmozdultatok az arénák felé?
Abszolút. Kezdünk fesztivál zenekarrá alakulni. A folyamat már akkor elkezdődött, amikor Fenyvesi Márton állandó taggá vált elektromos gitárjaival. Most már az „ülős” koncertek egyre ritkábbak.

– A legközelebbi állós koncert?
Szombaton az Akvárium klubban, este nyolctól. A Kéknyúl Hammond Banddel közös buli lesz. Ők a soul, funk és a blues határmezsgyéin kalandoznak. Kilenctagú, nem kispályás zenészekből álló csapat. A koncert végén lesz egy meglepetés szám is, amit közösen játszunk. Elég híres dal, de nem mondom meg melyik. Aki kíváncsi, hallgassa meg a helyszínen.

IMG_8968– Hol lehet az új lemezhez hozzájutni?
– Szombaton a koncerten már ott lesznek a cd-k, később pedig online felületről is le lehet őket tölteni.

Mik a terveid a továbbiakban?
Az, ami eddig is volt. Folyamatosan szeretnénk játszani, különös tekintettel a jövő tavaszi és nyári szezonra. Külföldön is van egy zenekarom, folyamatosan ingázom London és Budapest között. Az is izgalmas fejlemény, hogy november végén megjelenik a Game című első lemezünk Japánban. Nagyon lelkes az ottani kiadónk, majd meglátjuk, beigazolódnak-e a reményei. Egyelőre ott tartunk, hogy meghívott minket, aztán majd kiderül.

– Európában mik a fejlemények?
– Tavasszal Bécsben játszunk, megkeresett egy belga filmes stáb, akik forgatni szeretnének velünk, szóval alakulnak a dolgok.

Mit lehet tudni a londoni bandádról?
– Nagyon színes csapat. Játszik benne egy szuper jó olasz zongorista lány, egy chilei dobos és egy kolumbiai basszusgitáros. Nagyon lelkesek, szeretik, amit csinálunk.

– Velük is készült már lemez?
– Felvettünk pár számot, de lemezünk még nincs. Nagy élmény velük játszani, de egyelőre annyi fér bele az életembe, hogy itthon készítsek lemezeket, velük pedig kint koncertezzünk. Vannak terveim, de most többre nem jut idő és energia.

– Van átfedés a két zenekar műsora között, vagy szigorúan megosztod, amit ide és oda írsz?
– Nyolcvan százalékos az átfedés. A kinti zenekarom a régebbi, ezért vannak olyan dalok, amikhez ők ragaszkodnak, de itthon nem játszom őket. Az új dalokat is szeretik. Amikor kijött a Coldfire című szám videoklipje, Leandro a dobos azonnal írt, hogy ezt mindenképp játsszuk.

– Ezek szerint szerencsés helyzetben vagy, mert a szerzeményeidet folyamatosan tesztelheted két zenészcsapattal is.
– Igen, nem tartom session zenészeknek azokat, akikkel játszom, hanem olyan művészeknek, akik saját zenei nyelvükkel, eszköztárral szinesítik a főleg általam írt dalokat. Nagyon szeretem és tisztelem őket.

– Nem kombinálod a két bandát?
– Fenyvesi Marci már többször játszott a kinti zenekarral. Van némi átfedés. Szívesen hoznám a londoniakat ide, a magyarokat meg kivinném, afféle helycserés támadásként.

– Kevés előadónak van két zenekara.
– Szívok is néha miatta, de megéri.

– Volt nyáron egy másik projected is. Beválogattak a OneBeat nevű tehetségprogramba, így 32 – a világ minden tájáról összetrombitált zenésszel végigturnéztátok az USA keleti partját. Ennek köszönhetőn idén nyáron a Snétberger Zenei Tehetség Központ zenészeivel és az amerikai csapat néhány tagjával utcai stúdiókat állítottatok fel Magyarország több pontján, ahol minden arra járó veletek zenélhetett.
– Nem várt sikert hozott ez is.

IMG_9025

– Hány állomáshely volt?
– Füred, Siófok és Budapest. Összetartó, önmagát szervező csapattá alakultunk és nagyon izgalmas anyag született. Most el kell dönteni, hogy jövőre folytatjuk-e, de nagyon sok munka ezt megszervezni. A nyári projektet két év alatt hoztam létre, nem biztos, hogy megint lesz-e minderre energiám.

– Mesélj egy kicsit ez új lemezről!
– Négy szám van rajta. Nagyon bátor, energikus dalok, angol szövegekkel. Az első track zenéjét az egész zenekarral írtuk, a szövegeket és a többi dalt én írtam, de persze minden dalt közösen raktunk végül össze. Számomra ez egy igen bevállalós anyag, sok pszichedelikus, rockos beütéssel, ami erősen megkülönböztethető a korábbi hangzásunktól. Wanted a címe, ami zsigerből jött, nagyon szeretem ezt a szót. Ez lett az egyik dal címe is, amiben Jamie Winchester is énekel. Nem olyan régóta ismerjük egymást, de már többször hívott koncertjére vendégnek, és meg is beszéltük, hogy csinálunk majd egy közös dalt.  Van olyan dal, ami abszolút vokál-loopra épül. A koncerten is ott állok majd  a kis herkentyű mellett és feléneklem élőben az alapot, amire rászáll a zenekar.  (When) You’re Next Door című dalomat egy san-fransiscói cselló quartettel vettük fel még tavasszal, melyről videó is készült. Nem ez a verzió került a lemezre, de ott is ez az egyetlen kicsit melankolikus, elgondolkodtató dal. A negyedik pedig a Superman, ami sokáig a legkérdőjelesebb szám volt. Nagyon nehezen állt össze, de akkor nagyon.  Szerintem érdemes lesz meghallgatni.

Fotók: Szabó Fruzsina Anna- nullahategy.hu


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •