Ma este fél kilenctől sötétségbe borulnak a világ nagyvárosainak központjai. Elsötétül a Colosseum, lekapcsolják az Eiffel torony világítását és sötét lesz a Budai Várban is. Ma van a Föld órája, a környezet megóvására buzdító happening részeként pedig világszerte egy órára áramtalanítják az elektromos készülékeket. Természetesen a túlfogyasztás problémáját ez nem oldja meg, de arra talán jó, hogy felhívja az emberek figyelmét a fenntarthatóság fontosságára. A Föld órájához mi is hozzájárulunk, jó példával járva elöl a környezetvédelem fontos pillérét képező újrahasznosítás terén. Összegyűjtöttünk néhány olyan dalt, filmet és könyvet, melyek néhány év vagy évtized után elővéve és feltuningolva újra meghódították a közönséget. Jöjjön tehát néhány környezetkímélő, újrahasznosított kultúrtermék az elmúlt évtizedekből!
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Megújuló slágerek
A legegyszerűbben talán könnyűzenei vonalon mutatható ki az újrahasznosítás sikere. A legnagyobb sztárok szinte mindegyikének életében eljön az a pillanat, amikor egy régi slágerhez nyúlnak vissza a siker reményében. Van, aki szinte csak újraénekli a dalt, van viszont, aki képes stílust teremteni egy régi dal újragondolásával. A Fugees előtt például senki nem gondolta volna, hogy csöpögős romantikától túlcsorduló dal a 70-es évekből akár dögös is lehet. A Killing Me Softly Roberta Flack 1972-es slágere volt, a The Fugeesnak pedig 1997-ben Grammy díjat hozott.
Ha stílust nem is teremtett de a rockbulik három és fél perces romantikáját mind a mai napig megalapozza a Faith No More Easy című száma. Sok rockrajongó, talán nem is tudta, amikor 1993-ban először meghallotta a dalt, hogy azt eredetileg Lione Richie zenekara, a Commodores vitte sikerre 1977-ben. Bár a Faith No More alig változtatott az eredeti slágeren, az énekes Mike Patton kihívóan pökhendi énekstílusa, a dal videoklipjét elárasztó travi statiszták és az 1.53-nál felhangzó üvöltés új értelmet adott és a korábbinál sokkal nagyon sikert hozott Lionel Richie szerzeményének.
Feldolgozások készítésekor az egyik legmerészebb húzás talán, ha olyan dal újragondolására vállalkozik valaki, amely még nemhogy nem merült a feledés homályába, de sikerei csúcsán van. Prince 1986-os Kiss című slágeréért nemcsak az énekes szexi videójáért rajongó hölgyek, hanem a kritika is odavolt. A Prince-féle Kiss helye még alig hűlt ki a slágerlistákon, amikor 1988-ban az Art Of Noise és Tom Jones énekével újra kiadta. A dal a walesi bariton hangján újabb tömegeket hódított meg és visszalőtte Prince slágerét a legfényesebb csillagok közé.
Nem kockáztatott nagyot a Pet Shop Boys 1987-ben, amikor kiadta az Always On My Mind című dalt. A szám az ötvenes évek végén született és nagyjából legendáról legendára járt. Énekelte Brenda Lee, Willie Nelson, de még Elvis Presley is. A Pet Shop Boysnak pedig talán nem ez a legjobban sikerült slágere, de az biztos, hogy a “király hagyatéka” szépen hozott a konyhára.
Presser Gábor és Kanye West napokban lezáródni látszó hosszas vitája azt is megmutatta, hogyan nem szabad újrahasznosítani. Ahogy a szelektív hulladékgyűjtőnél is mindig van egy lakó a lépcsőházban, aki a “papír” feliratú rekeszbe dobja a műanyag flakont, úgy a zenészek között is mindig akad, aki úgy érzi, ha talál egy régi dallamot a neten, azt bármikor bele gyömöszölheti a saját nótájába. Ezt tette Kanye West is az Omega slágerével, az évek óta húzódó peres ügy végére a napokban került pont. A Gyöngyhajú lány majd egy perces részlete pont annyira nem segített Kanye West New Slaves című dalán, mint amilyen sokba fog kerülni neki.
Újrajátszott filmek
Egy-egy sikeres emlék felidézése a filmiparnak sem volt soha ellenére. A filmes remake készítői általában korábbi kasszasikerekhez nyúlnak néhány évtizeddel az eredeti mű vászonra kerülését követően. Legtöbbször korábban is nagyon sikeres alkotások forognak újra, melyek megvalósulása alkotójuk gyermekkori álmainak kiteljesedését jelenti, és persze az sem hátrány, hogy szinte garantáltan sokat hoz a konyhára, akár jól sikerül, akár nem.. Új ruhát öltött például az 1960-ban forgatott A Dicső tizenegy, amely 2001-ben Ocean’s Eleven- Tripla vagy semmi címen töltötte meg újra a mozikat világszerte. George Clooney szerepét az eredeti verzióban Frank Sinatra játszotta.
Hasonlóan bátor vállalkozás volt, 2013-ban a Nagy Gatsby újbóli leforgatása. A film 1974-es verziójában Mia Farrow és Robert Redfold játszották a főszerepet, a mozi a mai napig az egyik legismertebb klasszikus. A új verzióban Leonardo DiCaprio kapta a főszerepet, akinek ez a mozi is egy meg nem kapott Oscar díjat jelentett.
Alfred Hichcock 1960-ban bemutatott Psycho című fekete fehér filmje minden idők egyik legsikeresebb és leghíresebb mozija. Jeleneteit plakátok, képek és rémálmok őrzik. Hitchcock klasszikusát Gus Van Sant rendező azonos címmel 1998-ban forgatta újra. Érdekessége, hogy beállításról beállításra, jelenetről jelenetre megegyezik az eredeti alkotással, leszámítva persze a modernebb környezetet, és hogy a film színes. Az új verzióban Vince Vaughn, Anne Heche és Juianne Moore alakítják a főszerepeket.
Többszörös sikerszéria bizonyítja, hogy a tévésorozatok utóélete is lehet környezetbarát, remekül újrahasznosíthatók a mozivásznon. A Hazárd megye lordjai, a Mission Impossible vagy a Starsky és Hutch a legsikeresebb tv-sorozatok közé tartoztak a hetvenes és nyolcvanas években. S bár a mozivászonra kerülve már nem tudták hozni az otthoni karosszéket még bevonzó varázslatot, nagyon népszerű filmek születtek a sorozatok nyomán.
A remake-láz és az újragondolással járó siker reménye a magyar filmeseket is utolérte, az ezredforduló táján több klasszikus magyar filmből is elkészült a modern verzió. A legnagyobb visszhangja talán az első magyar hangosfilm, a Hyppolit a lakáj újragondolt változatának volt, amelyben a legendás Kabos Gyula figuráját Koltai Róbert vette át. Az alkotók a régi poénok és karakterek megtartásával próbálták modern környezetbe helyezni az 1930-as évek sztoriját, mérsékelt sikerrel.
Újrahasznosított irodalom
Bármilyen hihetetlen, néha az irodalmi műveket is utolérte az újra feldolgozás szelleme, bár az indok itt egészen más volt, mint a zenék vagy filmek esetében. A siker megismétlése helyett a kiadók “gyerekbarát verzióban gondolkodtak. Karl May Az Ezüst-tó kincse című regényét generációk olvasták egy gyerekek számára átírt, az eredetitől jócskán eltérő változatban. De a legismertebb átalakítás talán a Grimm meséké, amelyek eredetileg felnőtteknek szóló, horrorisztikus mesék szövedékét alkotják, csak az európai fordításoknak köszönhetően hasznosultak újra némiképp gyerekbarát történetekként. Hamupipőke megvakított mostohatestvérei és a megbecstelenített Csipkerózsika mellett szinte békésnek tűnik az eredeti Hófehérke történet, ahol egyedül a végkifejlet horrorisztikusabb az eredeti verzióban. A Grimm testvérek meséjében, miközben a törpék viszik az üvegkoporsót, az egyik ember, aki tartja megbotlik és kiesik Hófehérke szájából a mérgezett almadarab. Hófehérke felébred, ő és a herceg összeházasodnak, az esküvőre pedig elhívják a gonosz királynőt is, akinek az a büntetése, hogy vörösen izzó vascipőt viselve táncoljon addig, míg holtan nem esik össze.