Magyar legyen vagy hollywoodi? Próbáljuk meg mindkettőt – gondolhatta Tiszeker Dániel, a Nagykarácsony című film rendezője. Romantikus vígjátéknak itthon nem könnyű lenni, pláne egy, az ünnepekre időzített verziónak. A hollywoodi giccsel valahogy megengedőbbek vagyunk, legyen az egy színpadra leereszkedő pufók puttó, az All I Want For Christmas Is You-t éneklő szerelmes tini, vagy az év közben nagyon elfoglalt, de karácsonykor mindent beleadó, Télapónak beöltöző apuka. Persze, giccsből is megárthat a sok, jó ütemben, ízlésesen adagolni a romkom-sablonokat pedig tényleg nehéz feladat. A Nagykarácsonnyal az a legnagyobb baj, hogy nem tudja eldönteni, hogy a sajátos magyar ízeket, vagy a glitteres, gejl hollywoodi irányt válassza. A kettő között billeg végig, ez pedig sok kellemetlen percet okoz a nézőnek. Nem mer eléggé magyar lenni, pedig úgy egészen biztosan nagyobbat ütne. Drukkoltam ennek a filmnek, és szó sincs arról, hogy nézhetetlen – a szereposztás például telitaláltat -, de nem ez lesz az a karácsonyi mozi, amelyet – párbeszédeit kívülről fújva – évről évre megnéz a család. Kritika.

MM – 061.hu

Szeretné, hogy a nemzetközi filmes színtéren megállja a helyét? Vagy csak szeretett volna egy magyar Igazából szerelmet? A film megnézése után ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem Tiszeker Dániel filmrendező szándékát illetően. Aztán eszembe jutott Szabó Gábor, az első nemzetközileg is elismert magyar dzsesszmuzsikus, aki anno a Pulzus című műsorban azt mondta Dusánnak, hogy mikor kiment Amerikába, hamar kiderült, ott nekik az kellett, amit ő itthonról hozott. Amiatt lett olyan jó és nagy kint, hogy ott is megmutatkoztak a gyökerei. Erre a gondolatmenetre rácsavarodva, nem hiszem, hogy ne lett volna versenyképes kint a Nagykarácsony, ha bátrabban nyúl a magyar elemekhez, sőt, meglett volna benne az a kelet-európai íz, amely oly érdekessé tesz minket a tengerentúl. Így viszont csupán egy hollywoodi utánérzést kapunk, egy díszkivilágított magyar vígjátékot néhány jó ötlettel és megannyi kihagyott ziccerrel.

Arnold (Ötvös András), a többszörösen kitüntetett tűzoltó épp barátnője (Rujder Vivien) kezét készül megkérni, de a dolog balul sül el – nemcsak a szívét törik össze, de egy furcsa baleset hatására még tériszonyos is lesz. Ennél nagyobb csapás nem érhet tűzoltót. Eddig életeket mentett, most egy karácsonyi vásárba száműzik egy gyermekelőadás tűzvédelmi ügyeletesének, ahol megismerkedik egy lelkes tanítónénivel, Eszterrel (Zsigmond Emőke). Eleinte irtózik a vásártól és minden idegesíti, de a lelkes készülődés lassan rádöbbenti: nem csupán a tériszonyát kell legyőznie, hogy új életet kezdhessen.

Karácsonykor bármi megtörténhet, talán még csodák is – üzeni a film, de

míg az Igazából szerelemben elhisszük, hogy Liam Neeson összejöhet Claudia Schifferrel, azt kevésbé, hogy a hibátlan stílusérzékű Lilla (Pokorny Lia) épp egy kínai bóvlikat áruló, övtáskás vállalkozóval (Scherer Péter) randizgat.

Az igazi karácsonyi csoda viszont az a filmben, amikor a gyerekek a betlehemi produkciójukat szimfonikus zenekart megszégyenítő virtuóz előadással zárják le. Ezek a 8-10 éves gyerekek bizony kis Mozartokként, hangszerük teljes ismeretében képesek bármit eljátszani a kottából, még akkor is, ha korábban a filmben semmi erre utaló jel nem volt. Sőt, a betlehemi előadásból is – amelyre az egész film alatt készülnek – is csak négy-öt mondat hangzik el. Ez a film kiteljesedése, a tetőpont, ezekben a pillanatokban kellene a nézőnek átadnia magát az érzésnek, de nem megy, mert a Nagykarácsonyban egész egyszerűen nem működik az, ami amerikai nagytestvéreinél. A gesztenyeárus (Szerednyei Béla) – ismerős a karakter, a Reszkessetek betörők 2. empátiát ébresztő galambos nénije jut eszünkbe róla – bölcsességei nem érnek célba, és Scherer Péter szájába is sikerül adni néhány erőltetett mondatot.  

A színészi alakításokra nem lehet panasz – Ötvös András tűzoltó szeretett volna lenni, mielőtt a színészi pályát választotta, ehhez (is) illeszkedve hibátlanul hozza a morcos-romantikus tűzoltót, Zsigmond Emőke üdítő látvány a vásznon (még több filmes főszerepet neki!), és a kisebb szerepekben is brillíroznak – Mészáros Máté zseniális, de Orosz Ákos is remekel. A legnagyobb poén viszont egyértelműen a Szabó Kimmel Tamást alakító Szabó Kimmel Tamás, aki eszméletlenül jól hozza a nagyképű szívtiprót.

Mindent összevetve, a magát első magyar karácsonyi filmként aposztrofáló Nagykarácsony egyszer megnézhető, kedves film, de érdemes nagy elvárások nélkül beülni rá. Mert nem az a baj, hogy jól bejáratott klisékkel dolgozik, ezek elférnének, megférnének ebben a filmben, a műfaj is megengedő, a néző is tudja, hogy mire számíthat, ha egy karácsonyi filmre vált jegyet. De hiába vannak meg a romkom-recept hozzávalói – a fényárban úszó Várkert Bazár, a fényvillamos, a karácsonyfává avanzsált létra, valamint a sablonos dialógusok – az egész valahogy nem áll össze, nem szólít meg, nem hiszem el. A színesebb, édesebb, giccsesebb valóságában sem hiszem el.

Nagykarácsony
magyar romantikus vígjáték
109 perc, 2021
Bemutató: 2021. november 25.