Lajtha László zeneszerző születésének a 130. évfordulóját ünnepelték az 5. kerületben, a népzenekutató egykori lakhelyénél.
061.hu
Idén is megemlékeztek Lajtha Lászlóról a belvárosban. Az eseményt a zeneszerző egykori lakhelyénél, a budapesti Váci utca 79-es számú ház előtt nyitották meg, ahová a népzenekutató 1923-ban költözött családjával, és egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig itt élt.
Az esemény – amelyet Szentgyörgyvölgyi Péter, Belváros polgármestere és Tóth János, a Hagyományok Háza hálózati osztályvezetője nyitott meg – zenés átvonulást követően a Károlyi-kertben ért véget.
“A mai rohanó világunkban, amikor pár másodpercen belül akár a világ másik felébe küldhetünk egy üzenetet, vagy akár egy néhány órás repülőút alatt egy másik kontinensen lehetünk, rengetegnek tűnhet a 130 év. Mégis büszkén mondhatom, hogy egy összetartó és a hagyományait tisztelő közösségben átívelhető ez a távolság. A jelen és a múlt szoros és élő kapcsolatban tud állni egymással (…) A zene összeköt. Minden távolságot legyőz, akár időben, akár térben. Közösséget épít akár a legkülönfélébb emberekből is”
-emelte ki beszédében Szentgyörgyvölgyi Péter.
Lajtha Lászlót a népzene, és általában a népi hagyományok iránti szenvedélyes szeretete, és elhivatottsága vezérelte. Még csak 18 éves volt, amikor Bartók nyomán népzenegyűjtő útra indult Erdélybe, édesanyja szülőhelyére. Számos elismerésben részesült már életében is, többek között – Liszt Ferenc után másodikként – a Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népének gyűjtésével vált kiemelkedővé, emellett az 1972-ben megindult magyar táncházmozgalom alapvető forrásanyagául is Lajtha széki gyűjtése szolgált.