Útikalauz forradalmároknak – 1956 emblematikus budapesti helyszínei és történetük

1956 október 23-án az egyetemisták tiltakozásából néhány óra alatt rendszerellenes tömegtüntetés, majd fegyveres felkelés lett. A meggyötört és megalázott magyar nép beverte az első szöget a kommunizmus koporsójába: a sztálinista terror ellen forradalmat, a szovjet hadigépezet ellen szabadságharcot indított. Rendhagyó “városi sétánkon” – a teljesség igénye nélkül – bemutatjuk a budapesti felkelés történelmi helyszíneit.  

MAPET – 061. hu

Műszaki Egyetem

1956-ban a szegedi egyetemisták hoztak létre először a pártállami irányítástól független szervezetet. Példájukat a budapesti intézmények hallgatói is követték. A Műegyetem diákjai október 22-én fogalmazták meg követeléseiket. Pontjaik számos más forradalmi csoport programjára hatással voltak. A szovjet csapatok kivonulása, a többpárti választások, a tervgazdálkodás és a parasztságot sújtó gazdaságpolitika felülvizsgálata mellett a kommunista politikusok felelősségre vonását és új címert is követeltek. Határoztak arról is, hogy követeléseiknek másnap békés felvonulással adjanak nyomatékot. Ezzel Budapesten elkezdődtek a forradalom eseményei. Az egykori hallgatóknak emléket állítva 2006-ban az egyetem mellett avatták fel Csíkszentmihályi Róbert, Fáskerti István és Schilling Róbert szoborkompozícióját.

Egyetemisták békés felvonulása 23-án, a menet élén a diákbizottság koszorúját vitték, háttérben a CH-épület (forrás: BME)

helyrajz:
A Műegyetem elődjét, az Institutum Geometricumot, 1782-ben alapították a budai tudományegyetem bölcsészeti karának részeként. Ez volt első polgári mérnökképző intézet Európában. 1846-ban megnyithatta kapuit a József Ipartanoda, majd az évek folyamán többféle változtatáson ment keresztül az intézmény. Néhány intézményi összevonás után évekkel később a Királyi József Műegyetem nevet kapta, állítólag ez volt az első műszaki egyetem a világon, ami a nevében az egyetem szót viselte, az oktatás nyelve németről magyar lett. Az 1934-ben Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem névre keresztelt iskola az ország legnagyobb felsőoktatási intézményévé vált.

A korábban többek közt a Budai Várban és a Trefort kertben is működött egyetem 1909-ben költözött jelenlegi helyére. Ezt az impozáns épületkomplexumot Hauszmann Alajos, Petz Samu és Czigler Győző tervezte, központi épülete, a K épület, az UNESCO Világörökség része. Az eredetileg kétszintes, mára már három szinttel büszkélkedő műemléképületben található többek közt az egyetem színháza, a Szkéné, és az egyetem hatalmas gyűjteménnyel rendelkező könyvtára is, neogótikus olvasótermével, Róth Miksa műhelyéből származó színes üvegezéssel. Az egyetem épületeit és parkjait gazdagító szobrok, plasztikák közül a legkiemelkedőbb a főbejáratot díszítő négy monumentális, Senyei Károly mintái alapján faragott, a világháborúban megsemmisült és 2007-ben újrafaragott alkotás, amely allegorikus formában jeleníti meg a technikai tudományokat. A CH néven ismert, megújított neoreneszánsz épületbe 1904-ben költöztek be a leendő vegyészmérnökök.

Petőfi-szobor

Október 23-án a bizonytalankodó pártvezetés előbb betiltotta a tervezett tüntetést, majd később mégis engedélyezte azt. Délután3-kor az ELTE Bölcsésztettudományi Kara mellett levő Petőfi-szobornál 10-15 ezer fős tömeg gyűlt össze. Az 1848-49-es forradalom költője által írt Nemzeti dal meghallgatása után a tömeg Budára indult. Útközben a tüntetők egyre bátrabb rigmusokat kezdtek skandálni. A házakra kitűzött nemzeti zászlókból kivágták a gyűlölt Rákosi-címert, ezzel megszületett a forradalom jelképe: a középen lyukas magyar trikolór.

Fotó: MTI/Farkas Tamás

helyrajz:
Az 1848–49-es szabadságharc bukása után évtizedekig fel sem merült a forradalomhoz bármilyen módon kapcsolódó szoborállításnak még a gondolata sem, csak az 1860-as évekre kezdett enyhülni a hatalmi terror. Ekkor tért haza az emigrációból Reményi Ede világhírű hegedűművész, aki a legkitartóbb szószólója lett annak, hogy Petőfinek emeljenek szobrot Pesten. Kezdeményezésére megindult a közadakozás a felállítandó szoborra, a lassan gyűlő összegből 1871-ben a kor egyik legkiválóbb magyar szobrászát, Izsó Miklóst bízták meg, hogy formázza meg Petőfi alakját. A szobor helyét a Duna-parti Heinrich-ház előtti ligetre jelölték ki. Mivel a költő finoman szólva nem számított politikailag korrektnek, még csaknem tíz év kellett, mire valóban felavathatták a műalkotást. Izsó 1875-ben meghalt, a művet Huszár Adolf fejezte be, aki némileg módosította Izsó terveit, de megőrizte lényeges vonásait: a felemelt kézzel, lobogó ruházattal jelzett forradalmi hevületet. A talapzatot Ybl Miklós készítette. A szobrot végül 1882. októberében avatták fel, az eseményre nemzeti trikolórba borult az egész város.

Kossuth tér

Október 23-án este a Parlament előtti téren összegyűlt forradalmi tömeg Nagy Imrét követelte, ám a politikus beszéde többnyire csalódást keltett. A nap eseményei ezután máshol folytatódtak. A kihirdetett kijárási tilalom lejárta után a Parlamentnél összegyűlt tömegre október 25-én a környező épületek tetejéről sortűz dördült. Feltehetően vidékről felvezényelt ÁVH-s egységek lőttek. A közel száz halálos áldozattal és számos sebesülttel járó provokáció eredményeként a felkelők fellépése is keményebbé vált. A forradalmi utcai harcokban ezután került sor lincselésekre (pl. a Köztársaság téren, amelyet később a kádári propaganda sokszorosan felnagyítva mutatott be. A fővárosi és vidéki sortüzek felelőseinek megállapítása 1990 után is csak részlegese sikerült. A Kossuth téri vérengzésre, azaz a „véres csütörtökre” a Földművelésügy Minisztérium homlokzatán pontosan a golyók becsapódási helyeire ütött vasszögek emlékeztetnek (az épület felújítása miatt a többi becsapódási hely ma már nem látható). 

Forrás: Fortepan

 

helyrajz:
A tér újkori, rendezett alakja Hild János 1804-ben készített rendezési tervén tűnik fel először. Az építész a mai tér déli részére piacot tervezett, míg az északi részt parcellákra osztotta. A tervezett piac helyett azonban egy gödrös szeméttelep alakult ki, amelyet Pest városa 1844-ben kezdett feltölteni. Valószínűleg innen származik a Tömő tér elnevezés, amit 1853-tól kezdtek használni a német Stadt Schopper Platz formában. A parcellázásra szánt területen az 1820-as években kikötő létesült, amely változatos nevekkel szerepelt: Városi Fészer tér, Hajókászati tér, Schiffauswindsamt Platz, Städtischer Auswind Platz. A teret egy 1837-es térkép szerint a Királyi Hajóhivatal, illetve egy királyi katonai társzekértár foglalta el. Az Országház építésének idején, 1898-ban nevezték át az elegánsabb Országház térre. Újabb átnevezésére az I. világháború után tettek kísérletet. 1918. november 19-én Krúdy Gyula javaslatára Köztársaság térre keresztelték át, mivel itt kiáltották ki pár nappal korábban a köztársaságot. Az elnevezés alig több mint egy évig volt érvényben, amikor újra visszakapta előző nevét. 1927-ben, Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján avatták fel a téren Horvay János Kossuth-emlékművét. Az évfordulóhoz és az emlékmű-avatáshoz kapcsolódóan nevezték át a teret Kossuth Lajos térre.

Felvonulási tér és a Sztálin-szobor

A téren álló Sztálin-szobrot Csepelről hozott lángvágók és acélcsörlők segítségével, a Himnusz eléneklése közben döntötte le a spontán népharag. A szobor elhurcolásának útvonala máig vitatott, de az biztos, hogy az alakot az Andrássy (akkor: Sztálin) úton húzták végig, egészen az Oktogonig (akkor: November 7. tér). Fejét a Nagykörúton húzták tovább a Bástya moziig, majd különféle feliratokkal telefirkálva otthagyták. Levágott kezét Pécsi Sándor színész vitte magával és haláláig  kertjében elásva tartotta. Csak végrendeletében adta meg fellelhetőségét – a darabot jelenleg a Nemzeti Múzeumban őrzik. A Felvonulási téren csak a szobor tribünje és Sztálin csizmái maradtak meg, amelyeket 1957-ben szemérmesen még egy zászlóerdővel takartak el. Később a szobor helyére dísztribün épült, az MSZMP vezetése innen szemlélte a május 1-jei felvonulásokat. 1976-ban a sztálinista jellege miatt „már nem annyira aktuális” domborműveket is újrafaragták.  

A generalisszimusz – még a helyén (Forrás: Fortepan)

helyrajz:
A Törvényhatósági Bizottság 1949. december 20-án határozott arról, hogy az Andrássy utat „az egész haladó és békére törekvő emberiség lángeszű vezéréről” Sztálin útnak nevezi el, a nagy szovjet generalisszimuszról „kivitelben és méretben méltó emlékművet készíttet” és méltó helyen felállítja annak a szobornak a másolatát, amelynek eredetijét „a magyar nép hálája jeléül” ajándékozta a grúz géniusz születésnapjára. A szobrászati pályázaton Mikus Sándor aratott győzelmet, aki úgy kezdett dolgozni művén, hogy annak helyszíne még nem volt végleges. A tér kiképzéséről és a talapzat tribünként való használatáról végül több kör után csak 1951. július 4-én született döntés. Ekkor határozzák el, hogy 360 méter hosszan 85 méterre szélesítik a Dózsa György utat, a szobrot 75 méter mélyen állítva fel a térben.

Az 1951. december 21-ére szervezett avatásig elbontották az útba eső építményeket (a templomot, a színházat, valamint egy villamos-végállomást is), kivágták a fákat, felépítették a talapzatot, ideszállították a szobrot, kövezetet és egyedi, 8+1 gömblámpás kandelábereket állítottak fel. A térrendezés Gebhardt Béla tervei szerint készült. A végül nyolcméteresre növelt érckolosszus 9,30 méteres talapzaton állt – valójában nem a lerombolt Regnum Marianum-templom helyén, azaz a Damjanich utca torkolatával szemben, hanem a Városligeti fasor torkolatánál. A szobor bronzból, talapzata tatai vörös mészkőből készült. Domborművei cselekménye szerint a hadba induló szovjet katona búcsúzik családjától, majd a harc és a felszabadulás jelenetein keresztül eljutunk a Sztálinhoz köthető békés újjáépítés szimbólumáig, „a sport, a nevelés, a tudomány és a művészet újjáéledéséig”. 1953-tól a tér ezen részét Sztálin térnek nevezték.

Belügyminisztérium

A reprezentatív épület 1956-ban is a hatalomhoz hű fegyveres erők bázisa volt. A védett körleteket csak október 301-án hagyták el a politikai rendőrség emberei, majd november 4-én visszatérve innen irányították a megtorlás első akcióit. A földszinten lévő, kétszintes egykori trezor állambiztonsági irattárként szolgált, ehhez azonban a rendelkezésre álló idő alatt a felkelők nem voltak képesek hozzáférni. A forradalom alatt a trezorkulcsok eltűntek. Annak érdekében, hogy újra hozzá lehessen férni az iratokhoz, a BM két híres, szabadságvesztését töltő betörőt bízott meg a zárak kinyitásával, amit az érintettek fél óra alatt el is végeztek, de ragaszkodtak ahhoz, hogy közben senki se figyelhesse őket.  1956 után is ebből az épületből irányították az ország rendvédelmi szerveit, a belső elhárítással foglalkozó III/III-as csoportfőnökségnek is itt voltak az irodái, sőt 1962-től kezdve a Jászai téri Fehér Házból kiköltöző politikai nyomozók is itt rendezkedtek be. A rendvédelmi szervek új székházának megépülése után aztán a Belügyminisztérium egyéb (közigazgatási) szervei töltötték meg az épülettömböt. Továbbra is itt tartották azonban az országos eligazításokat a rendőri és állambiztonsági vezetők számára.

Az újjáépített Lánchíd ünnepsége a Széchenyi István (Roosevelt) téren, háttérben a Belügyminisztérium (forrás: Fortepan)

helyrajz:
A minisztérium Széchenyi István tér József Attila utcai (akkor Fürdő utca-Kirakodó tér) saroktelkén álló központi épülete helyén a Császári és Király Sóhivatal épülete állt, amit 1820-ban bontottak le. A telket Pfeffer Ignác ügyvéd vette meg, aki Hild József tervei alapján egy kétemeletes, klasszicista stílusú lakóházat építtetett ide, amelynek földszintén népszerű fürdő működött előadásoknak és koncerteknek is helyt adó csarnokkal, benne egy 7 méter magas szoborkompozícióval (Diána és a nimfák), Széchenyi István is lakott itt néhány évig. A kapubejárat két oldalán Minerva és Apolló szobrai álltak. 1849-ben osztrák ágyútűzben az épület kiégett, a helyreállítás után orosz gőzfürdővé alakították, 1862-ben söröző is nyílt az épületben, amit a részeg fiatalok előszeretettel látogattak az aranyhalakkal zsúfolt medencéjébe ugrálás lehetősége miatt.

A Kirakodó tér Mérleg utcai saroktelkén épült kétemeletes klasszicista házat szintén Hild József tervezte, 1873-ben Hauszmann Alajos tervei alapján eklektikus stílusúvá alakították át. A Mérleg u. 3. és Fürdő u. 4. házszámokkal illetett telken egy földszintes ház épült 1823-ban, amire csak az évszázadforduló környékén húztak újabb emeleteket. A később Barkassy-épületeknek hívott ingatlanok irodaházként működött. A három épületet 1905-ben vette meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, az ország legrégibb pénzintézete, hogy Quittner Zsigmond és Alpár Ignác tervei alapján 1909-re felépítsék a mai négyemeletes bankpalotát.

Magyar Rádió

Október 23-án a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél került sor a forradalom első komolyabb fegyveres összecsapására. Az intézmény vezetői ugyanis megtagadták a tömeg követeléseinek beolvasását, ehelyett a pártvezetésnek az eseményeket megbélyegző közleményét sugározták. Később a kirendelt őrség, miután más eszközökkel sikertelenül próbálta feloszlatni az egyre türelmetlenebb tömeget, tüzet nyitott a tüntetőkre. Ezzel megkezdődtek a fegyveres harcok Budapesten. Az este 11-kor kezdődő küzdelem reggelre a felkelők győzelmével végződött. A stúdiókat azonban addigra már lekapcsolták, az adásokat – egészen 1957 áprilisáig – a Parlamentből közvetítették. A Bródy Sándor utca egyes házain, valamint a Puskin utca-Bródy Sándor utca sarkán még ma is láthatók azok a golyónyomok, amelyek erre az éjszakára emlékeztetnek.

Forrás: Fortepan

helyrajz:
A Bródy Sándor utcai 5-7. szám alatti neoklasszicista stílusú épületet 1928-ban avatták fel. Az egykor mellette álló, ám a második világháborús ostrom során romba dőlt Nemzeti Lovarda helyén 1952-ben egy három méter falvastagságú betonkockával bővítették az épületegyüttest. A betonkocka hathetes rohammunkában készült, és célja az volt, hogy az esetleges bombázások esetén innen tudják biztosítani a folyamatos rádióadásokat. (A betonkocka ma szabad szemmel nem látható, mivel 1969-ben körbeépítették a Magyar Rádió Pollack Mihály tér 4-6. szám alatt épült modern irodaházával.) rádió székhelyének legrégibb épületét stúdiópalotának nevezik. Állítólag Európa első és máig folyamatosan működő rádiós stúdiópalotája a város szívében. Állítólag amikor hosszú évek után Teller Ede visszatért Budapestre, Ferihegyről egyenest ide hajtatott. Legszebb budapesti emléke volt a Rádió, talán a 6-os stúdió. A 20. századi magyar történelem és kulturális élet minden alakja megfordult itt, hangjukat is őrzi a mágnesszalag vagy a digitalizált változat.

Corvin (Kisfaludy) köz

A fegyveres harcok kezdete után a jól védhető városi területeken csoportok alakultak, az egyik legfontosabb ellenállási góc a VIII. kerületi Corvin közben alakult ki, ahol először néhány tucat, később több száz felkelő számos szovjet támadást visszavert. Október 24-én reggel egy Molotov-koktéllal telibe találtak egy páncéltörő ágyút vontató teherautót, és a löveget a mozi elé vontatták. A löveget a mozi pénztárfülkéjéből, zsineggel sütötték el. Elég volt eltalálni a harckocsi lánctalpát: a mozgásképtelen járművel a benzines palackok hamar végeztek. A felkelők a moziban és a környező házakban foglalták el lőállásaikat, ahonnan ellenőrzés alatt tarthatták a Nagykörút és az Üllői út forgalmát. A koktélok használatát trükkel kombinálták: az utcára felfordított lábasokat helyeztek, amelyeket a harckocsi közeledésekor zsineggel húzogatni kezdtek. A harckocsivezető azt gondolhatta, hogy aknákat mozgatnak előtte, és ez megállásra kényszerítette. Ekkor kezdtek el repülni a palackok. A Corvin közi felkelők összesen 20-25 harckocsit és rohamlöveget semmisítettek meg – a teljes szovjet harckocsiveszteség mintegy fele itt keletkezett. Sokatmondó, hogy a tűzharcok során a Nagykörút házait jóval nagyobb károk érték, mint a világháború folyamán. Teljesen megsemmisült a Corvin-köz és a Nagykörút sarkán álló két háztömb, valamint velük szemben a Valéria kávéház épülete, ezeket a ’60-as évek elején építették újjá.

Harcképtelenné tett ISU-152-es szovjet rohamlövegek a József körút a Corvin köznél (forrás: Fortepan)

helyrajz:
A mai mozi helyén akkor még a Gschwindt likőrgyár működött. Egy idő után költözniük kellett, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elrendelte, hogy a Nagykörút környékén nem működhetnek ipari létesítmények. Helyén a részvénytársasági formában működő Corvin Mozgóképszínház 1922. november 21- én nyílt meg, megjelent Horthy Miklós kormányzó, József főherceg, a kormány több tagja, és szellemi elit is képviseltette magát, Kosztolányi Dezső saját, erre az alkalomra írt versét szavalta el. A mozi később mindig, minden technikai újítást bevezetett, anyagi értelemben mégis kudarcok sorozata volt.A környék a két világháború között igen vegyes képet mutatott. Az 1916-ban bevezetett lakbérstop miatt nem sok új ház épült, a tízes évek modernebb házai között megmaradtak a rosszabb állagú, komfort nélküli kis épületek, sőt foghíjak, akkori nevén grundok is. Ezt az állapotot csak rontotta a világháború pusztítása és az azt követő évtizedek állami nemtörődömsége. A Kádár-rendszerben a bontásban és a lakótelepekben láttak fantáziát, a tervek szerint a Tömő utcában indult lakótelep-építkezés elérte volna a körutat. A rendszerváltás után dzsenrifikációban, a józsefvárosi imázs átalakításában gondolkodtak (az elgettósítás ellentéte), a Corvin Negyed 2009-ben indult városfejlesztési projektje pedig a Corvin köz és mozi teljes rehabilitációját is elősegítette. 1994 óta dombormű emlékeztet az itt küzdők harcára, 1996-ban pedig felavatták a Pesti srácok szobrát.

Köztársaság tér

A 26. szám alatti épület 1945 előtt a Volksbund, a Magyarországi Németek Népi Szövetségének székháza volt. Budapest ostroma közben a kommunista párt itt rendezte be első fővárosi központját. Kezdetben itt működött a politikai rendőrség is, később pedig a budapesti pártbizottság székháza lett. Az épület 1956-ban a hatalmuk védelmére berendezkedett kommunisták egyik gyülekezőhelyévé vált. Október 30-án a fegyveres felkelők megostromolták az objektumot. A védők segítségére kirendelt páncélosok tévedésből az épületet kezdték el lőni, ezzel siettetve a bent tartózkodó funkcionáriusok és karhatalmisták kapitulációját. A feltüzelt tömeg ezután több ávósnak vélt védőt meglincselt, az esetet a kádári propaganda később az „ellenforradalom” brutalitásának érzékeltetésére és végső soron a szovjet csapatok behívásának utólagos igazolására használta fel. A téren felállították a meggyilkoltak emlékművét is (ezt a rendszerváltáskor eltávolították). Az épületben 1956 után az MSZMP Budapesti Bizottsága tevékenykedett, 1990 és 2007 között pedig az utódpárt MSZP székháza volt.

Az MDP Budapesti Pártbizottságának Köztársaság téri székháza az ostrom után (forrás: Fortepan)

helyrajz:
A terület legkorábbi említésekor, a 18. század második felében egy nagy, a mai Teleki térrel összefüggő állatvásártér részeként volt ismert. A 19. század második feléig neve több változatban is előfordult a forrásokban, többnyire németül, ezek az elnevezések funkciójára utaltak: Heu Markt (Széna piac); Bauer Markt (Paraszt piac); Markt Platz (Piactér), illetve Lóvásár. 1873-tól, Budapest főváros egyesítésétől Új Vásár tér néven szerepelt a térképeken. 1855-56-ban itt létesült Pest első gázgyára, amelynek emlékét a térbe torkolló Légszesz utca neve őrizte meg, és helyén ma is a Főgáz központja van. A gyár révén vált a környék a korai munkásmozgalom egyik központjává. Itt volt az első nyilvános fővárosi munkásgyűlés 1869. augusztus 22-én, aminek során az Általános Munkásegylet szervezésében, Táncsics Mihály támogatásával a munkások tiltakoztak a lakbéruzsora ellen, követelték az általános választójog bevezetését, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, valamint az állandó hadsereg megszüntetését. 1902-ben Tisza Kálmán nevét adták a térnek. 1918. november 1-jén az őszirózsás forradalom győzelme alkalmából tömeggyűlést rendeztek itt, szocialista köztársaságot követelve. Ennek emlékére kapta 1946-ban a Köztársaság tér nevet, amit egészen 2011-ig megőrzött. A tér, amelynek tágabb környéke Mándy Iván számos művének lett a színtere, ma II. János Pál pápa nevét viseli.

Jugoszláv nagykövetség

A második szovjet támadás után, november 4-én hajnalban Nagy Imre kormányával és közvetlen munkatársaival együtt a jugoszláv nagykövetségen kért menedéket. A családjukkal együtt befogadott politikusok a szabadságharc leverése közben is folytatták az ülésezést az épületben, ahonnan jól láthatták a Hősök terén átdübörgő szovjet tankokat. A Vörös Hadsereg harckocsijaival Budapestre érkező Kádár János megpróbálta lemondásra bírni Nagy Imrét, ő azonban ezt elhárította. A tárgyalások több szálon folytak, végül a követségen lévőknek szabad elvonulást ígértek. Ennek ellenére az épületből buszokra szálló csoportokat a szovjet állambiztonsági erők letartóztatták, és a követségre menekültek nagy részét Romániába deportálták. (Az épület jelenleg Szerbia nagykövetsége.)

A Babocsay-villa még szecessziós formájában, 1906-ban (Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény)

helyrajz:
Először Weber Antal tervei szerinti állandó tartózkodásra szánt villaépületet húzták fel 1872-ben az Andrássy út két utolsó telkének egyikén, itt működött a Bellevue vendéglő (a Bellevue-villa nevet is innen kapta) egészen 1905-ig, amikor lebontották. 1906-ben építették fel itt az Árkay Aladár tervei szerint, a megrendelő Babocsay Hermannról Babocsay-villának nevezett épületet. Megelégelve a magyaros szecessziós stílusban épült villáját érő ellentmondásos kritikákat, Babocsay az átépítése mellett döntött: a homlokzati díszeket eltávolíttatta, és egy bauhaus-villává alakította a házat. A tulajdonviszonyok ekkortól nehezen követhetők. Az épületben 1932. augusztus 2-án nyitott meg a Jugoszláv Királyi Követség, de feltehetően csak bérelték az épületet, vagy csak egy részét vásárolták meg. A követség már néhány éve az épületben működött, amikor 1939-ben már a Fönícia Általános Aruképviseleti és Bizományi Kereskedelmi Rt. tulajdonában volt, 1942-ben pedig a nemzetvédelmi propagandaminisztérium hivatala költözött a villába (a követség továbbra is ott működött). Itt volt több lap, így a Nemzeti Újság és az Országépítés szerkesztősége is az 1940-es évek első felében. A villa Jugoszlávia lassú szétesése miatt csak 2003 óta Szerbia budapesti nagykövetsége.

Kiemelt kép: Budapest City

2019-11-05T15:16:45+01:00 2019. október 23.|