Vaksötét, avagy közel 600 hangoskönyvvel segít a látássérülteknek a Bodor Tibor Kulturális Egyesület – Puskás Kata Szidóniával beszélgettünk

Vekerdy Tamás egyszer azt mondta, az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését. Eme gondolat még inkább átélhetővé teszi a Bodor Tibor Kulturális Egyesület munkáját, ami vakok és gyengénlátók számára teszi elérhetővé az olvasás, az irodalom csodáját, oly módon, hogy önkénteseik közreműködésével hangoskönyveket készítenek, valamint kulturális rendezvények segítségével igyekeznek a látássérültek mindennapjait bemutatni ép embertársaink számára. Az egyesület elnökével, Puskás Kata Szidóniával beszélgettünk.

C.N.- 061.HU 

Miért épp Bodor Tibor színművész, szinkronszínész nevét viseli az egyesület? És Ön hogyan csöppent ebbe a munkába? 
Bodor Tibor, a nagypapám hatalmas munkával, tenni akarással kezelte a látássérültek helyzetét személyes indíttatásból, ugyanis az ő nagypapája vak volt, és azt mesélte, milyen nagy öröm volt az idős embernek, amikor gyermekként felolvasta neki az újságot. Így később óriási örökséget hátrahagyva a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége Hangoskönyvtárának egyik legaktívabb felolvasója lett. Pályafutása során negyven év alatt közel kilencezer órányi hanganyagot olvasott fel, amelyből a digitalizálás után közel négyszáz könyv ma is elérhető. Ez vágott verzióban több mint egy évnyi folyamatos beszédet jelent. Az én egyesületi munkásságom pedig egy Facebook- poszttal kezdődött, amelyben hangoskönyvek felolvasására kerestek önkénteseket. Felvettem a kapcsolatot a hirdetést feladó fiatalemberrel, és igen hamar kiderült, hogy kiválóan tudunk együtt dolgozni. Az a tenni akarás, ami benne és a szövetség vezetőiben volt, adta az első löketet ahhoz, hogy megalakítsuk az egyesületet. Három célt tűztünk ki az indulásnál: a hangoskönyvtár bővítését, Bodor Tibor emlékének ápolását, illetve folyamatos kulturális programok szervezését, ahol látók és látássérültek élhetnek át közös élményeket. Bodor Tibor alázatos munkássága pontosan megmutatja, hogy egy jó ügy érdekében akár egy ember is mennyi tud tenni egyedül. 

Ha egy laikusnak szeretné elmesélni egy hangoskönyv születésének történetét, akkor mivel kezdené? 
Működésünk motorjai az önkéntesek. Így talán az első lépés az, amikor valaki önkéntesnek jelentkezik hozzánk. Nincs más teendője a jelentkezőknek, mint egy próbaanyagot rögzíteni okostelefonnal, számítógéppel, a weboldalon található Kis herceg-részletet kell felolvasniuk. Ezután kapnak egy dokumentumot a felolvasás mikéntjéről. Aztán a olvasó választ egy könyvet saját maga, vagy az igénylistából. Egy nagyon fontos dolgot szoktunk tanácsolni, miszerint a könyvnek kell megtalálni a felolvasót. Tehát senki ne próbáljon meg olyan könyvet rögzíteni, aminek a témája nem áll hozzá közel. Az első fejezet felolvasása után el kell küldeniük egy kontrollra az alelnökünknek, Helle Maximiliannak. Ha minden rendben, akkor már csak a könyv teljes felolvasása következik, amiből születik egy nyersanyag. Ezt aztán elküldik nekünk vágásra, de van olyan önkéntesünk, aki a hatékonyabb munka érdekében megtanulta a vágóprogram kezelését. Az esetleges hibák felkutatásának érdekében még van egy meghallgatás, amelyet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségének önkéntesei végeznek. A kész, a véglegesített hangoskönyvek felkerülnek egy szerverre, amelyet csakis látássérültek érhetnek el online. Ennek a szerzői jogi törvény az oka, amely kimondja, hogy látássérültek számára elérhetővé lehet tenni ilyen formában a műveket, amennyiben garantálni tudjuk, hogy csak sérült társaink jutnak hozzá. Jelenleg 549 könyvünk készült el, és 50-60 vár utómunkára, vagy épp ellenőrzése.

Bárkiből lehet önkéntes, vagy valamilyen szempontrendszernek meg kell felelni? 
Meg kell felelni bizonyos szempontoknak, ugyanis egy háromszáz oldalas könyv felolvasva durván tizenegy óra hosszúságú. Tizen- órákon keresztül mondjuk egy kellemetlen orgánummal rendelkező egyént hallgatni nem túl kellemes élmény. A próbaanyagok pont azért készülnek, hogy kiszűrjük egyrészt azokat, akik túlszínészkedik az olvasást. Ugyanakkor a monoton felolvasás sem szerencsés, a kettő közötti megoldás a jó, ami leginkább ahhoz hasonló, mint amikor az apuka otthon mesét olvas a gyerekeinek. Az emberek adottságaira figyelünk, tudjuk, hogy nem profi színészekkel dolgozunk, ezért nincsenek irreális elvárásaink. A bekerült önkéntesek munkáját azonban igyekszünk beszédtechnika órákkal segíteni, akik a világ számos pontjáról csatlakoznak egyébként hozzánk. Álmomban sem gondoltam az induláskor hogy ennyi segítőnk lesz. Csodálatra méltó, hogy van olyan társunk, aki nyolcvanhárom művet olvasott fel. A pár hete tartott két éves születésnapon pedig harmincegy olyan nevet olvashattam fel, aki ötnél több olvasmányt rögzített. Itt nem csak hangoskönyvek születnek, hanem egy valódi közösség. 

Szerinted a klasszikus vagy a kortárs irodalom felé kell billennie a képzeletbeli mérlegnek? 
Én abban hiszek, hogy minden könyv érték. Vannak napjaim, amikor egy jó ponyvával szeretnék kikapcsolódni, de előfordul, hogy filozófiával szeretnék foglalkozni. Nem feladatunk a könyveket minősíteni. Márciusban lesz egy estünk a Juhász Anna Irodalmi Szalonban, aminek azért örülök, mert úgy látom, hogy Anna munkássága hála, szinte a Nyugat-korszak pezsgő irodalmi élete köszön vissza itthon, százak vesznek részt az általa szervezett esteken, megismerik a rengeteg tehetséges kortárs magyar írót, így feltámasztva az irodalom szeretetét. Így nem csoda, hogy ha megjelenik például egy új Grecsó-kötet, abból hamar születik hangoskönyv is. De fontos kiemelni, hogy Bodor Tibor tolmácsolásában egyébként  négyszáz, döntő többségében klasszikus gyöngyszem hangzik el, Homérosztól Voltaire-en keresztül Jókain át Rejtőig.

Hogy jött a “Vaksötét” koncertsorozat ötlete? 
Egyszer egy ismerősöm elhívott egy darabra, amelyet Tollár Mónika rendezett egy Janikovszky műből, a Lemez két oldala címmel, és vaksötétben játszódott. Nekem ez katartikus élmény volt. Mivel az egyesület egyik célja az érzékenyítés, így úgy gondoltunk, jó módja lehet ennek egy vaksötét koncert, amelynek ötletével megkerestük Szalóki Ágit, aki azonnal igent mondott a felkérésre, azóta volt öt koncert. A hatodikat február 11-én a Budapest Bár adja a Lurdy- moziban. Itt ismét átélheti a hallgatóság azt, hogy a látássérülteknek milyen élményt ad egy zenei program. Ahol „kikapcsolva” azt az érzékszervünket, amelyen keresztül látóként a legtöbb impulzus ér bennünket, csak a zenére és az énekre fókuszálhatunk. Fontos kiemelni, hogy a Budapest Bár kiváló zenészei mellett ezen az estén Németh Juci, Tóth Vera és Frenk is garantálják az egyedülálló élményt. A koncert negyvenöt perces, majd egy beszélgetés követi a résztvevőkkel. Egy ilyen alkalommal Németh Juci énekesnő azt mondta, hogy amikor lekapcsolódtak a lámpák, és vak sötét lett, elkezdtünk fészkelődni és kicsit furcsán érezni magunkat, de gondoljunk bele abba, milyen az, amikor ez a villany soha nem kapcsolódik vissza.