Az Árok című film valójában egy nagy menekülés. De hogy mégse legyen ilyen egyszerű a dolog, bonyolítani kellett a felállást. Helyezd el a hőseidet 8000 km-re a szárazföldtől, és ha ez sem elég, akkor vidd le őket még 11000 méter mélye. Ez a repülők utazási magassága. De most nem a levegőben vagyunk, nem is az űrben, hanem a víz alatt. Persze, meg lehetett volna csinálni ugyanezt a filmet az űrben is, de olyat többet láttunk már eddig. Igaz, a vizes zsánerből is volt a Nemótól a Kurkszig több tucatnyi. 

PZL – 061.hu

Mindez nem számít, hiszen a film egy percig nem engedi el a nézőt, 1 óra 40 perc menekülés. Ja, és azzal nem árulunk el nagy titkot, amikor azt mondjuk: amit földrengésnek gondolnak a mélytengeri bányászok, nos, az valójában a tengeri szörny beköszönése. Ezt a lényt Ráth- Végh István Krakennek hívja, egy jelenetben szemtől szemben látjuk a pofáját, amit bizonyára meg kellett mutatni a filmes szörnyek rajongóinak, akik majd rendszertanilag hosszasan fogják elemezni, viszont régi bölcsesség: dramaturgiai szempontból nem szerencsés megmutatni a rettegés tárgyát. William Eubank filmjében nincs szárazföldi jelenet, egyetlen kocka van, ami a vízfelszínt mutatja, alapvetően minden a víz alatt játszódik, szóval egy vizes stúdióban meg lehetett csinálni az egész mozit…. Nincs laca-faca, egy laza fogmosós jelenet után máris betör a víz, el kell hagyni a bázist.

Kezdetét veszi a közel két óráig tartó permanens rohanás, és ahogy ilyenkor lemni szokott a ravaszdi alkotók minden jelenetnél növelik a tétet. A filmben semmi más nincs, mint maga a nagy menekülés, amit persze mélytengeri szörnyek tesznek nehezebbé. Ha lajstromba vennénk őket: egy hatalmas és sok száz ember méretű csúfság. Ahol mindig ugyanazt a 5-6 embert látjuk szűk terekben, ott kiemelten fontosak a kidolgozott karakterek, ahogy az is, hogy milyen sorrendben veszítjük el őket, hogy kik azok akik végül megmenekülnek…. Van a vicces mackós típus, van a becsületes, önfeláldozó kapitány, a pánikoló jókislány, és persze ott van a talpraesett,a számítástechnikához és a munkavédelmi tanácsadáshoz egyaránt értő bomba csaj…És persze nincs szörny és menekülés némi szexiskedés nélkül, így aztán Noraht (Kristen Stewart) ha nem búvárruhában látjuk, akkor jórészt sportmelltartóban és kényelmes pamutbugyiban szaladgál a jéghideg kabinok között.

A film annak ellenére nem ül le, hogy semmit nem látunk csak félsötét kabinokat, koromsötét vizet, és a felkavart mélytengeri szörnyvilág árnyalakjait. Az Árok nem akar mondani semmit a kílmavészhelyzetről és a karbonsemlegességről, csak annyit közöl, amennyit egy szépségkirálynő üzen miután megnyerte a versenyt: nem használhatjuk ki következmények nélkül a bolygónkat. Szóval, egy patron van a filmben, de az rendeset durran. Remek, egyszer használatos klausztofób mozi, ami leír néhány tiszteletkört az Alien-filmeknek, és minden tengeralattjárón játszódó mozinak, de akár a Gömb című sci-fi thillert is megemlíthetjük a kilencvenes évekből. Szóval, egy csapat a tengerfenéken át próbál eljutni egyik állomásról a másikra, miközben a tengeri szörnyarcnak ehhez lesz némi észrevétele. És az sem számít, hogy az egyik a szörny félig felzabálja a búvárunkat, mert nem tudja betörni a szkafanderét, viszont az állomáson kollégája simán szétüti egy poroltóval. De aki kötekedik, és nem képes a mozit önmagában élvezni, azt dobják a Kraken elé.

Árok
amerikai film
szereplők: Vincent Cassel, Jessica Henwick, T.J. Miller, Kristen Stewart
rendező: William Eubank
bemutató: 2020. január 9.